Kuka és példakép

Nguyen Tuan Dániel írása

(Madách Kollégium)

Példaképek? Mostanában, eléggé megfogyatkoztak. Hogy miért? Ki tudja?! De ezt hagyjuk.

A lényeg az, hogy az embereknek igenis szükségük lenne példaképekre, egyfajta mintára.

Az se mindegy, hogy milyen példaképet választunk magunknak. Például egy tinisztár, vagy egy profi focista sokkal többet keres, mint egy tudós, vagy egy orvos, pedig utóbbiak sokkal többet tesznek a társadalom érdekében.

Az embereknek azért van szükségük példaképekre, mert ha van nekik, úgy könnyebben el tudják dönteni, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Nagyon ritka az olyan ember, aki saját magától jön rá ezekre a tudományokra. Én ellenpéldaképekből jöttem rá.

Nekem jelenleg nincsenek példaképeim, még a szüleim sem (akiket pedig szeretek) mondhatók példaképeknek, de hogy miért, ebbe most nem akarok belemélyedni.

Tovább folytatva, az nekem rejtélyszerű, hogy az ismerőseim hogy tudnak olyan idióta példaképeket találni, mint például a hazai meleg front megtestesítője: akit nem akarok megnevezni, de minden korombeli tudja, hogy a neve két betűből áll (hogy a volt élettársáról már ne is beszéljünk, akivel azért szakított, mert nem tudták eldönteni, ki vigye le a szemetet, bár azt kiadták számtalan kukába való CD-n). Egyáltalán nem szeretem, ha egy agyatlan celeb valakinek a példaképe. Az egyetlen, amit ezektől a példaképektől tanulhatunk, hogyan kell még nyűgösebbnek lenni.

Számomra az erkölcsi tisztaság a legfontosabb követendő tulajdonság, hiszen az emberek nem bíznak manapság egymásban, de ha mégis akad, aki megbízik másokban, annak értékelem a bátorságát és életszemléletét, hogy az emberek mégse olyan gonoszak.

Ámbár az elején azt mondtam, hogy a jó mintát adó példaképek egyre ritkábban fordulnak elő, akármilyen kevés is legyen, mindig is voltak és lesznek is.

Megfelelő példaképet nagyon nehéz találni, ez igaz, de ha az ember nagyon akarja, találhat egy követendő viselkedési normákat mutató, igazi példaképet.