Gyászistentisztelet nagytiszteletű Molnár Zsigmond református lelkész emlékére
2012. december 19-én a balassagyarmati Vármegyeháza dísztermében mintegy ötszáz rokon, barát, ismerős gyűlt össze, hogy végső búcsút vegyen nagytiszteletű Molnár Zsigmond református lelkész úrtól, aki 2012. december 15-én - hosszú, súlyos betegségben, 50 évesen, 23 évi szolgálat után - hunyt el. Búcsúztak: hitvese, Molnárné Tóth Erzsébet lelkész és négy gyermeke; szülei, öccse és családja; anyósa, keresztgyerekei; erdélyi és magyarországi rokonai; a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, dr. Szabó István; az Északpesti Református Egyházmegye képviselői; a Balassagyarmati Református Gyülekezet és a szórvány (Érsekvadkert, Csitár, Nógrádgárdony, Mohora, Nógrádkövesd, Rétság, Romhány, Szécsény) képviselői; a Szokolyai Református Gyülekezet; a balassagyarmati történelmi egyházak képviselői; közeli és távoli rokonok, ismerősök határon innen és túlról; a balassagyarmati és a környékbeli tisztelők.
"Te benned bíztunk eleitől fogva..."
A gyászistentisztelet elején elhangzott a reformátusok himnusza, a 90. zsoltár. Nagytiszteletű Molnár Zsigmond református lelkészt búcsúztatta, igét hirdetett és a szertartást levezette Sípos Bulcsu Kadosa, az Északpesti Református Egyházmegye esperese.
Gondolatok az Esperes Úr búcsúztatójából: Harc az életért, harc a hitért. Az életet csak ideiglenesen lehet meghosszabbítani. Emberileg veszített, látszólag alulmaradt a küzdelemben. Jézust legyőzte a halál, mégsem a legyőzetés kiáltása, hanem a győzelem kiáltása hangzott el a kereszten: "Elvégeztetett!" Értünk harcolt, hitünkért. Vállalta a testi halált, hogy mi is vállalni tudjuk. Nem a testi halál a vereség. Lelki küzdelemben soha nem lehetnénk győztesek. Jézus győzelme értelmet ad a mi küzdelmünknek. A hívő ember a halálban is Krisztusát követi. Testében meghal, hogy lelkében győzzön. A tanítvány úgy hal meg, mint mestere: "Aki hisz bennem, meghalva is él." Hosszú, alázatos, valamennyiünk számára példaértékű hatalmas küzdelem ért most véget. A küzdelem most elmúlt, de nem azért, mert Ő veszített, mert Ő feladta, mert Ő alul maradt, hanem Ő győzött. A hit nemes küzdelmében nem győzte le a halált. A végső, teljes győzelemhez át kell menni a halálon. Ez a harc az Ő halálával elvégeztetett. Megvívta a test haldokló harcát az örök életért. Átment a halálon, hogy győzzön az örök életben. Jézus megáldotta a küzdelmét. Csodálatosan tett bizonyságot az utolsó beszélgetésében is. Győzött, mert elhivatott volt az örök életre az Úr kegyelme által. Utolsó szava az volt, hogy "megérkeztem". A hit nemes harcát megharcolta. Az életében célba ért a golgotai győzelemmel. Ez a harc vár mindannyiunkra. Légy áldott Urunk, szerettünk, Molnár Zsigmond hitéért, ahogy küzdelmében megőrizte! A hit győzelmet adott neki. Igaz, tiszta hitben őrizzük meg emlékét úgy, ahogy Ő hirdette az igét. Légy áldott Urunk életének minden bizonyságáért!
