Mi lesz veled Palócföld……folyóirat?

2023. március 15.

A talányosnak tűnő cím első részét olvasva ne ijedjen meg az olvasó, sem természeti csapás, sem váratlan gazdasági összeomlás nem érte el a Palócföldet, „csak” egy nagy tradíciójú, 2004-ben Madách-díjjal, 2005-ben Salgótarján Pro Urbe díjával kitüntetett, a Nógrádikumok közé választott folyóirat kiadását fenyegeti veszély.

A több egyetemen is oktató és számos más feladatot, tudományos munkát végző Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő az elfoglaltságai miatt 2022 végétől már nem tudta ellátni a folyóirat főszerkesztői munkáit, ezért a kiadónál, a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtárnál lemondott erről a posztjáról.

A kényszerű főszerkesztőváltás, a lapot fenntartó salgótarjáni önkormányzat nehezedő gazdasági helyzete a jelek szerint meggondolásra készteti a vármegyeszékhelyt, tudja-e, kívánja-e a továbbiakban anyagilag támogatni a folyóiratot.

Valljuk be, az erősen vélelmezhető, hogy a (vár)megye, sőt a Palócvidék/Palócország/Palócia folyóiratának nevét többen ismerik, minthogy azt több-kevesebb rendszerességgel olvasnák.

Az már nagyobb bizonyossággal állítható, hogy az elmúlt évtizedekben a Palócföld azon kevés vidéki kiadású folyóiratok közé tartozott, amely névváltás nélkül, (ezidáig) rendszeres megjelenéssel élte meg a társadalmi, gazdasági változásokat, informálva az irodalmunk, művészeteink, illetve a térségünk iránt érdeklődőket, egyben folyamatosan növelve Nógrád presztízsét, ismertségét.

A „Palócföld” első száma, benne többek között Mikszáth Kálmán: Utazás Palócországban c. írása, a kiváló régész, muzeológus Dr. Patay Pál: Megyénk őslakossága c. anyaga, Nyéki Lajos Madáchról szóló gondolatai, Farkas András: Nógrádi festők – nógrádi képek című rövid összegzése festőinkről, 1954. decemberben jelent meg, amelynek kiadójaként a „Hazafias Népfront és a Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat kulturális folyóirata” megjegyzés szerepelt az impresszumban.

Végigtekintve a későbbi fenntartók rövid listáját, azon a HF-TIT, a Megyei Tanács művelődési osztálya, a Nógrád megye irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata, majd Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata kitételek, 2012-től Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ, 2013-tól napjainkig Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata szerepeltek a folyóirat tényleges fenntartóiként.

Az 1954-2022 között eltelt 68 évben a folyóirat alapvetően évi 4-6 lapszámmal jelent meg, 12 főszerkesztő állt az élén, közülük Dr. Praznovszky Mihály két időszakban is betöltötte ezt a feladatot. A rendszerváltoztatás óta eltelt időszakban, 1989-2000 között Pál József, 2001-2007 Dr. Praznovszky Mihály, 2008-2015 Dr. Mizser Attila, majd 2016- tól Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő töltötték be a főszerkesztői posztot.

A folyóiratot kedvelők és iránta lokálpatrióta érzületet táplálók között a riadalmat az okozza, hogy a pozícióra a fenntartó nem írt ki pályázatot az elmúlt hónapokban, a szerkesztés megszakadt, ebből következően új lapszám sem jelenhet meg. A folyóirat további sorsával kapcsolatban a megyei könyvtár vezetője megerősítette, jelenleg is folynak a „nehéz” tárgyalások, a rossz jel, hogy immár több hónapja.

A történeti kronológiához tartozik, hogy 2013-ban a Fidesz jelöltje Székyné Sztrémi Melinda volt a polgármester, aki biztosította a megyeszékhelyi önkormányzat támogatását a kiadáshoz, majd Dóra Ottó és 2016-tól Fekete Zsolt baloldali városvezetők is hozzájárultak ehhez a folyamatossághoz.

A folyóirat a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA) 2022 évben 1 M Ft-ot kapott a kiadásra, az önkormányzati támogatás éves összege pedig nem ismert.

A kiadások többségét a nyomdai költségek képezték, ez éves szinten kb. 2-2.5 M Ft-ra taksálható. A szerzői honoráriumok, a szerkesztési megbízások stb. költségei igencsak jelképesnek nevezhetők (ahogy más irodalmi periodikáknál is), így 1-1 lapszám előállítása kb. 1 M Ft-ban határozható meg, éves szinten ez 4 M Ft.

A fentiekből következően felmérhető a költségvolumen, így jogosan merül fel a kérdés, reális pénzügyi korlát vagy valami más akadályozhatja-e a folyóirat életben tartását?

Az egyértelmű, hogy a Palócföldnek, mint minden hasonló tematikájú folyóiratnak szüksége van intézményi támogatóra, de jelen esetben a legfontosabb kérdés, milyen körben, milyen formában kell támogatókat keresni és ezt a feladatot mely szervezetnek kell(ene) magára vállalni, amennyiben a megyei jogú város mindezekből kilép.

A koordinálói lista szűkre szabottnak látszik, mint lapalapítónak (lásd a folyóirat impresszumát) ezt a feladatot a Vármegyei Önkormányzat Közgyűlésének (Hivatalának) kell ellátni, a fenntartói kör viszont formálandó. Ebben szerepet vállalhatna valamilyen közvetlen vagy közvetett formában maga a Közgyűlés és/vagy a vármegye városai, arányosan megosztva a költségeket (ebben talán még Salgótarján is részes tudna lenni), de a vármegyében működő cégek, vállalkozások, sőt magánosok is felkérést kaphatnának a támogatás érdekében. Meggondolandó a mindenkori támogatások tényleges összegének közzététele, ez akár inspirálóan is hathatna az érintettekre.

Mindez a kiadó – eddigiekben a Megyei Könyvtár – nagyobb aktivitását igényelné, úgy a terjesztés, mint adott esetben a támogatók „kezelésében.”

Természetesen nem tisztem további ötleteket adni az érintetteknek, de az egyértelműnek tűnik, az eddigi gyakorlatot, szokásjogot meg kell szakítani, sőt a politikai megfontolásokat is elfeledve, vagyis kompromisszumot kell találni a megoldás érdekében.

Jelen írás szerzője előtt is köztudott az a tény, hazánkban a kultúra érintettjei között vitatott, ténylegesen szükség van-e, és ha igen, milyen támogatási formák keretében a nyomtatott kulturális termékekre, a folyóiratokra?

De a fővárosból, az Ipoly-mentéről vagy éppen a Karancs közeléből nézve is sokaknak tűnik úgy, Nógrádnak, mint szinte valamennyi országos rangsor sereghajtói egyikének, utolsónak kellene lenni, aki önként lemond (egyetlen) folyóiratáról.

Még akkor is, ha ismert a vármegye minden gondja, baja.

A Palócföld folyóirat jövőjének biztosítása, a döntéshozók pozitív befolyásolása érdekében éppen ezért, az ügy támogatóival összefogva, rövidesen levéllel fordulunk a két érintett önkormányzat – Salgótarján és a Vármegyei Önkormányzat Közgyűlése – vezetőihez.

Írta: Nagy László

2023. március 15.