A kollégiumi lét

Varga Vivien Mercédesz és Mulyad Alexandra Julianna írása

Augusztus 31-én nagy izgalmakkal költöztünk be a balassagyarmati Madách Imre Kollégiumba, elköszönve otthonunktól és családunktól. Első nap még szokatlan volt számunkra az új környezet és az addig ismeretlen osztálytársaink. Lassan mindenki beilleszkedett a kollégiumi életbe, s megszoktuk egymás szokásait. Még az első hetekben szokatlan volt számunkra a két órás szilencium, melyen kötelező volt részt vennünk, de mára már a napirendünk részévé vált. Így 15 éves fejjel megpróbálunk egymáshoz alkalmazkodni, és úgy viselkedni, mint ahogy azt mi is elvárjuk a másiktól. Mivel a harmadik emeleten lakunk, rengeteg lépcsőt kell megmásznunk, hogy a földszintre jussunk, vagy délután fáradtan az iskola után feljussunk a szobánkba. Még most is fura érzéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy a fürdők használatát közösen kell végeznünk. Szilencium után, amikor van szabad időnk, szívesen állunk az ablak elé, és merengve nézzük a szépséges tájat, mely jó érzésekkel tölt el minket. A tél közeledtével egyre hidegebb van, de szerencsére a koliban megy a fűtés. Sajnos mi még nem mehetünk ki vacsora után a városba, ezért fájó szívvel nézzük a felsősöket a bejárati ajtón át.

Ám nem minden fenékig tejfel a kollégiumban sem! Nem minden társunkkal tudunk úgy kijönni, ahogyan szeretnénk, és a felsőbb évesek sem fogadnak el minket úgy, ahogy azt mi is elvárnánk. Este tízkor jön a takarodó ideje, amikor is aludni kellene, de nem mindig jön álom a szemünkre, ezért az iskolában néhányan el szoktak szundítani. De vannak itt ám jó dolgok is: a földszinten két automata, melyben minden van, mi szem-szájnak ingere, van egy nagy könyvtárunk is, ahol egy zongora is található. A kollégium fénypontja a második emeleten található számítógépes terem, melyet mi is előszeretettel használunk. Azért jó a koli, szeretünk itt lenni, és mindenkinek csak ajánlani tudjuk.