MÁRTON-NAPI VIGASSÁGOK A PALÓC MÚZEUMBAN

2010. november 13.

Ilyet még nem láttak a múzeum jó öreg falai, pedig már 96 éve állnak rendületlenül. Egy zimankós novemberi szombaton gyermekzsivaj töltötte be az egész épületet. A jó programok hírére csak jöttek és jöttek a látogatók. Kicsik és nagyok csapatostól, családostól, egyénileg. Több száz látogatója volt ezen az egy napon a múzeumnak.

Érdekes múzeumpedagógiai és kézműves foglalkozások voltak Molnár Ildikó vezetésével a múzeum állandó és időszaki kiállításaihoz kapcsolódóan. A történeti játszóházban megidézték a Márton-napi búcsúkat. Volt itt libatekergő, óriás társasjáték, kincskeresés. Elveszett kincsek után lehetett nyomozni az egész épületben.

Fellépett az őrhalmi Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Kör. A vigadalom alatt libazsíros kenyeret, házi süteményeket kóstolhatott a közönség, a felnőttek pedig az újbort ízlelgethették.

Az aulában a nemrégen bezárt, nagysikerű kiállítás anyagának egy kis része került újra bemutatásra. A Balassagyarmat térképei - A térképészet eszközei című kiállításon láthatók voltak az 1773-2005 között készült belterületi térképek, a postautak térképei, uradalmi földek helyszínrajzi vázlatai, katonai felmérések, kataszteri térképek és ortofotó térkép is. A földmérő- és térképészeti munka XIX-XX. században használatos néhány tárgyi eszköze is nagy érdeklődést váltott ki. A kiállítást Harth Tamás rendezte.

A gyerekeknek lehetett régi gyarmati térképet kirakni, kifesteni, rajzolni, amit sokan nagy igyekezettel meg is tettek.

A Palóc Múzeum nagyszabású állandó néprajzi kiállítása Kapros Márta rendezésében: A bölcsőtől a sírig - Paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyében. A kiállítás az emberi élet nagy fordulói, a születés, a házasság és a halál kapcsán kialakult népszokásokat mutatja be korhű tárgyi környezetben, fényképeken, viseletes bábúk segítségével.

A kiállítás több pontján várták érdekes feladatok a gyerekeket, családokat.

A Nógrádvármegyei Múzeum alapítója, történész, akadémikus Nagy Iván (1824-1898) könyvtárának a történelem viharai között megmaradt részéből alakítottak ki a 2002-ben állandó kiállítást: Tudós köznemesi könyvtár - Történelmünk tüköre címmel. A muzeális értékű szakkönyvtár kutatóhelyként is szolgál Magyarország ezer éves múltjának kutatásához.

Itt a látogatóknak nyomdázni, montírozni stb. lehetett.

A díszteremben HUNGARIA SACRA - Öltöztetős ábrázolások, szakrális textilek Magyarországon címmel 2010 júniusában nyitották meg a legutóbbi nagyszabású, időszakos kiállítást Lengyel Ágnes és Limbacher Gábor rendezésében. A tavalyi, Boldogasszony fehér fátyolával. Öltöztetős ábrázolások és szakrális textilek Közép-Európában I. Palócföld című kiállítás folytatásaként a kutatás kiterjedt az egész történelmi Magyarországra. A páratlan gazdagságú anyagot bemutató kiállítás 2010. dec. 18-ig tekinthető meg.

Az ügyes kezű látogatók a kiállítás ihlette montázsokat készítettek a szebbnél szebb kellékek segítségével.

A kisteremben lévő időszakos kiállításon is lehetőség volt a látogatók kreativitásának kibontakoztatására.

Egy hazát szeretünk! Nemzeti jelképek Pápa térségéből című kiállítás nemzeti ünnepeinkre és a trianoni döntés 90. évfordulójára készült Limbacher Gábor rendezésében.

