Reiter László helytörténeti írásaiból

készült új könyvet mutatott be Tyekvicska Árpád

2011. február 22.

Kevés ember szerette annyira Balassagyarmatot, mint a város, 2010-ben elhunyt díszpolgára, hű krónikása, a helytörténész és fotográfus Reiter László.

- Ez a kötet arra is szolgál, hogy a nekünk visszafordított múlttal gazdagodva megőrizzük egy olyan ember emlékét, aki rajongással szerette Balassagyarmatot, s akit mindenki szeretett - mondta az Emlékezetül adjuk mindenkinek című munkáról Tyekvicska Árpád, a megyei levéltár igazgatója.

S mi sem bizonyítja jobban, mennyien szerették Reiter Lászlót, mint az, hogy soha nem látott tömeg jelent meg a könyvpremieren. A levéltár igazgatója saját, bensőségesen megírt utószavával tisztelgett a helytörténész emléke előtt, míg Csábi István előadóművész részleteket olvasott fel a könyvben megjelent írásokból.

Laci bácsi a kutatási napló tanúsága szerint 1981 és 1993 között 98, míg 1994 és 2006 között 262 napon nyitotta ránk az ajtót, közölt, kérdezett, de mindenekelőtt leadta a rendelést az aktuális iratcsomóra, amiből azután annak a sok kerek írásnak a jó része született, amit ebben a kötetben kötött csokorba szorgalmas munkával és szerető kézzel a szerkesztő - fogalmazott a város krónikásának a levéltárban tett látogatásairól Tyekvicska Árpád.

A levéltár igazgatója elmondta: Reiter László jártában, keltében, gyakorta botlott érdekességekbe. Hol egy könyv, hol egy tárgy, épület, tábla vagy akár a harangszó indított meg benne érdeklődést a látott, tapintott dolgok eredete iránt. A valóság létező tárgyait, dolgait szerette volna megszólaltatni és bemutatni. Azokat, amelyekbe nap mint nap belebotlunk és elsiklik rajtuk a tekintetünk, holott mind megannyi fontos történet hordozója.

- Kötődése magyarázza, hogy írásainak számos darabja az egyháztörténethez tartozik. Kötetünk két külön fejezete gyűjti össze ezeket. A szentségimádás helyei, a templomok berendezései, az ereklyék, szobrok, tárgyak, képek sora jelenik meg a kicsiny írásokban, melyekhez hozzátartoznak a város temetőiről szóló feldolgozások is. Ez a világ szorosan hozzátartozott az életéhez. Talán a legszorosabban - állapította meg a kötet méltatója, aki azt is kiemelte: a szerzőből hiányzott az elzárkózó és kisajátító elfogultság, fiatalos nyitottság jellemezte őt az értékek befogadására.

- Írásaiban egyszerre volt forrása a múltidézésnek és megszólaltatója a történelmi dokumentumoknak. S mindezt színezte, kontúrozta személyes vonzódása a képek által rögzített valósághoz. Megannyi írása tulajdonképpen fotóközlés, amelyre Laci bácsi mint vázra, ráépítette azután a történetet. A fénykép nála nem melléklet, kísérő dísz, hanem többnyire a központi elem. Írásainak tagolása egy más algoritmusban akár életírásként is felfogható. A gyermekkor emlékei, a foglalkozás (gyógyszerészet), a vallási közösség, az ezerszer végigjárt utcák, a házak látványa, táblák, szobrok mind-mind kicsiny történetekké formálódnak cikkeiben. Mintha egy életutat és egy valóságos várossétát járnánk végig, egymásba kapcsolódva, a személyes élmények megidézésével és a tapasztalt valóság feldolgozásával. Ez egy ízig-vérig balassagyarmati ember időutazása és csendes esti sétája egyszerre, amit ilyen természetességgel, olthatatlan visszaemlékezési és megismerési szomjjal talán senki más nem tudott Balassagyarmaton megörökíteni - összegezte az életművet Tyekvicska Árpád, hozzáfűzve: Reiter László nem volt rendszerező történész, még történész sem, csupán a hely szerelmese, aki azt akarta megismerni és azzal másokat is megismertetni, amiből saját eredetét vette: a Várost.

Laci bácsi mindenki ismerőse volt, hisz egész életét abban a közösségben élte le, amelynek krónikásává szegődött. Nem csupán a hírességek érdekelték, hanem minden és mindenki, aki része volt egykor a város oly színes szövetének. Cigánymuzsikusok, tűzoltók, leventék, színjátszók elevenednek meg e kötet lapjain, elénk idézve azt a pezsgő, sokszínű társadalmat, amely a polgári Balassagyarmatot jellemezte.

A felbecsülhetetlen értékű fotókkal ellátott könyv - mely képet ad az emléktáblákról, szobrokról, festményekről, harangokról, a hitéletről, a temetőkről, az utcanevekről, az épületekről, a város jellegzetes alakjairól, az iskolákról, a sajtótörténetről - Vas Ágnes szerkesztői és szöveggondozói munkáját dicséri. A borítót Ács Zsuzsanna tervezte, a szép kötetet a Madách Imre Városi Könyvtár adta ki, s a Hajdú József vezette Runner Média Kft. Nyomdaüzemében készült - minden városát szerető ember nagy örömére.

*****

Az est során köszöntötték Kovács Ferenc tanár urat, Balassagyarmat új díszpolgárát és Vas Ágnest, a Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjét, aki Balassagyarmatért Emlékérem kitüntetésben részesült 2011. január 29-én.

*****

Az eseményről készült felvételek Fényképalbumokban tekinthetők meg, Tyekvicska Árpád előadásának anyaga itt olvasható. (Köszönjük a szerző hozzájárulását ennek közzétételéhez.)

2011. február 22.

Forrás: www. nport.hu - Szabó Andrea írása