IN MEMORIAM

MAGOS (MUNK) DEZSŐ

(1884-1944)

ÉPÍTÉSZ

 

 

 

 

 

 

 

 

Százharminc éve született és hetven éve hunyt el Magos (Munk) Dezső építész, sikeres építési vállalkozó, aki virilis jogon tagja volt a városi képviselőtestületnek.

A balassagyarmati mártír megemlékezés napján jeles polgára emlékére Balassagyarmat Város Önkormányzata márványtáblát avatott. A halálvonat indulásának hetvenedik évfordulójától immár emléktábla hirdeti a Szent Imre u. 10. sz. alatt: "E SAJÁT TERVEZÉSŰ HÁZBAN ÉLT / MAGOS MUNK DEZSŐ / (1884-1944) / VÁROSUNK SZÁMOS KÖZ- ÉS MAGÁNÉPÜLETÉNEK / TERVEZŐ-KIVITELEZŐJE, / A HOLOKAUSZT ÁLDOZATA / EMLÉKÉRE ÁLLÍTTATTA / BALASSAGYARMAT VÁROS ÖNKORMÁNYZATA."

 

 

 

 

Az emléktábla leleplezésén megjelentek: a két Lang család; a városi képviselő testület tagjai; a Balassagyarmati Zsidó Hitközség, a Kertész István Alapítvány, a Civitas Fortissima Kör, a Vitézi Rend, a sajtó képviselői; érdeklődők és nem utolsó sorban a kortársak: Kunné Kubicza Erzsébet és Réti Zoltán. A megjelenteket Medvácz Lajos polgármester köszöntötte. Lang László a Magos unokák családjainak nevében mondott köszönetet a városnak, a közreműködőknek az ünnepség megrendezéséért, a ház tulajdonosának, hogy hozzájárult az emléktábla elhelyezéséhez. Dr. László Mária, a ház tulajdonosa viszontválaszában kifejtette: megtiszteltetésnek veszi, hogy hozzájárulhatott Magos (Munk) Dezső emlékének megörökítéséhez ily módon is. Ötvenkét éve él ebben a szép szecessziós villában, melyet eredeti formájában sikerült eddig megőrizni.

 

 

 

Személyes emlékekkel átszőtt ünnepi beszédet mondott Réti Zoltán tanár úr, aki diákként dolgozott Magos (Munk) Dezső irodájában.

Beszédét teljes terjedelmében az alábbiakban közöljük:

 

 

Visszaemlékezésem

 

Egy-két olyan emléket idézek fel, melyek nyomot hagytak életemben.

Az 1930-as években jártam a Balassi Bálint Gimnáziumba. A város jellegzetes alakja volt egy magas elegáns úr, aki nagy kalapban szép sétabottal járt. Sokan köszöntek neki és ő széles mozdulatok kíséretében kedvesen fogadta az üdvözléseket. Ő volt MAGOS - eredetileg MUNK DEZSŐ mérnök, építőmester, - aki zsidó származású, szegény gyermekből, nagy szorgalma és jó felfogása eredményeként vált tekintélyes, a szakmájában országosan közismert építési nagyvállalkozóvá. Az egész ország területén, sőt azon kívül is épített magán és középületeket - például laktanyákat is. Foglalkoztatott több száz embert, dolgoztak nála állandó napszámosok, kőművesek, ácsok, sokféle iparos.

Nagyon becsültem, mert a fizetéseknél, elbírálásoknál bevasalt mindent, másrészt nagyon alapos volt, minden szakmát jól ismert. Nem lehetett nála lógni, és azt a rengeteg szakmát, amit egy nagy építkezés megkövetel, mind alaposan ismerte. Tudta, hogy milyen anyagok szükségesek, nem lehetett becsapni, - ugyanakkor magas volt a szociális érzékenysége. Ez azt is jelentette, hogy például a fizetéseket elküldte a családoknak, hogy biztosan megkapják. A háború idején szívesen dolgoztak nála, mert a katonai építkezések szakembereit felmentették a kötelező frontszolgálat és hadimunka alól. Mivel az építkezéseken dolgozók jobban ki voltak téve a repülőtámadásoknak, bombázásoknak, a fizetés magas volt.

Már nagyon kevés olyan ember él, aki dolgozott nála, ezek egyike vagyok én, az apám révén. Apám Magos Dezső sokoldalú jobbkeze volt. Főleg az anyagok beszerzését, a munkavezetők közötti kapcsolatokat irányította.

