Kassai Thália Színház - laudáció

Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves ünneplő közönség!

Nagyon megtisztelőnek érzem a felkérést, hogy a Kassai Thália Színház tevékenységét egy értékes díjjal elismerő alkalommal méltassam az együttes munkáját. Rögtön az elején el kell mondanom, azért is nagy öröm számomra ez az kitüntetés, hiszen a színház ebben az évben ünnepli megalakulásának ötvenedik évfordulóját. Ezért szeretném röviden megismertetni Önöket a félévszázad történetével.

A második világháború után egész Szlovákiában néhány évre elhallgatott a magyar szó a hivatásos színpadokon. A hallgatást csak a Faluszínház (Dedinské divadlo) 1950-ben megalakuló magyar együttese törte meg. Aztán 1952 októberében Komáromban létesült a Magyar Területi Színház, amelybe 1959-ben a megszüntetett Faluszínház együttese is beolvadt.

A MATESZ társulatának be kellett járnia egész Dél-Szlovákiát a Csallóköztől a Bodrogközig, s ez nagymértékben nehezítette a színház munkáját. A sok tájelőadás, a kimerítő utazás következtében már az ötvenes évek derekán felvetődött egy másik - kelet-szlovákiai - magyar színház létrehozásának igénye.

A színház megteremtőjét, Beke Sándor rendezőt, aki 2018-ban vette át a budapesti színművészetin az aranyoklevelet, ebből az alkalomból egy interjúban megkérdeztem: "Mi vitt rá arra, hogy Kassán magyar színházat kell alapítani?" Így válaszolt: "Miért pont Kassa... Számomra két olyan város volt Felvidéken: Pozsony és Kassa, ahol úgy éreztem, a színházi múltnak olyan gyökerei vannak, amit újra érdemes feléleszteni. És hát Kassán sikerült, létre jött a Thália."

1969-ben Beke Sándor egy maroknyi lelkes színészcsapattal elindult Komáromból, hogy úgyszólván a semmiből megteremtse a Tháliát. A legalapvetőbb föltételek kialakítása sem volt könnyű, a társulat tagjai a szó szoros értelmében a kezük munkájával alakították színházi előadásra alkalmassá az ipariskola bérelt kultúrtermét, rendeztek be néhány irodahelyiséget stb.

Az új színház működést 1969. november 29-én Gömörhorkán kezdte a Két úr szolgája bemutatójával.

A Csehszlovákiában 1969 után megmerevedő társadalmi légkör megakadályozta, hogy a kassai társulat önálló színházként dolgozhasson. Csupán a komáromi Magyar Területi Színház Thália Színpadaként, kihelyezett együtteseként működhetett.

A nyolcvanas évek végén aztán újra felerősödött a törekvés a kassai társulat függőségi viszonyának felszámolására. A nehézkesen és reménytelenül lassan születő önállóság aztán az 1989. november l7-ét követő események hatására egycsapásra elérhetővé vált, a forradalmi változások felgyorsították az ügyintézést.

Beke Sándor, aki visszatérve immár ismét részese lehetett az események alakulásának és alakításának. Kemény csatározások után 1990. július 1-jén Kassai Thália Színház néven önállósult Szlovákia második magyar színtársulata. Az igazgató Kolár Péter lett, aki 2011-ig vezette a színházat. Őt az igazgatói tisztségben Czajlik József követi.

A Kassai Thália Színház jelenleg Európa legészakibb magyar színháza. Megalakulása óta legfőbb feladatának a szép magyar szó, a színvonalas színházkultúra ápolását és terjesztését tartja. A kassai Thália nemzetiségi színház, de a Felvidék magyar közönsége mellett, minden színházszerető, színházértő, szórakozásra vagy éppen szellemi és esztétikai kalandokra vágyó nézőt - határon innen és túl - meg kíván szólítani.

Megalakulása óta a kassai együttes 233 bemutatót tartott. Műfaji szempontból rendkívül sokszínű a bemutatott darabok sora, veretes tragédiától könnyed zenés vígjátékig, klasszikusoktól mai szerzőkig terjed a választék.

Most, amikor a kassai színház Madách-díjat kap, úgy gondolom, beszélnem kell az nagy író és a Thália kapcsolatáról. Az ember tragédiáját a kassai együttes nem mutathatta be, hiszen ehhez nem voltak adottak sem a személyi, sem a technikai feltételek. Ám mégis van a színház történetében egy Madáchhoz kapcsolódó fontos esemény. Mégpedig Egressy Zoltán A vesztett éden című 2011-ben bemutatott darabja, amely Madách életéről szól. Nagyszerűen jelzi, hogy Az ember tragédiája milyen testi-lelki vívódások között születik meg egy íróban. Amikor 2012-ben újraavatták Alsósztregován a felújított Madách-kastélyban a múzeumot, meghívták ezt az előadást. Megdöbbentő hatása volt annak, hogy abban a teremben játszottak a színészek, ahol feltehetőleg Madách a feleségével sokat tartózkodott.

Kérem, engedjék meg, hogy befejezésül egy nagyon személyes dologgal is indokoljam, miért olyan fontos és örömteli számomra a Kassai Thália Színház kitüntetése. A társulat egyik vezető színésze, Bocsárszky Attila és a színház igazgatója, Czajlik József diákszínjátszóként az én kassai csoportomban találkozott először a színészettel, a színpaddal.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Pásztó András dramaturg