Családom szerény története

Mulyad Alexandra Julianna írása

Ahogyan azt már korábban említettem, Nógrádmegyerben, egy kis családi házban lakom szüleimmel. Édesapám, Mulyad Mihály, az egykori salgótarjáni Öblösüveggyárban üvegfúvóként dolgozott 38 éven keresztül. Sajnos betegsége miatt ma már rokkantnyugdíjasként éli napjait. Valter Zsuzsanna, akit édesanyámként tisztelhetek, élelmiszer- eladóként végzett Tokajban. Több helyen is dolgozott, köztük főként a szécsényi Skála Coop Áruházban. Jelenleg ő is rokkantnyugdíjas, mivel betegsége őt is korlátozza a kötelessége végzésében. Hála Istennek mindketten jól vannak, és hogy ehhez én is hozzájáruljak, amiben tudok, segítek nekik.

Egyke gyermekként nőttem fel. Nővérem, akit Violettának hívtak, születése után 15 nappal eltávozott az élők sorából. Pontosan az újság megjelenésének napján, november 17-én van halálának 16. évfordulója, ezért ez a nap számomra fontos gyásznap. Hiába, én nem ismertem őt, de akkor is a testvérem volt, és kötelességemnek érzem megemlékeznem róla.

Egy régi bányász család leszármazottja vagyok. Szüleim részéről mindkét nagypapám robbantómesterként tevékenykedett a bányában. Apai nagypapám, Mulyad István, nyugdíjba vonulásáig Kisterenyén dolgozott a Nógrádi Szénbányáknál 16 éves korától kezdve. Sorkatonai szolgálat alatt a jobboldali tüdőágát keresztüllőtték éleslövészetű gyakorlat közben. Ebből felgyógyulva megnősült, és munkáját a bányában folytatta tovább. Családjában két gyermek született, édesapám és keresztapám, István.

Édesanyám édesapja, Valter Tibor kovácsmesterséget tanult, de a jobb anyagi lehetőség miatt ő is a szénbányászatban helyezkedett el. A munkáját Mizserfán és Kányáson végezte. Ő is a szénbányászat közben sajátította el a robbantómesterséget. Közben megnősült, 7 gyermeke született, Erika, édesanyám Zsuzsanna, Tibor, Zsolt, Katalin, Csaba és a legfiatalabb, Viktória. A szénbányászatban betegségéig dolgozott, ami után rokkantnyugdíjas lett. Apai nagypapámat 2005-ben vesztettem el, ami egy nagy mélypont volt az életemben. Másik papámat sajnos nem ismerhettem, mert születésem előtt 9 évvel elhunyt. Mindketten a szakma kiváló dolgozói voltak.

Apai nagymamám, Horváth Julianna háztartásbeliként tevékenykedett a családját ellátva. Másik nagymamám, Gyebnár Klára a gyermekek nevelése mellett a valamikori szécsényi Lakatgyárban dolgozott.

Pár szóval szeretném megemlíteni unokatestvéreimet is. Apukám részéről Tamás számítógép- technikusként végzett, Péter pedig karosszéria- lakatosként. Anyukám ágáról Judit, Imike és Fanni még általános iskolai tanulmányaikat végzik.

Nagyon büszke vagyok a családomra, mert sok mindent tanulhatok az ő tapasztalatik és tanácsaik alapján, amit az életem során próbálok megfogadni és elsajátítani. Lehet, hogy nem a legizgalmasabb család a világon, de én őket szeretem a legjobban!!!