Pál István, az utolsó palóc dudás szobra áll és zenél a

Palóc Művészet Parkjában

 

Pál István szobra az avatáson, dudások társaságában

 

2024. május 4-én, stílszerűen a Magyar Dudazenekar közreműködésével, az utolsó palóc dudás tisztelői jelenlétében avatták fel Pál István egészalakos szobrát a balassagyarmati Palóc Művészet Parkjában.

Raffay Dávid szobrászművész alkotása körül kialakított új közpark a városközpont kapujává formálódhat, a területet korábban Gregori-háznak/teleknek ismerhették a városlakók.

 

A park kialakítása a földmunkákkal indult

 

Pál István (1919-2015) Madách-, és Népművészet Mestere-díjas dudás, a hagyományos magyar paraszti kultúra egyik utolsó autentikus képviselője volt.

A kilencgyerekes családban felnövekvő majdani népzenész felmenői kizárólag pásztorősöket tartottak számon, apja is „tudós pásztor” volt, állat, ember gyógyításához, rontás elhárításához egyaránt értett, rá, mint a legnagyobb zenészre, példaképként emlékezett fia.

Tüzérként, de sebesülés nélkül végigharcolta a háborút, majd 1945 után apja tanácsára elszegődött Szécsénkére falusi gulyásnak, majd Nógrádsápra kanásznak. Az 1950-es évek derekán a juhászoktól elsajátította a juhász szakma rejtelmeit, Borsosberényben dolgozott, onnan ment nyugdíjba 1979-ben.

A hatgyerekes Pál István a családjával Tereskén élt, tudását, zenei ismereteit igyekezett fiainak átadni, azonban korai haláluk miatt ez csak részben valósulhatott meg. „Megmaradtam műemléknek” – mondta egykoron, bár a családi példa alapján az éltette, hogy minél teljesebben átadhassa zenei örökségét.

Pista bácsi, ahogy gyakorta nevezték, 2015. március 2-án halt meg Balassagyarmaton, néhány nappal 96. születésnapja után.

A szoborállítást Agócs Gergely népzenekutató, Lencsés Zsolt festőművész kezdeményezték, a Palóc Művészet Parkjának kialakítása, maga a koncepció Eleőd Ákos Ybl-, Podmaniczky-díjas építészt dicséri.

 

Az építész, népzenénk fontos alakját a palóc népzene előtti tisztelgésként, térben és tartalmilag szimbolikus környezetben kívánta elhelyezni, amely a hagyományőrzés-hagyományteremtés részeként a jövőben új városi és tematikus rendezvények programhelyszíne lesz.

 

 

Ez már részben most is megvalósul, hiszen, 15.00-18.00 óra között a kültéri hangszórókon visszafogottan, nem harsogva, de megszólal a népzene, a palóc dudás játékát élvezheti az arra járó. Az eleddig elhagyatott, gondozatlan terület a Zöld Csiga program részeként újult meg, a padok körívben helyezkednek el, középen a szoborral.

 

A terület egy részén állt egykoron Gregori József (1897-1975) cipész kisméretű háza, aki közismert városi „intézményként”, haláláig dolgozott szakmájában.

 

Az elhanyagolt állapotú ház, egyben cipészműhely a Rákóczi fejedelem útja és a Széchenyi

utca sarkán állt, ezt anno a város lebontotta, helyette kis parkot alakítottak ki. A népnyelv „Gregori parknak” nevezte el a tényleges funkciót nem kapó területet.

 

A Gregori Park részlete (fotó: Korbely Tamás)

 

Mostantól válhat valódi közparkká, a városközpont – jelképes - kapujává.

 

 

 

2024. május

összeállította: Nagy László

fotók: facebook/Csach Gábor