Medvácz Lajos

A harmincöt éves Balassagyarmati Honismereti Kör köszöntése

A honismeret, a történelem, a hazaszeretet összetartozik és elválaszthatatlan. Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe - mondja Babits Mihály.

A Balassagyarmati Honismereti Kör olyan emberekből alakult 35 éve, akik akkori megfogalmazással: lokálpatrióták voltak, városuk múltját megismerni vágyó, jelenéért és jövőjéért cselekvésre, alkotásra kész emberek. Sajnos, közülük ma már kevesen vannak jelen, de tisztelettel őrizzük azok emlékét, akik ezt a civil szervezetet létrehozták, s a kezdeti évtizedekben helytálltak, leküzdve mindazt az ellenállást, amit az akkori rendszer képviselői tanúsítottak velük szemben.

Elsősorban Kovalcsik András nevét említem, aki közel harminc évig elnöke, összetartója volt a közösségnek. Sajnos, ma már csak sírjánál, illetve a Csillagház falán lévő táblánál tiszteleghetünk emléke előtt. A túlvilágról tekint ma ránk Farkas András, dr. Szabó Károly, Reiter László, idősebb és ifjabb Vojtkó István, Podlipszky Ervin, dr. Molnár Pál, és még hosszan sorolhatnám a neveket, de folytassuk a sort inkább azokkal, akik még közöttünk vannak: Réti Zoltán, Nagy Imre, Kenessey Béla, Oroszlánné Mészáros Ágnes, Horthy István, Rozmán Vilmosék. Majd jött egy „ifjabb” generáció: Majdán Béla, dr. Csáky Károly, dr. Hausel Sándor, Tyekvicska Árpád, Galcsik Zsolt, Gere József, Végh József, Pásztor Sándorné, Kovács Ferenc, akik Balassagyarmat és Nógrád megye történelmi-irodalmi értékeit mutatták be előadásaikban, dolgozataikban, vagy a szervezett kirándulásokon. Az utóbbi évtizedben kiegészült a névsor Puntigán József, Szabó Andrea, Nagy László, Csach Gábor, Majcher Tamás, Pálinkás József, dr. Szirácsik Éva, Vagyóczky Károly, Csegezi Tamásné, Sümegh László, dr. Csekey László, Hangodi Lajos, Pekár István, dr. Gréczy-Zsoldos Enikő, Fónod Zsuzsanna, Gali Zoltán nevével - hogy csak néhányat említsek azok közül, akik előadást tartottak itt az elmúlt években.

S most néhány szó arról a tevékenységről, amit 35 év alatt megvalósítottak. 425 rendezvényt szerveztek önállóan, vagy más szervezetekkel együtt.

Feledhetetlenek a régi, nagyszabású városházi emlékülések, amikor a város összes intézménye összefogott egy-egy méltó ünnep megszervezésére (pl. Nemzeti Intézet, Madách, Mikszáth vagy Jobbágy Károly költő évfordulójára), ahol országos előadók és helyi közreműködők élményszerű előadásával emlékeztünk nagyjainkra. Ma már sokkal ritkábban kerül sor ilyen kulturális összefogásra, de emléknapok - bár korlátolt mértékben - továbbra is szerepelnek a könyvtár és a Honismereti Kör rendezvényeinek tárában (hogy csak a Madách-, a Jobbágy Károly-, vagy a Horváth Endre-emléknapra utaljak itt).

A 35 év alatt sok emléktábla avatót tartottak, melyekkel Balassagyarmat kiemelkedő személyiségeit tisztelték meg. Elhunyt díszpolgárunk, Reiter László volt az, aki csokorba gyűjtötte több évszázad emléktábláit. Itt lenne az ideje a folytatásnak, hiszen sok új táblával gyarapodtunk az elmúlt években is, amelyek már nem szerepelnek a kötetben.

Évtizedek óta házigazdákként szerepelnek a körben balassagyarmatiak és elszármazottak; közöttük jeles tudósok és egyszerű polgárok, akiket szívük máig ide köt, kisvárosunkba. Körükből többen a kitüntetett személyiségek sorába kerültek. Érzelmeik ugyanis arra ösztönözték őket, hogy tegyenek valami többet felnevelő közösségükért, vigyék hírünket a világba.

Sokirányú az érdeklődés, melyet a körhöz csatlakozott tagok mutatnak és sokrétű az a tevékenység, amit folytatnak. A tematikában szerepel családtörténet, technikatörténet, postatörténet, település- és tájtörténet, az elcsatolt területek élete, néprajza, területfejlesztés és irodalomtörténeti értékelés.

Könyvbemutatók, előadások, filmbemutatók, kirándulások, irodalmi estek programjaira, felkészült vagy az izgalomtól kicsit a szavakat, mondatokat kereső előadókra emlékezünk, s az estek végén az arcon tükröződő boldogságra, melyet a feszültség megszűnte után a társak elismerése, tapsa vált ki.

