Dr. Limbacher Gábor válaszbeszéde a 2015-ben neki ítélt

Madách-díj átadása alkalmával

(2015. január 23-án, Balassagyarmaton, a Nógrád megyei Madách-ünnepségen elhangzott beszéd szerkesztett változata)

Szeretnék köszönetet mondani a Madách Imre Díjért, amely talán olyan teljesítmény elismerésére hivatott, amely inspirál, amely FÖLFELÉ vezet, amely megnyit a határtalan felé.

Köszönetet elsősorban Égi Tanítónknak, Mindenhatónknak mondok. Aki egy szempillantásra sem szűnik meg gondunkat viselni. A kérdés inkább az, hogy megvannak-e receptoraink, rendelkezünk-e érzékkel fölfogni a bennünket szüntelen érő áldást.

Hány olyan megyebeli és palócföldi embert ismertem meg határon innen és túl, akik tanáraimmá váltak, még ha volt is köztük, mint a magyargéci Várközi Pálné Rigó Julis néni, aki írástudatlan volt, de csak oktatásügy értelemben. A lét iskolájában professzor volt. Szeretném kifejezni köszönetemet sokaknak a nép köréből, s hadd emeljek ki 3-at a sok tanítóm, sőt professzorom közül:

1. Kovács Jánosné Galcsó Erzsébet (1929-) szurdokpüspöki asszony, kinek élete Csépe Klára hasznosi kegyhelyalapító látnok lelki gyermekeként és 1966. évi, a hasznosi Szenhelyen - Fallóskút - történt beavatását követően sokkal inkább a transzcendensben, mint a fizikai világban valósult meg. Árpád-házi szentjeink legendái elevenedtek benne mintegy újra számomra. Köszönöm neki a lelki intelligenciát, az égiekhez kapcsolódás magasrendű kultúráját, s hogy tanított. Tanított látni a láthatatlant. Köszönöm, hogy ráébresztett az órával mérhető polgári idő vagy történelmi idő mellett a főleg ünnepek során elérhető időtlen idő, örök idő forrására és elsődlegességére. Náluk ülhettem meg a maga jelentőségében azt az ünnepet, amely éppen mára, január 23-ára esik. Ez Mária menyegzője, és Magyarnándorban, Taron, Ecséden, Lőrinciben, Hasznos-Szenthelyen, Rimócon, főleg Szurdokpüspökiben a házi szentély közelségében, rituális énekek, imádságok, sőt dramatikus előadások révén odakerültünk a Szent Szűz eljegyzésének idejébe és közegébe. A lakásba zsúfolódó résztvevők katartikus élménye volt a menyegzőkor érzett mennyei illat, a házi oltáron a virágok rezdülése, melyek Szűz Mária ott létét jelezték, és többek számára látomásos elragadtatáshoz vezetett. Ez is igazolta Morvay Judit néprajzkutató 1950-es évekbeli megállapítását, hogy alig találni palóc asszonyt, akinek életében legalább néhány látomás ne lett volna. Bözsi nénirőlMagyarországnak egy külön védőszentje címmel jelent meg tanulmányunk 1998-ban.

2. Szaniszló Istvánné Hajsza Varga Mari nene (1894-1992) terényi és Cservölgy-pusztai parasztasszonynak köszönetet mondok, aki FELMENŐmmé lett. Felmenőmmé, ami jelzi az emberi élet hivatását és a magyar nyelv gazdagságát is. Elődeink felmenőinkké, FENT lévőkké, égiekké válnak, mi pedig leszármazottakká, égben kigondolt földi emberekké. A népi unio-mystica-ról írt tanulmányunkban érintettük a tőle hallottakat.

3. Tóth Jánosné „Márton” Koplányi Teréz (1916-1998) szandai asszony lelki nagyanyámmá lett azért a szeretetéért, amely az ő nagyanyja látomásaiból megkerült és ismertté lett Máriácska gondozásában testesült meg, és amely bennünket is családtagokká avatott. A tárgyi világ, a kegytárgyak önmagukon túl mutató minősége, az ábrázolás ábrázolttól el nem idegenedése, és a szakrális időbeliség is felejthetetlen számomra. Nagyapja még szénát és szalmát tett be a karácsonyi vacsora asztala alá, hogy legyen min megszületnie a kicsi Jézusnak. Nagypénteken jajj-szóval mondta, hogy milyen nagy keserűsége van most a Szűzanyának, hogy keresztre feszítve kell lássa Szent Fiát. Máriácska Húsvétra történt öltöztetésekor viszont már boldogan jegyezte meg: Mennyire boldog most a Szűzanya, hogy föltámadott Szent Fia! A jó néhány róla is szóló írás közül hadd említsem A csoda hagyományozódása egy öltöztetős Mária-szobor esetében című tanulmányt 2004-ből, és egy Tv-interjút 2011-ből.