A közös imádságok, a Mi atyák... és az apostoli hitvallás, a Hiszek egy Istenben... után a 272. sz. dicséret 1. és 5. versének éneklése következett. A gyászistentiszteleten részvevő lelkipásztorok (25 ref., 4 ev. - közöttük Bartha István balassagyarmati ev. lelkész -, 5 r.k.) 1-1 bibliai igével búcsúztak, kértek egyenként vigasztalást. A Római Katolikus Egyház képviseletében dr. Stella Leontin kanonok, plébános, nógrádi főesperes személyes hangon búcsúzott az elhunyttól. Felidézte, hogy legutóbb éppen ezen a helyszínen, az augusztus 20-i ökumenikus ünnepi szertatáson szolgáltak együtt. Emlékeztetett az elhunyt nagyhatású beszédére, majd így zárta megemlékezését: " A Te szolgálatod befejeződött, de mi tovább szolgálunk. A Te szolgálatod most az égben van. Elmeneteled kevesebbé tett bennünket... Szerettünk, szerettél. Aki szeret nem hal meg..." A gyülekezet éneke után Szabó Bertalan, a Balassagyarmati Református Egyházközség gondnokhelyettese búcsúbeszédében felidézte a szilárd, életerős, derűs mosolyú Molnár Zsigmond alakját, aki állandóan nagy terveket szőtt. Tele volt a lelke hatalmas akarással. Életét céltudatosan élte, tiszta látással épített, dolgozott, mindent sürgősen intézett. A rohanó évek alatt érte sok dicsőség és megaláztatás is. Most lezárult az élet küzdelmes szakasza és elkezdődött egy új... Bartha Péter tanár, gyülekezeti tag Túrmezei Erzsébet Célhoz ért! című versével búcsúzott.
" Drága jó Barátunk! Emlékedet szívünkben örökre megőrizzük. Búcsúzunk. Találkozunk az Örök Hazában."
CÉLHOZ ÉRT! Nem ad több bátorító jótanácsot. Nem ír több vigasztaló levelet. nem erősít már testvért, jóbarátot. Ha kérdezünk, nincsen már felelet. A szolgálat ezervirágú, boldog, gyönyörű útja örök célhoz ért. Az Úr minden köteléket eloldott. Hála örömökért és könnyekért! Ha valakit a vándorúton egyre bátorít a "Ne félj, veled vagyok! nem hagylak el!" - vissza mitől rettenne, ha rá fájdalmak közt is fény ragyog?! S ő ezt suttogta el halálos ágyán, drága örökségül ezt hagyta itt: "Ne félj, veled vagyok! Nem maradsz árván!" Törüljük le a búcsú könnyeit! Köszönjünk meg az értünk napról-napra imára kulcsolt, szerető kezet! S áldjuk Urunkat, ki őt nekünk adta, s akihez ő már hazaérkezett! 1991.
A Dalegylet Ember Csaba vezetésével latinul előadta a Veni, veni Emmanuel (Jöjj el Emanuel) gregorián éneket. Végezetül Dr. Hegedűs Lóránt református püspök és családja búcsúüzenetét ifj. Hegedűs Lóránt tolmácsolta. A szertartás a 401. sz. dicséret 5. és 6. versének eléneklésével fejeződött be. A gyászszertartáson a Balassagyarmati Református Egyházközség kórusa és Lengyelné Zsoldos Emőke kántor szolgált. Az alkalomra nyitott emlékkönyvben ki-ki rögzíthette gondolatait. A Zeke Kálmán Gyülekezeti Teremben Kovács Ferenc által rendezett, az elhunytra emlékeztető fotókiállítás várta a szertartás utáni szeretetvendégségre érkezőket. Nagytiszteletű Molnár Zsigmond hamvait 2012. december 22-én, Hajdúböszörményben helyezték örök nyugalomra.
Részlet a balassagyarmati katolikus egyházközségek lapja, az Életerő XX. évfolyam, 2012. decemberi számának megemlékezéséből: "...Az Úr szolgájaként szinte az utolsó napokig végezte lelkészi teendőit. A keresztyén egyházak közeledésének fáradhatatlan munkása volt, így az ökumené jegyében Balassagyarmat minden keresztyén hívének hiányozni fog. Az Úr kegyelme segítse családját: feleségét, négy gyermekét, hogy Isten és az emberek szolgálatában követhessék elhunyt Zsigmond testvérünket. Mindössze 50 évet élt. Egy tőle kapott vers néhány sora fejezi ki életének célját: 'Ahol szükség van rám, kell tudásom, munkám, ott lehessek én! Hiába ne éljek, segíts, arra kérlek, életem Ura.' Siklós József: Hiába ne éljek c. verséből Életéért és szolgálatáért Istennek adunk hálát."
2012. december Közreadta: Nagy Angela