- Akkor az első napirendi pontunkat le is tárgyaltuk. -

múltidéző a kommunizmus áldozatainak emléknapjára.

Az Országgyűlés 2000. június 16-án hatályba lépett határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. 1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen halt meg.

1947-ben a Kovács Bélával, a Kisgazdapárttal az MKP és annak különböző testületei kiemelten foglalkoztak, nem volt ez másképpen Nógrád megyében sem. Az emléknap kapcsán felidézzük az MKP Nógrádmegyei Bizottsága (egy nappal Kovács elhurcolása előtt megtartott) jegyzőkönyvéből az ülésen elhangzottakat.

M.K.P. Nógrádmegyei Bizottsága

J e g y z ő k ö n y v

Felvétetett Salgótarjánban 1947. február 24-én a megyei Bizottság helységében a m. Bizottság üléséről.

Jelen vannak: Oczel János, Alics János, Balázs István, Hovanecz Béla, Pála Károlyné, Adorján (csak vezetéknévvel szerepel – szerk.), Rusznyák Lajos, Megyeházi Lajos

Oczel János megnyitja az ülést.

Megállapítom, hogy Tőzsér elvtárs nincs jelen.

(későn érkezett haza Budapestről)

Javaslom a következő napirendi pontok letárgyalását.

1./ Politikai helyzet-képet adni röviden.

2./ Szervezeti kérdések.

3./ Egyebek. Gazdasági természetű kérdések.

….

Oczel: Röviden kívánom ismertetni a politikai helyzetet.

Az elmúlt héten a belpolitikai válság a tetőpontját érte el. A Kovács Béla elleni ügy negativot (sic!) hozott. Furcsa kijelentések hangzottak el a ház [Országház] folyosóján. Nagy Ferenc előtt megjelentünk és Kossa elvtárs hangsúlyozta ezeket a kijelentéseket, amelyek a ház folyosóján a Kisgazdapárt részéről elhangzottak.

A szervezett munkásság nem tűrheti, hogy a Kisgazdák megtagadnák Kovács Béla kiadását. Ennek láthatatlan (sic!) következményei lehetnek. Nagy Ferenc, ne higyjük, hogy megvolt ijedve. Kérdezte, hogy " ez fenyegetés akar lenni? " Ha a Kisgazdapárt kiadná Kovács Bélát a nélkül, hogy megnyugtató szót tudna mondani a parasztság felé, ez belpolitikai következményekkel járhat. Hivassa magához a Kisgazdapárt a Mentelmi Bizottságot, hogy amennyiben Kovács Bélát a Mentelmi Bizottság megállapítja, hogy gyanúsítható, minden további nélkül adják ki. Annyit mondott még, hogy ők, ha megnyugtatónak találják a vádakat, minden további nélkül az igazság álláspontjára fognak helyezkedni.

….. Ries miniszter is megállapította, hogy Kovács Béla is súlyosan gyanúsítható az összeesküvésben való részvétele miatt. Nagyon csodáljuk, hogy a Minisztérium még mindég nem tartja kielégítőnek a vádakat (Rákosi elvtárs beszédéből is meg kell állapítani, hogy a Kisgazdapárt nem adta ki Kovács Bélát.)

…..A mi álláspontunk az, amit Rákosi elvtárs mondott „hogy ha nem megy másképp, úgy kell elintézni, ahogy a nép akarja.” Igen ebben az esetben valóban nem Kovács Béláról van csak szó, hanem az egész Kisgazdapártról.

Mert, ha ezt az embert ki tudnánk lőni, akkor jönnének a nagy halak. Nem csak Kovács Béláról van szó, hanem másokról is, ne csodálkozzunk hát ha menteni akarják.

Mink pedig azt követeljük hogy személyre, származásra és állásra való tekintet nélkül adják ki. És ha kell, feloszlik a koalíció és akkor a rendőrség nyugodtan ráteheti a kezét ezekre a gazemberekre.

Nekünk megye Bizottságnak és minden kommunistának mindent el kell, hogy kövessünk, hogy az ellenségnek, a reakciónak a támadását, amelyet most indított meg ellensúlyozni tudjuk. Komoly feladat vár ránk, sokkal komolyabb erővel kell küzdenünk mint eddig mert nem tudjuk, hogy mit hoznak a következő napok és hónapok. (Ezt előre nem tudhatjuk) Tény az, hogy a Kisgazdapárt ellentámadásba ment át és agitálva járják a vidékeket.(sic!)

Tehát elvtársak attól függetlenül, hogy-hogy és mint alakul holnap a helyet, konferenciánk határozatait kell végre hajtanunk, és a választáson is felkészülni, hogy megfelelő számban kerüljünk ki.(sic!) Elvtársak én ennyit akartam röviden mondani a politikai helyzetről. Kívánják elvtársak a vitát?

- Nem !

- Akkor az első napirendi pontunkat le is tárgyaltuk.

Oczel János

1911. július 1-én Salgótarjánban született. Apja acélgyári kőműves volt. Az elemi iskola öt osztálya után két év polgári iskolát végzett. A család rossz anyagi körülményei miatt abba kellett hagynia a tanulást, alkalmi munkákat vállalt, majd építkezéseken dolgozott segédmunkásként. Később szobafestő-mázoló inasnak állt, majd segédként szabadult. Apja révén, aki a Tanácsköztársaság idején a salgótarjáni direktórium tagja volt, kapcsolatba került a helyi illegális kommunista szervezettel. 1925-ben csatlakozott a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségéhez, majd 1927-től a KMP-hoz. Röplapokat, újságokat terjesztett, és részt vett a munkásdalkör tevékenységében. 1929-ben letartóztatták, másfél évet töltött vizsgálati fogságban, de a bíróság bizonyítékok hiányában felmentette. 1936-ban kémkedés, hazaárulás, fegyveres erők elleni lázítás vádjával ismét bíróság elé állították. Ügyét katonai törvényszék tárgyalta, amely ezúttal is felmentette, mert nem látta megalapozottnak a vádakat. 1941 nyarán mint kommunista személyt a kistarcsai internálótáborba vitték. Hat hónap elteltével visszatérhetett Salgótarjánba, de állandó rendőri felügyelet alatt maradt. 1944 őszén munkaszolgálatra hívták be, ahonnan sikerült megszöknie. 1945-től a Magyar Kommunista Párt salgótarjáni városi és járási, majd 1946 tavaszától 1949. júniusig a Nógrád megyei pártbizottság titkára. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a Heves és Nógrád-Hont vármegyei választókerületben képviselővé választották.  Az 1947. augusztus 31-i és az 1949. május 15-i országgyűlési választásokon is erről a listáról jutott be a törvényhozásba. 1946. október 1. és 1951. március 1. között az MKP, illetve az MDP Központi Vezetőségének a tagja. 1951-ben lemondatták a képviselői mandátumról. 1952-ben egy építőipari vállalat élére helyezték. 1956. november–decemberben a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezője Nógrád megyében, Salgótarjánban közreműködött a karhatalom megszervezésében. 1958. február 1-jétől az akkor megalakult Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke lett. 1959. december 5-én beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába, 1966. december 3-ig tevékenykedett a testületben. 1963-ban nyugdíjazták. 1967-től az Országos Idegenforgalmi Tanács tagja, a Duna-kanyar Intézőbizottság elnöke.

Forrás:

Nogradarchiv.hu

kommunizmusaldozatai.kormany.hu