Többeknek tartozom köszönettel a nemesség köréből, s ezt megint hadd tegyem meg három személy kiemelésével:

1. Felsőgyőri Nagy Iván (1824-1898) sok minden között a címerek szellemi csillogásával élés és demokrácia-szemlélete az, amit most említeni szeretnék. A családi címer szellemi csillogása az ő esetében abban teljesedett be, amikor 1898-ban úgy végrendelkezett, hogy a Mindenhatótól kapott, feleségével együtt a Haza iránti eszményi szeretettől indíttatva minden ingó és ingatlan vagyonukat a Haza oltárára szentelik - s a Nógrádvármegyei Múzeum épületének létesítésére hagyják. A ’48 nyomán kibontakozó demokrácia célszerűségét abban látta, hogy a korábbi, nemesség alkotta nemzet kiszélesedése az összes állampolgárra, akkor lesz sikeres, ha nem a tömeg kultúrája válik meghatározóvá, hanem FÖLFELÉ tájékozódással a legnemesebb műveltség lesz mindnyájunk sajátjává. Mondhatjuk úgy is, hogy mindnyájan címeressé válunk, de már nem a családi címerek révén, hanem a magyar címer azonosít bennünket. A magyar címer, ahol a Szent Koronán az Atya és a Fiúisten, a szent angyalok és további szentek, a címerpajzson a kálvária a Szent Kereszttel és a titulustáblával oltalmaz és azonosít bennünket.

2. Dr. Bródy Tiborné báró Buttler Mária a felmenők élettapasztalatára és örökségére alapozott, céllal való éléssel és életigenléssel lett tanárommá. Egyenes gerinccel és szerény alázattal lett segédmunkás az internálós időkben, és készséggel kisegítette cégét német, angol és francia nyelvtudásával, amikor erre volt szükség. Ha a kommunizmus elűzte is Mária-major-i kúriájukból, a rendszerváltozás során visszatért a megszerezhető, patvarci egykori intézői lakba, hogy megint lovakat tartva, szerény életével a jóságot sugározza.

3. Madách Imrének is szeretnék köszönetet mondani, akinek alakját oly kiválóan ragadta meg Sidló Ferenc, és öntötte szoborba. Madách Imre életútja is számos megpróbáltatáson keresztül vezetett, mely tekintetét lefelé húzza. Nem törte meg mégsem hivatástudatát, hogy a különféle pályázatokra benyújtott művei általában elismerés nélkül maradtak. Egyenes, nemes tartással és határozott, FÖLFELÉ, ég felé mutató kézmozdulattal töretlenül jelzi a követendő irányt - mindnyájunk számára. Ezen irányultsága teljesítette be életét, és eredményezte Az ember tragédiája című művet, amelynek társszerzőjévé, emberi oldalról való alkotójává vált.

Köszönöm a Palócföldnek, jelesül Nógrád megyének, az integer Nógrád megyének, a vármegyének, hogy tanít a

1. környezet
2. természet
3. Teremtés

elidegeníthetetlen, egységes szemléletére. E térségben bármely településen percekben és nem órákban mérhető, hogy gyalog elérjük a természeti környezetet, s hogy benne az isteni teremtés művét fölfedezhessük, amint az a palócok egyik legfőbb öröksége. Így itt Balassagyarmaton is, bármerről indulunk, hamar elérjük akár a Cserhátot akár az Ipolyt.

Köszönöm az épített örökséget jelentő települések sorának, külön megnevezve:

1. Balassagyarmatnak, hogy FÖLFELÉ mutató karakterével, nemcsak régi metszeteken, hanem a legmagasabbra nyúló templomaival máig is irányt tud mutatni lakosainak.

2. Köszönöm a Rimóci településcsoportnak, hogy oly sok kiválóságot ismerhettem meg. Most kiemelve a világörökséggé lett Hollókőt, itt a jelen aktualitása és drámaisága az anyagi gazdagodás és a megélhetés mentalitásbeli küzdelme. Hogy a felmenőkhöz híven a megélhetés, a minimálisan szükséges anyagiak és a tájjal harmonizáló, lélek által vezérelt szerves műveltség legyen a követendő példa, és ne az örökség piacosítása.

3. Köszönet Őrhalomnak, amely nem feledte, hogy nem önmaga, hanem önmagán túlmutató települési közösség részese Hugyaggal és az anyatelepüléssel, a határon túli Ipolyvarbóval. Nem feledte, és volt bátorsága trianoni feszületet állítani 2008-ban, ahol a keresztre az egész, az egészséges haza, a történelmi Magyarország lett fölfeszítve. Mutatva, hogy e trianoni keresztre-feszítettség nem a történet vége, mert a magyarság – beleértve minden nemzetiséget és etnikumot – hivatása nem a sír, hol nemzet süllyed el, hanem a Feltámadás, amely magával ragadhatja a technikai civilizációba belerokkanó világot.

Hány olyan embert, asszonyt ismerhettem meg a közvetlen közelben is, akik derűvel, jó szóval és tettekkel is inspirálták, inspirálják környezetüket a matériából, az anyagelvűségből, a falanszter-létből való FÖLemelkedésre. Valójában ők a legigazibb Madách-díjasok, én pedig hálával köszönöm a díjadományozó Nógrád Megyei Közgyűlés és a Madách-napon megjelentek támogató figyelmét.

E tájon megérezhetjük, hogy a palócok nemcsak látnak, hallanak, ízlelnek, szagolnak és tapintanak, hanem ősi soron jellemzőjük a szív érzékenysége (Mk 6,45-52), mellyel érzékelik a világot, részben a már jelzettek értelmében. Ez sajátos, hiánypótló karakter itt Nógrádban, olyan alap és erőforrás, amelyre jövő alapozható. Kívánom megyénk vezetésének, hogy aknázza ki és hasznosítsa ezt az erőforrást a Nógrád megyeiek és az egész Haza számára. Ebben rám is lehet számítani.

Végül köszönöm egész Családomnak, köszönöm Feleségemnek, a szebbik és jobbik felemnek, hogyha valamit sikerült tanítóimtól elsajátítanom és közvetítenem, az az ő támogatásukkal, együttműködésükkel jött és jön létre.