Nagymamám

Nagy Tibor írása

Sokat gondolkodtam azon, hogy kiről is írjak. Miután ránéztem a 79 éves szerető nagymamámra, nem is haboztam tovább. Úgy vélem, hogy mamám, Boris néni megérdemli, hogy többen megismerjék az életét.

A szobájába belépve az ágyán ülve, imádságos könyvet olvasva fogad. Mikor rám néz, öröm tölti el a szívét. Leülök mellé és megkérem, meséljen magáról.

Az én életem nagyon síralmos vót. 5 éves vótam, amikor meghalt az édesapám, 18 évesen meg az édesanyám. Mink hárman vótunk testvérek, de mán egyedül vagyok. Feri 8 évesen meghalt, a bátyám meg nem olyan rég.

Mama, te megélted a második világháborút is. Kérlek, mesélj róla pár dolgot.

Kislyány vótam, mikor a háború zajlott. Novemberbe vagy, hogy, vasárnap débe jöttek be a faluba a ruszkik. Én az alvégbe laktam édesanyámmal, a bátyám a fronton harcolt. A szomszédba mentünk át, mert mi ketten nem nagyon maradtunk meg, mert fétünk, édesanyám meg én. Hozzánk este gyüttek, először begyütt egyik, oszt szétnézett és elment, azután meg gyütt harmad magával. Ültünk a lócán, sorba és ők beszétek, mi egy szót se értettünk. Az egyik gyütt felém, oszt a pisztolyt meg má a homlokomhoz nyomta, hogy davaj kifelé. Én megse mozdoltam, kétségbe akartam esni, édesanyám meg mondta, hogy kicsi tíz éves, ne bántsák. Ezek a rossz dolgok még mostanáig is élnek bennem.

A háborút követően mit csináltál? Milyen volt tovább az élet?

Én egész életemben dógoztam. A háború előtt a libákho jártam, majd azután az uraságho mentem napszámba. 14 - 15 éves lehettem mikor édesanyám nagyon beteg lett. Nem volt olyan, aki megművelte vóna a fődet, hisz a bátyám is elköltözött otthonró. A kulákokho jártam kapáni, hogy cserébe felszántsák a fődemet.

Kik voltak azok a kulákok?

Akiknek sok fődjük vót. Elgyüttek nekem dógozni, nem pénzt kértek, hanem, hogy menjek kapáni. Hát mentem kapáni. Jaj édes Istenem, de sokat dógoztam.

16 évesen mentél férjhez. Utána könnyebb volt az életed?

Én nem akartam férhö menni, nekem eszem ágában se vót, muszájból. Belegondolva, hogy gyün a tél, meg minden, meg fa nékű, fűvet hordani, meg borjút felnevelni. Meg anyám ott betegen mi lesz velem?! De szeretett nagyapád nagyon jó ember vót és így mellette jobb vót a sorom, bár a munka nagyon sok vót. Majd valamivel később a falu tejcsarnokába dógoztunk beszedni a tejet. Itt 16 évet töltöttünk el. 3 lányunk született, akiknek már családjuk van. 13 éve megözvegyültem, de nem maradtam egyedül, mert a legkisebb gyerekemmel és a családjával élek.

Nagymamám egész életében sokat szenvedett, de én büszke vagyok rá, hogy soha nem hagyta el magát és a legnehezebb pillanatokban is bízni tudott, hogy minden jobbra fordul. Neki köszönhetem, hogy soha nem voltam kulcsos gyerek, mert ő mindig várt otthon iskola után egy tál meleg étellel, szerető öleléssel.