Madách-hét a Madách Imre Kollégiumban

2012. október 2-4

A Madách-hét a Madách Imre Kollégium fiesztájának fedőneve. Ezeken az októberi napokon minden évben három-négy felszabadult délutánra kerül sor, amikor talán annak örülünk legjobban, hogy a tanév viszonylag zökkenőmentesen beindult, egy kicsit tart még a nyár, újra együtt vagyunk, sőt: megszaporodott létszámmal üzemelünk. Átjöttek hozzánk a Szalézi Kollégium diákjai, és itt vannak az Arany János Tehetséggondozó Program új résztvevői, a kilencedikes fiatalok. A Madách-hét központjában ők állnak, ez jó alkalom számukra, hogy rendezvények résztvevőiként, de mégis spontán módon ismerhessék meg a kollégium többi lakóját.

Sorban haladva: egy rövid helyszíni műsor kíséretében megkoszorúztuk a Madách-szobrot.

A következő délután városi körsétával kombinált vetélkedő zajlott. Ízelítőül az ügyesség és észpróba állomásainak címeiből: Talicskaverseny - utassal, célbadobálással kombinálva, ivóverseny - kéz (ész) használata nélkül, kukás húszas: combok közé szorított pénz célba potyogtatása, zacsi-pacsi: zacskó-tapogatás - mi lehet benne?, majomsziget, szerelmi vallomás egy hirtelen ihlet szülte poémával, táncverseny, élő szobor: föl-föl! (egymásra) - ez egy élő piramis kivitelezését jelentette végül!

És a befejezés: a gólyák, tehát a kilencedikesek avatása afféle Keresztelő Szent János stílusban: az avatószöveg utánamondása és a szenteltvíz (itt sör) fejre permetezése pecsételte meg az ifjak teljes jogú kollégiumi taggá válását. A vetélkedőn kívül volt aztán ünnepi vacsora a gólyáknak, a következő nap délutánja pedig a sportversenyeké volt. Foci- és röplabdabajnokságra került sor, résztvevő csapatainkat új embereink figyelemreméltó hatékonysággal erősítették. A graffitizés szenvedélybetegséggé válhat egyeseknél, ha tiltják, de nem nálunk! Itt és most ugyanis kötelező volt firkálni a versenyzőknek a kiakasztott táblákra, még dicséretet is kaptak ezért a felnőttektől.

És már a csütörtök esténél tartunk: amikor egetverő buli vette kezdetét: az átrendezett étkezőben karaoke melegítette be a bátortalan lelkeket,

majd a diszkó és annak kötelező kellékei távolították el a hangszálakról a védőgátlást - az utca lakóinak és a közelbe merészkedő pedagógusoknak együttérzését kiváltva. Együtt érezték ugyanis, hogy elviselhetetlen a ricsaj.

Este tízig. Akkor vége lett. Ez volt hát intézményünk legvidámabb időszaka, béke veletek!

2012. október

Összeállította: F.G.