Részlet a kiállítás forgatókönyvéből:

"Kiállításunk egyik fő gondolatisága a haza, a nemzet és az ország fogalmaihoz kapcsolódik. E terminusok szempontjából áttekintést adunk a magyar történelemről, a magyar sorsról, magyar törekvésekről, muzeális gyűjtemények tükrében. Hangsúlyosan jelenik meg e tárgyi anyagban a haza fontossága, az a gondolatkör, hogy a hazát szeretet és szolgálat illeti. A hazaszeretet megalapozó összetevői a vallási élet századai, a nemesség hatása, kölcsönhatása, a katonaság, a közigazgatás, az iskola, a polgárosodás, urbanizáció és a politika. Külön nagy jelentőségű témánk a többségi nemzet és a nemzetiségek, etnikumok hazaszeretete. További szempont az egyes társadalmi rétegek megélt hazaszeretete a történelem menetében. Magyarország és a magyar nemzet trianoni megcsonkításával, sajátos módon eltérő jelentést, egyre csökkenő kiterjedést kapott a haza, a nemzet és az ország fogalma.

A kiállítás célja, hogy segítséget nyújtson a hazaszeretet átéléséhez, erőt, lendületet adó megérzéséhez, elődeink példája alapján. A múzeumi műtárgyak és dokumentumok lehetőséget nyújtanak e téma tárgyilagos szemléletéhez, újra gondolásához."

A kiállítás egy kedves, Gyarmatiakhoz szóló levéllel kezdődött:

"Tisztelt Balassagyarmatiak!

Vannak helyek, ahol akkor is azonnal otthon érzi magát az ember, ha életében először keresi azt fel. Vannak helyek, ahol ugyanazt az érzést üzenik a házak és a terek, a parkok és az utcák; vannak helyek, ahol befordulsz az utcasarkon és nem lep meg, amit látsz; nem azért, mert nem ismered, hanem azért, mert felismered: akik azt odaálmodták, majd megépítették, ugyanúgy mozdultak, mint dédapád vagy nagyapád, akik a Te városodat építették, hasonlatossá más városokhoz; ugyanaz a szellem formálódott kővé és városképpé, ugyanazt a hűvöset lehelik a kapualjak a Dunán innen vagy túl, ugyanarról a szétdúlni megkísérelt történelemről, visszanyesett lendületről, büntetésben töltött negyven évről beszél minden.

Sokat vesztettünk, de megnyertünk majdnem mindent. Nálunk nincsenek toronyházak, de vannak megújulni kész műemlékeink; az összetartozásunkat nem törte szét bebírók tízezre; de őrizzük mítoszaink, számon tartjuk mások családját is. Ha szétnézünk a világban, büszkék vagyunk tehetségeinkre, hisz messzire szárnyalt, ki nem maradhatott: városunkbélivel teli a világ.

Vannak helyek, amiket látni kell; mert eltelt húsz év, és építettünk utakat, iskolát, kórházat, otthont időseknek, építettünk termálfürdőt és tucatnyi hónap még, és megújul a Belváros. Kibontjuk másnak is a szépet, amit ha nem is láttunk mi se, de éreztük, hogy itt lappang és körülvesz: készítjük a sétapálcát az első korzózáshoz a régi házak közötti új útra és térre, várjuk az első napot, amikor valamelyik vendéglő teraszáról vizslatjuk az idegenek szemében az elismerést és száraz vörösbort iszunk hozzá; mert eddig is büszkék voltunk és ezután még erősödünk is egy kicsit, mert épül a város, épül Gyarmat is, meg Pápa is.

Áldozó Tamás"

Mindig nagy sikere van a lámpás tárlatvezetésnek. Izgalmas dolog mécsesek, lámpások sejtelmes fényénél felfedezni a Palóc Fundus zugait. Magyarország első szabadtéri népi építészeti gyűjteményét 1932-ben alapították. Van itt zsúpfedeles lakóház Karancskesziből, istálló és ólak Bocsárlapujtőről, olajütő Patvarcról, pajta Litkéről, kiskápolna Szandáról, útmenti feszület etesi mintára. A palóc portáról nem hiányozhat a gémeskút, a galambdúc, a fonott kerítés és a kispad a házmelléken.

Közreadta: Nagy Angela