JANUÁR 22. A MAGYAR KULTÚRA NAPJA

A kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt. Ennek emlékére ünnepeljük 1989 óta a Magyar Kultúra Napját január 22-én. Kétszáz éve született Erkel Ferenc zeneszerző, a Himnusz megzenésítője. Lezárult a zeneszerző születésének kétszázadik évfordulója tiszteletére tartott Erkel emlékév.
Kölcsey Ferenc Himnusz Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!	Himnuszként énekelték századokon át a katolikusok a Boldogasszony Anyánk... és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga... kezdetű népénekeket, a protestánsok pedig a Tebenned bíztunk, elejétől fogva... című zsoltárt. Népszerű volt az ún. Rákóczi-nóta, mely több feldolgozásban is Rákóczi induló címmel lett közismert. 1843-ban a Nemzeti Színház igazgatója 70 arany pályadíjat ajánlott fel "a legjobb népmelódiáért Vörösmarty Mihály, koszorús költőnk halhatatlan Szózatára, ének- és zenekarra téve." A bírálóbizottság tagja volt Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály, Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede. A győztes mű - "Minden ember legyen ember és magyar" jeligével - Egressy Béni alkotása lett. A versenyben az első három helyezést elért zenemű bemutatóját nagy érdeklődés kísérte. 1844-ben született meg a Himnusz dallama, a Szózat dallampárja. Kölcsey Ferenc verse Erkel Ferenc megzenésítésével nemzeti jelképpé magasztosult. Kölcsey már nem érhette meg ezt a diadalt. . "Nem népzene és mégis az a Himnusz, a Szózat és a Rákóczi induló, e három nagy zenei sóvárgás, intelem és riadó a helytállásra, mely a magyar népet összefogja. Bennük magára és egymásra talál a magyarság minden tagja bárhol is él. Ez emeli a népzene: az egész nép tulajdonának rangjára. Mind a három a csak-azért-is élni akarás és élni tudás jelképe lett. A szembefordulás és áldozatvállalás szülöttei, s annál viharosabban terjedtek és bukkantak fel újra a változó idők során, mentől inkább igyekeztek megújuló elnyomással útjukat állni." Legány Dezső zenetörténész Az 1989. október 23-ától hatályos XXXI. törvény 36. §-a mondja ki, hogy "a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével."
Cseke, 1823. január 22.
Közreadta: Nagy Angela 2011. január