De ne feledkezzünk meg azokról az érdeklődőkről se, akik részvételükkel, a kulturális értékek iránti igényükkel fenntartják ezeket a rendezvényeket, hiszen ők vannak többségben!

A közös mindezen lokálpatriótákban, hogy szeretik és megbecsülik a földet, a települést, ahol, és embertársaikat, akik körülöttük éltek, élnek. A múltra alapozva azt keresik, hogy jelenünkben mit tudunk hasznosítani elődeink példájából, s mi az az irány, amerre egy boldog, élhető jövő érdekében haladnunk kell.

Kiállítások, előadások, vetített képes bemutatók, tanulmányok, cikkek dokumentálják azt a gyűjtőmunkát, melyet a Honismereti Kör tagjai folytattak. Tanúskodik erről a Honismereti Híradó, mely több mint 7000 oldalon őrzi tevékenységüket. S természetesen maga a Helytörténeti Gyűjtemény, ahol a bekerült dokumentumok őrzését és feltárását végzik, s mindenki számára hozzáférhetővé teszik. Annak idején az alapítók azért kezdték meg munkájukat, mert a várostörténeti monográfia anyaggyűjtése közben kiderült számukra, hogy helyi múltunknak szinte alig vannak emlékei. Most büszkék lennének arra a gazdagságra, amit városunk múltjából felmutathatunk.

Nem elég összegyűjteni, feltárni és megőrizni a dokumentumokat, hagyományainkat tovább is kell adni az ifjabb nemzedékeknek, hogy tudással felvértezve ők is városukat szerető és ismerő polgárokká váljanak. Másfél évtizedre tekint vissza az a várostörténeti vetélkedő sorozat, melyet a könyvtár és a Honismereti Kör a középiskolás diákoknak minden évben megszervez. Az ifjúsági munkáról tesznek tanúbizonyságot a Honismereti Híradó ifjúsági különszámai, melyekben a fiatalok adnak számot a meghirdetett pályázatokra végzett kutatásaikról, alkotásaikról.

Ez az eredményes tevékenység csak úgy valósulhatott meg, hogy a könyvtár mindenkori igazgatója és munkatársai részt vettek a szervezésben, az anyaggyűjtésben és a feldolgozó munkában, intézményes hátteret biztosítottak a kiegyensúlyozott működéshez. Itt szeretnék köszönetet mondani a könyvtár mindenkori igazgatójának és munkatársainak, akik a gazdasági lehetőségekhez képest mindig szívükön viselték a kör fennmaradását.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a harmincöt éves civil tevékenység példamutató az áldozatkészség tekintetében is. Számtalan hagyaték került és kerül be napjainkban is a Helytörténeti Gyűjteménybe, városunk történetét gazdagítva. A kezdetekből néhányat megemlítve: Horváth Endre pénzjegytervező grafikusművész hagyatéka, mely az állandó kiállítás alapja, ugyanígy a Magyar Korona Gyógyszertár tárgyai és dokumentumai, vagy Esze Tamás történészprofesszor balassagyarmati személyiségeket számon tartó adattára, és a nagy családi hagyatékok (például Both Antal, Jeszenszky, Szegő, Schuchmann, Gulya Pál, Megyery Sári). Az adományozás napjainkban is folytatódik. A nemrég elhunyt Reiter Lászlóné és családja férje teljes hagyatékát, Vojtkó Ilona édesapja és testvére dokumentumait adományozta a helytörténeti gyűjteménynek, s így városunk polgárainak. Csak az utóbbi időkből néhány adományozó: Pulay Mária és László, Kovács Ferenc, Kunné Kubicza Erzsébet, Pfannenwald Mária, Lang László - Munk Dezső unokája, Kertész Györgyi, Szalkay Katalin - s folytathatnám a sort hosszan szakdolgozatírókkal, önálló kötetet megjelentetőkkel, akik fontosnak tartják, hogy balassagyarmati, nógrádi vonatkozású írásuk elhelyezést nyerjen a gyűjteményben. A rendezvények előadói, közreműködői, a tanulmányok szerzői, a kiadványok szerkesztői díjazás nélkül végzik munkájukat, a saját pénztárcájukból fedezve kutatási költségeiket is. És sokan vannak olyanok is, akik anyagi támogatást nyújtanak a kör munkájához, a Honismereti Híradó megjelentetéséhez.

Az élet csak úgy érthető, ha visszatekintünk, de csak úgy élhető, ha előrenézünk - írja Sǿren Kierkegard. Megköszönve a Honismereti Kör tagjainak és elnökségének eddigi munkáját, kívánom, hogy folytassák kulturális értékőrző és értékmentő tevékenységüket, amellyel városunk legjobb hagyományait viszik tovább!

(Elhangzott a Balassagyarmat barátainak találkozóján 2013. szeptember 24-én, Budapesten, a Duna Palotában.)