|
|||
IN MEMORIAM MAGOS (MUNK) DEZSŐ (1884-1944) ÉPÍTÉSZ |
|
||
|
|||
Százharminc éve
született és hetven éve hunyt el Magos (Munk) Dezső építész, sikeres építési vállalkozó, aki virilis jogon
tagja volt a városi képviselőtestületnek. A balassagyarmati
mártír megemlékezés napján jeles polgára emlékére Balassagyarmat Város
Önkormányzata márványtáblát avatott. A halálvonat indulásának hetvenedik
évfordulójától immár emléktábla hirdeti a Szent Imre u. 10. sz. alatt:
"E SAJÁT TERVEZÉSŰ HÁZBAN ÉLT / MAGOS MUNK DEZSŐ
/ (1884-1944) / VÁROSUNK SZÁMOS KÖZ- ÉS MAGÁNÉPÜLETÉNEK /
TERVEZŐ-KIVITELEZŐJE, / A HOLOKAUSZT ÁLDOZATA / EMLÉKÉRE ÁLLÍTTATTA / BALASSAGYARMAT
VÁROS ÖNKORMÁNYZATA." |
|||
|
|||
Az emléktábla leleplezésén megjelentek:
a két Lang család; a városi
képviselő testület tagjai; a Balassagyarmati Zsidó Hitközség, a Kertész
István Alapítvány, a Civitas Fortissima Kör, a Vitézi Rend, a sajtó
képviselői; érdeklődők és nem utolsó sorban a kortársak: Kunné Kubicza Erzsébet és Réti
Zoltán. A megjelenteket Medvácz
Lajos polgármester köszöntötte. Lang
László a Magos unokák családjainak nevében mondott köszönetet a városnak,
a közreműködőknek az ünnepség megrendezéséért, a ház tulajdonosának, hogy
hozzájárult az emléktábla elhelyezéséhez. Dr. László Mária, a ház tulajdonosa viszontválaszában kifejtette:
megtiszteltetésnek veszi, hogy hozzájárulhatott Magos (Munk) Dezső emlékének megörökítéséhez ily módon is.
Ötvenkét éve él ebben a szép szecessziós villában, melyet eredeti formájában
sikerült eddig megőrizni. |
|||
Személyes emlékekkel átszőtt ünnepi
beszédet mondott Réti Zoltán tanár
úr, aki diákként dolgozott Magos (Munk)
Dezső irodájában. Beszédét teljes terjedelmében az
alábbiakban közöljük: Visszaemlékezésem Egy-két olyan emléket idézek fel,
melyek nyomot hagytak életemben. Az 1930-as években jártam a Balassi Bálint
Gimnáziumba. A város jellegzetes alakja volt egy magas elegáns úr, aki nagy
kalapban szép sétabottal járt. Sokan köszöntek neki és ő széles mozdulatok
kíséretében kedvesen fogadta az üdvözléseket. Ő volt MAGOS -
eredetileg MUNK DEZSŐ mérnök, építőmester, - aki zsidó
származású, szegény gyermekből, nagy szorgalma és jó felfogása eredményeként
vált tekintélyes, a szakmájában országosan közismert építési
nagyvállalkozóvá. Az egész ország területén, sőt azon kívül is épített magán
és középületeket - például laktanyákat is. Foglalkoztatott több száz embert,
dolgoztak nála állandó napszámosok, kőművesek, ácsok, sokféle iparos. Nagyon becsültem, mert a fizetéseknél,
elbírálásoknál bevasalt mindent, másrészt nagyon alapos volt, minden szakmát
jól ismert. Nem lehetett nála lógni, és azt a rengeteg szakmát, amit egy nagy
építkezés megkövetel, mind alaposan ismerte. Tudta, hogy milyen anyagok
szükségesek, nem lehetett becsapni, - ugyanakkor magas volt a szociális
érzékenysége. Ez azt is jelentette, hogy például a fizetéseket elküldte a
családoknak, hogy biztosan megkapják. A háború idején szívesen dolgoztak
nála, mert a katonai építkezések szakembereit felmentették a kötelező
frontszolgálat és hadimunka alól. Mivel az építkezéseken dolgozók jobban ki
voltak téve a repülőtámadásoknak, bombázásoknak, a fizetés magas volt. Már nagyon kevés olyan ember él, aki
dolgozott nála, ezek egyike vagyok én, az apám révén. Apám Magos Dezső sokoldalú
jobbkeze volt. Főleg az anyagok beszerzését, a munkavezetők közötti
kapcsolatokat irányította. Én 1942-ig a Miskolci Evangélikus
Tanítóképzőbe jártam. 1941 és 42 nyarán, illetve a tavaszi szünetekben rendes
fizetésekért dolgoztam Magos Dezső irodájában. A háborús időszakban a diákok,
akik középiskolákban vagy magasabb helyeken tanultak, a tanulmányi szünetek
alatt kötelesek voltak valamilyen fizikai vagy egyéb munkát vállalni. Rólam
például nyilvántartották, hogy Magos Dezső mérnök irodáján dolgoztam a
szünetek alatt. Ez egy veszélyes katonai munkahely volt, - de, hogy ezért
kapok-e pénzt, az nem érdekelt senkit. Az volt a feladatom, hogy az elvégzett
munkát és a ráfordított munkaórát jegyezzem, és minden péntek délutánra
legyen kész a heti bérjegyzék, aminek alapján szombaton kifizették a
munkásokat. Kényes feladat volt, ugyanis a dolgozók
figyelték egymást, hogy ki mennyit kap. A legérdekesebb helyszín volt a
Tatár-hágótól innen fekvő, az akkori Magyarországhoz tartozó Kőrösmező
környékén a Tatár-hágóban folyó laktanya építés, ahol apám munkavezető volt.
