Celeb vagy igazi

Hajzsel Kármen írása

(Madách Kollégium)

Amikor nekikezdtem ennek a cikknek, először nem is tudtam igazán, hogy mit írhatnék. Írjam le azt, hogy mi a példakép? Ezt mindenki tudja. Végül is arra jutottam, hogy kikérem a barátaim véleményét is.

A példaképnek, mint szónak kezd elveszni a jelentéstartalma. Az emberek lassan azt sem tudják, ki legyen a követendő példa. Vannak olyanok, akiknek egyáltalán nincs szükségük példaképre. A legtöbb embernek azonban kellenek, de nem biztos, hogy jól választanak. A kérdés az, hogy ki a jó példakép. Egyesek szerint a szülők, rokonok, ismerősök köréből érdemes választani, mások inkább a sztárvilágból válogatnak. Megmondom őszintén, én a szüleimet nagyon szeretem és tisztelem. Tudom, hogy ők azért dolgoznak szívvel-lélekkel, hogy nekem jobb legyen, és hogy én ne kövessek el olya hibákat, amilyeneket ők, fiatalabb korukban. Azonban én úgy látom, hogy sok témában más a véleményünk, és lehet, hogy én sok mindent másként csinálnék. Nagyon szeretem és tisztelem a többi rokonomat is, de ettől ők számomra nem lesznek példaképek.

A barátaimmal való beszélgetések arra vezettek rá, hogy ne az egész emberről alkossunk sommás ítéletet, hanem keressük meg az egyes jó tulajdonságokat mindenkiben. Az megint más tészta, ha valaki sztárokat tekint példának. Van nekem olyan barátnőm is, aki Roger Federert, és van olyan is, aki az anyukáját tartja példaképnek azt értékelve, mennyi munkával jutottak el idáig. Sokan istenítik a sztárokat, ez szerintem a divatnak nagyfokú kóros követése. Az, hogy valakit betesznek egy jó filmbe, vagy egy számot kiadatnak vele, nem példaértékű. Állíthat bárki bármit, az a jó példakép, aki másokért is hajlandó cselekedni.