Felavatták a
Mindszenty Józsefről készített szobrot a rózsadombi Tövis utcai templomban,
Párkányi Raab Péter legújabb alkotását
2012. október 23.
Budapest egyetlen Kapisztrán Szent János-templomában, a rózsadombi Tövis
utcában 2012. október 23-án két szobrot is avattak.
Az 1950-ben épült ferences szentély eddig is bővelkedett a modern magyar
egyházművészet igényes alkotásaiban, most két újabbal gazdagodott.
.
Az életnagyságúnál is nagyobb egész alakos Mindszenty-ábrázolás Párkányi Péter műve, a katonásan
sorakozó ferences vértanúkét pedig Markolt
Sebestyén készítette.[1]
Mindszenty bíboros az ismert szelíd testtartásban, imára kulcsolt kézzel,
mégis keményen áll előttünk. A szelídség nem jelent megadást. Párkányi
Raab Péter nagyszerű érzékkel fogalmazta meg a bíboros alakját - hitből
alkotott. A szobor túlemelkedik a Mindszenty bíboros körül kialakult eltérő
vélekedéseken. A művész keze alatt a huszadik századi magyar élet egyik
legnagyobb spirituális személyisége bontakozott ki, akinek spontán tisztelete
folyamatos, és egyre erősödik.[2]
(a templom történetéhez)
A kommunista hatalomátvétel előtti utolsó
pillanatban, 1949-ben épült a templom. Előzménye a Margit körúti templomtól a
Rózsadombra felvezető keresztúti stációk végénél emelkedő 17. századi
Veronika-kápolna volt, amely az ostrom alatt elpusztult. A misézőhely nélkül
maradt rózsadombi hívek és a ferences atyák alkalmas helyszínt keresve a
Törökvész út és a Tövis utca sarkán szép fekvésű telekre bukkantak, amelynek
tulajdonosa Herczeg Ferenc volt. Mikor a hívek közül valaki felkereste, a nagy
író kijelentette, hogy magánszemélynek nem adja el, de az egyháznak szívesen.
Négyszögölenként 80 forintot kért, de amikor megtudta, hogy templomot akarnak
rajta építeni, húsz forintot engedett az árból.
A templom Say-Halász Antal tervei alapján
villámgyorsan, nyolc hónap alatt szerkezetkészre megépült, mert félő volt, hogy
a hatalom bármelyik pillanatban leállíthatja a munkálatokat. Érdekes, hogy az
építés tempójával épp az akkori kommunista legfelső vezetés egyik tagja, Vass
Zoltán, a Tervhivatal elnöke volt elégedetlen. A közelben lakott, és egyszer
megszólította a munkásokat. Azt kérdezte, miért szakaszosan dolgoznak, miért
nem folyamatosan. A válasz az volt, hogy nincs pénz; anyagot csak akkor tudnak
venni, ha a hívektől újabb adományok érkeznek. A legközelebbi alkalommal,
amikor hazafelé tartott, az építkezésen tartózkodott a Margit körúti plébános,
Gábris Grácián ferences is. Vass Zoltán a kezébe nyomott húszezer forintot, és
azt mondta: fejezzék be gyorsan. Ő már tudott valamit... Jóindulatának oka
pedig: a Horthy-korszakban a váci börtönben raboskodott, ahol a börtönlelkész a
szintén ferences Riba Hugó volt, akit emberségessége miatt még a kommunisták is
szerettek.[3]