Érdekes, hogy Magos Dezső felekezeti hovatartozásától függetlenül, nagyon
fontos állami munkákat kapott, mert a szakmában jó híre volt. Én
adminisztrációs és pénzügyi feladatokat láttam el. Szombatonként biztosítanom
kellett, hogy legyen aprópénz, a fővállalkozó Magos Dezső 1000 pengős címletekben
kapta meg a 20 ezer pengőt, mert a legkisebb címlet, amit a posta közvetített
1000 pengő volt. Nekem kellett a környező boltokban, üzletekben ezt
felváltatni aprópénzre. 18-19 évesen fantasztikus összegek fordultak meg a
kezem között, amikor például egy ház 3000 pengőbe került. A hadifogságot és katonaságot kivéve
talán ez volt az egyik legjelentősebb időszaka az életemnek. Rengeteg
emberrel ismerkedtem meg: helyi magyarokkal, de főleg ruszinokkal, rengeteg
zsidóval és más vallású emberrel, akikről addig nem is hallottam. Mindenkivel
másként kellett beszélnem, hisz mind másként gondolkozott. 1944 tavaszán már képzőművészeti
főiskolás voltam, amikor mentem Balassagyarmaton a járdán, a megyeháza felől
a tisztviselők mentek ebédelni. Velem szemben jött, szokott lassú lépteivel
Magos Dezső, az étterem felé háttal megállt, és megkért, hogy a soroljam a
kaszinóba belépők neveit. "Ha nem félsz velem beszélgetni
mondta"...mert a csillag már rajta volt. Mivel mindenkit jól ismertem
megtettem, amit kért. Voltak úgy öten-hatan akiknek a nevét el kellett
mondanom. "Látod Zolikám ilyen az élet ...még a múlt héten együtt
ebédeltünk, jót beszélgettünk, de most a legújabb rendeletek után nem mernek
megismerni. Érzem, hogy rövidesen minden zsidó származásút el fognak vinni,
de engemet nem vesznek le a vonatról"...és megmutatott egy kis
üvegecskét. És valóban pár héttel később, amikor hosszú sorban kísérték őket
az állomás felé, ő is a gyaloglók között volt. Hallottuk, hogy Aszódon
élettelenül vették le a vonatról. Ez a hír gyorsan elterjedt a városban, akik
ismerték nagyon megrendültek. MAGOS DEZSŐ EMLÉKÉT MEGŐRÍZZÜK! Réti Zoltán Réti Zoltán előadása is utalt rá, hogy
Magos Dezső minden eshetőségre számítva magánál hordott egy halálos adag mérget,
ami aztán ki is oltotta az életét a vonaton, még Aszód előtt. |
|||
|
|||
|
|||
MUNK DEZSŐ (KÖZÉPEN) ÉS ÚRI BARÁTAI A NAGYLIGETI SÉTÁNYON (forrás: Kertész István Alapítvány) |
|||
|
|||
|
|
|
|
|
|||
|
|
|
|
|
|||
MUNK-HÁZ, SZENT IMRE UTCA 10. SZ. |
|||
|
|||
|
|||
|
|||
MUNK-HÁZ, BAJCSY-ZSILINSZKY E. UTCA 13. SZ. |
|||
Az emléktábla avatás
után kezdődött a mártír megemlékezés a műemlék zsidó temetőben a Holokauszt 70.
évfordulója alkalmából. Emlékbeszédet mondott Bauer József hitközségi elnök és Deutsch Péter rabbi. Közreműködött Schwezoff Dávid, a Budapest - Bethlen téri zsinagóga kántora. Az Ipolymenti Zsidó
Gyűjtemény és Kiállítóteremben az Élet Menete Alapítvány "Elhurcolt életek" c. vándorkiállítását Gordon Gábor, az alapítvány elnöke
nyitotta meg. Írta és jelöletlen fotók: Nagy Angela 2014. június 22. |
|||