Becsó Zsolt

a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke

Madách-napi köszöntő

Balassagyarmat, 2012. január 19.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Különös világban élünk!

Olyan korban élünk, amikor a tudományok csúcsra járnak, a fény sebességével versenyzik és távoli bolygók mikroelemei után fürkészik az ember. Olyan világban élünk, ahol az átlagos életkor egyre hosszabbodik, és ha kicsit nem figyelünk, megbotlunk a bőség pláza-kosarában. Képesek vagyunk előre jelezni a földrengést és mesterséges intelligenciát teremteni. Most mégis, roppant kritikus és ellentmondásos időszak köszöntött Európára.

Athéntől Párizsig, Prágától Londonig milliók rágják tövig a körmüket izgalmukban, és töltik ébren az éjszakákat. Mert izgatottan várják a választ a lét és a nem lét nyomasztó kérdésére.

Az emberiség létkérdése most az, hogy vajon a kinevezésük alkalmából felesküdjenek-e a magyar nép szolgálatára a Magyar Nemzeti Bank elnöke és helyettesei? Mert, ha esküt tesznek, még az is megeshet, hogy recsegni-ropogni kezd az Unió egyébként nagyjavításra szoruló ácsolata.

Sőt! Mintha az eskütételen múlna a világbéke! A baloldali meteorológusok azt is kiszámították, hogy ha nem üti havonta legalább hatmillió forint a bankelnök markát,

akkor bizony nagyon megváltozik majd a klíma a környékünkön. Beborul az ég a Kárpát-medence fölött, és megnézhetjük magunkat!

Eszményeink így hamvadnak el a csalódás luciferi lángjai között.

Kedves Barátaim!

Most érezzük igazán Madách Imre hiányát.

Bizonyosak lehetünk abban, hogy a mi halhatatlan drámaköltőnk a Nagy Művében szorított volna helyet egy brüsszeli színnek. Felsorakoztatott volna néhány túlfizetett, habzó szájú biztost és tízezer aktagyártó bürokratát, azonos nemű házastársakat, médiagurukat, válságot gerjesztő hitelminősítőket, tőzsdecápákat és más, az országok vérét szívó professzionista parazitát… Talán még a Négy Mancsot is!

Ádám és Éva szembesülhetett volna az egyik legfontosabb történelmi tapasztalattal.

Ha egy nép évszázadokon keresztül leigázva szenved, ha javait rendre - hadisarc, jóvátétel, privatizáció, extraprofit, devizahitel, jogegységesítés, és ki tudja még milyen címeken - megnyirbálják, ha sokan, és sokszor osztogatnak parancsokat neki, és igyekeznek béklyóba zárni még a gondolatait is, az a nép erősebb és egységesebb lesz, mint valaha volt! Egyenes marad a gerince, és kitisztul a látása.

Előbb-utóbb levonja balsorsa tanulságait, és minden egyes kudarca után talpra áll, újrakezdi a saját és a gyermekei jobb életéért való mindennapos küzdelmét...

Kellő tapintattal és tisztelettel közelít más népekhez, de elvárja, hogy minden más nép vagy nemzetközi szervezet, ugyanilyen magatartást tanúsítson vele szemben, és egyenrangú partnerének tekintse. Különösen egy olyan népet, mint amilyen a magyar, amely annyiszor tartott védőpajzsot Európa nemzetei elé és fiai által oly’ gazdaggá tette az egyetemes kultúrát, a tudományokat és a művészeteket...

Tisztelt Ünneplők!

Hiányzik közülünk Madách Imre! Hiszen az emberiség sorskérdéseire választ keresni - Dante és Goethe égi társaságában - ma is Ő lenne a legilletékesebb.

Jó régen arra ösztökélt bennünket Babits Mihály, hogy olvassuk el újra Madách művét, és úgy hat majd ránk, mint valami véres aktualitás, korunk és életünk legégetőbb problémáival találkozunk benne. Most is megtehetné ugyanezt, mert például mindig időszerű felvetés, hogy mi az élet értelme, és mi teszi boldoggá az embert? Akkor is érdemes olykor önvizsgálatot tartanunk, ha nem találunk egyértelmű választ gyötrő kérdéseinkre.

Ádám óta tudhatjuk, hogy a lét értelme egyensúlyt tartani a szabadság és a fegyelem, az erkölcsi önállóság és az alázat között. A bukásból felemelkedő, a küzdelmet újra és újra vállaló ember követendő példa minden kor számára. A küzdés az egyetlen erkölcsös létforma, de nem biztos, hogy elnyeri méltó jutalmát, a boldogságot.

Az ember szövetségese pedig nem a Sátán, hanem az Isten! A mi értékrendünk a tízparancsolatra épül. Akkor is, ha sok belső viaskodással, lelki gyötrődéssel, olykor lemondással és áldozattal jár az Isten parancsolatai szerint élni, és közel kerülni hozzá.

Szent Ágoston arra figyelmeztetett bennünket, hogy az embernek befelé kell fordulnia, hogy az igazságot megláthassa, a belső tapasztalat győz meg bennünket arról, hogy az igazság bennünk lakozik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Madách eszméi valóban felfrissültek az idő fürdőjében, és azonosak a mai kor eszméivel. Mondanivalójának fókuszában a minőség áll. Az ő szemében az erkölcsi, és a szellemi értékek előbbre valók a mennyiségnél, az anyagi javaknál, de a két dolog nem kezelhető külön. A küzdés, az állhatatosság, olyan érték Madách szemében, amely újra és újra jeles tettekre, maradandó alkotásokra űzi-hajtja az embert. Az életünk - a maga árnyoldalaival együtt - így válik értékessé és teljessé.

Soha semmit fel nem adni, hanem kitartani a végsőkig!

Ebben rejtőzik Madách világszemléletének lényege. Közös dolgunk és felelősségünk, hogy időről-időre megtisztítsuk hagyatékát a rárakódott gondolat-hordaléktól, a félre- és belemagyarázásoktól,és megsokszorozzuk a Tragédia szellemi hatóerejét.

Ezért is találkoztunk ma!

A Nógrád Megyei Közgyűlés nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Madách-napi ünnepségen megjelent kedves vendégeinket, Nógrád megye szellemi életének meghatározó személyiségeit, és a házigazda balassagyarmatiakat.

Kérem, érezzék jól magukat! Köszönöm a figyelmet!