Példakép és ellenpéldakép

Rácz Dalma írása

(Madách Kollégium)

Nos, szerintem sok embernek van példaképe. Így hát természetesen nekem is van egy. Ez az ember megmutatta nekem, mi is az élet.

Ez a személy a nagymamám. Ő, mikor még kicsi voltam, sokat szenvedett a betevő falatért. Mivel engem csak édesanyám nevelt, mert az édesapám elhagyott és egyáltalán nem érdekelte, hogy élek vagy halok, szegény asszonynak nehezebb dolga volt velem. A mamám (nagymamám) minden munkát vállalt, csak hogy jó lehessen nekem, ne tudjam meg, mi a szegénység. Pedig mikor még kisgyermek voltam , akkor igencsak kevés pénzünk volt, de én mégse éheztem. Inkább anyukámmal együtt éheztek. Sokat dolgozott. Sokszor mesélte, hogy még mikor fiatal lány volt, az iskola helyett dolgozni járt, mert akkoriban szegény világ volt. Ebben a szegény világban is voltak lusta, dologtalan és gazdag emberek. Sajnos a nagyanyám eléggé beteges lett, de még így is járt munkába. Dolgozna ma is, ha felvennék őt valahova. Ő egy nagyszerű nagymama, mert nem lusta bármit is elvállalni a családjáért. Ezért lett ő a példaképem, mert nem löki el magától a munkát.

Ahogy az előbb említettem, sok embernek van példaképe, de lehet, hogy sok embernek éppen ellenpéldaképe van. Sajnos nekem is van egy. Ez a személy nem más, mint az édesapám. Apám születésemtől kezdve nem törődik velem, hiába teszek meg bármit is ezért. Emlékszem, mikor kicsi voltam, fejét is elfordította tőlem. Karácsonyra aligha kaptam tőle valamit. Születésnapomra, ha jó az emlékezetem, egyszer köszöntött fel, akkor is csak azért, mert rászóltam. Egyszóval az apukám egy olyan személy, akit nem érdekli a saját gyermeke sorsa. Őt csak azt érdekli, hogy neki jó legyen és az új családjának. Emiatt lett ő az ellenpéldaképem.