Én 1942-ig a Miskolci Evangélikus Tanítóképzőbe jártam. 1941 és 42 nyarán, illetve a tavaszi szünetekben rendes fizetésekért dolgoztam Magos Dezső irodájában. A háborús időszakban a diákok, akik középiskolákban vagy magasabb helyeken tanultak, a tanulmányi szünetek alatt kötelesek voltak valamilyen fizikai vagy egyéb munkát vállalni. Rólam például nyilvántartották, hogy Magos Dezső mérnök irodáján dolgoztam a szünetek alatt. Ez egy veszélyes katonai munkahely volt, - de, hogy ezért kapok-e pénzt, az nem érdekelt senkit. Az volt a feladatom, hogy az elvégzett munkát és a ráfordított munkaórát jegyezzem, és minden péntek délutánra legyen kész a heti bérjegyzék, aminek alapján szombaton kifizették a munkásokat.

Kényes feladat volt, ugyanis a dolgozók figyelték egymást, hogy ki mennyit kap. A legérdekesebb helyszín volt a Tatár-hágótól innen fekvő, az akkori Magyarországhoz tartozó Kőrösmező környékén a Tatár-hágóban folyó laktanya építés, ahol apám munkavezető volt. Érdekes, hogy Magos Dezső felekezeti hovatartozásától függetlenül, nagyon fontos állami munkákat kapott, mert a szakmában jó híre volt.

Én adminisztrációs és pénzügyi feladatokat láttam el. Szombatonként biztosítanom kellett, hogy legyen aprópénz, a fővállalkozó Magos Dezső 1000 pengős címletekben kapta meg a 20 ezer pengőt, mert a legkisebb címlet, amit a posta közvetített 1000 pengő volt. Nekem kellett a környező boltokban, üzletekben ezt felváltatni aprópénzre. 18-19 évesen fantasztikus összegek fordultak meg a kezem között, amikor például egy ház 3000 pengőbe került.

A hadifogságot és katonaságot kivéve talán ez volt az egyik legjelentősebb időszaka az életemnek. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg: helyi magyarokkal, de főleg ruszinokkal, rengeteg zsidóval és más vallású emberrel, akikről addig nem is hallottam. Mindenkivel másként kellett beszélnem, hisz mind másként gondolkozott.

1944 tavaszán már képzőművészeti főiskolás voltam, amikor mentem Balassagyarmaton a járdán, a megyeháza felől a tisztviselők mentek ebédelni. Velem szemben jött, szokott lassú lépteivel Magos Dezső, az étterem felé háttal megállt, és megkért, hogy a soroljam a kaszinóba belépők neveit. "Ha nem félsz velem beszélgetni mondta"...mert a csillag már rajta volt. Mivel mindenkit jól ismertem megtettem, amit kért. Voltak úgy öten-hatan akiknek a nevét el kellett mondanom. "Látod Zolikám ilyen az élet ...még a múlt héten együtt ebédeltünk, jót beszélgettünk, de most a legújabb rendeletek után nem mernek megismerni. Érzem, hogy rövidesen minden zsidó származásút el fognak vinni, de engemet nem vesznek le a vonatról"...és megmutatott egy kis üvegecskét. És valóban pár héttel később, amikor hosszú sorban kísérték őket az állomás felé, ő is a gyaloglók között volt. Hallottuk, hogy Aszódon élettelenül vették le a vonatról. Ez a hír gyorsan elterjedt a városban, akik ismerték nagyon megrendültek.

MAGOS DEZSŐ EMLÉKÉT MEGŐRÍZZÜK!

Réti Zoltán

 

 

Réti Zoltán előadása is utalt rá, hogy Magos Dezső minden eshetőségre számítva magánál hordott egy halálos adag mérget, ami aztán ki is oltotta az életét a vonaton, még Aszód előtt.

 

 

 

 

 

MUNK DEZSŐ (KÖZÉPEN) ÉS ÚRI BARÁTAI A NAGYLIGETI SÉTÁNYON

(forrás: Kertész István Alapítvány)

 

 

 

 

 

MUNK-HÁZ, SZENT IMRE UTCA 10. SZ.

 

 

 

 

MUNK-HÁZ, BAJCSY-ZSILINSZKY E. UTCA 13. SZ.

 

Az emléktábla avatás után kezdődött a mártír megemlékezés a műemlék zsidó temetőben a Holokauszt 70. évfordulója alkalmából. Emlékbeszédet mondott Bauer József hitközségi elnök és Deutsch Péter rabbi. Közreműködött Schwezoff Dávid, a Budapest - Bethlen téri zsinagóga kántora.

 

 

Az Ipolymenti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóteremben az Élet Menete Alapítvány "Elhurcolt életek" c. vándorkiállítását Gordon Gábor, az alapítvány elnöke nyitotta meg.

 

 

Írta és jelöletlen fotók: Nagy Angela

 

2014. június 22.