Művészetek és művészetpártolók őszi randevúja

 

 

Ismét rangos és több művészeti ágat összefogó estet szervezett Majdán Béla, a Kertész István Alapítvány vezetője, amelyre a volt Vármegyeházán került sor 2008. november 11-én.

 

Amióta Béla barátunkat sikerült a Pro Urbe díjra elfogadtatni, szinte megtáltosodott, egymás után hív neves művészeket balassagyarmati vendégszereplésre és rendez telt házas esteket.

Az elmúlt egy-két évben fellépett a városban Bródy János, Presser Gábor, kétszer Markó Iván társulata, Sas József.

A táltosodással kapcsolatos feltételezéseket - már csak eszmei eltérések miatt is - cáfolja, az Alapítvány csökkenő támogatására hivatkozik. Nyilván ez utóbbi áll közelebb a valósághoz, lám a nehéz körülmények, van ahol pozitív kulturális visszahatásokat is produkálhatnak.

 

A november 11-i este négy programeleme különböző művészeti stílusokat kedvelőknek is élvezetet nyújthatott.

 

A vendégeket Baranyi Gábor Gipsy Klezmer zenekara fogadta a megyeháza emeletén, majd Fogarasi Béla gitárművész és tanítványa, Pap Bence következtek lágy gitárdallamokkal.

           

A vármegyeházi esteket rendszeresen kiállítás kíséri, ez alkalommal Jánossy Ferenc, a húsz éven át a városban élt festőművész alkalmi kiállítását tekinthettük meg, amelyet Csach Gábor alpolgármester nyitott meg.

 

Felidézte Jánossy pályáját, amely magán viselte a háború utáni nemzedék sok tagja vargabetűs életútjának jellegzetességeit.

 

Pénzes Géza portréja Jánossy Ferencről 
(Illusztráció Bacsúr Sándor: Képzőművészet Balassagyarmaton c. könyvből)

Tanárai (Szőnyi, Kmetty, Barcsay, Fónyi) nagy reményeket fűztek karrierjéhez.

1948-ig a szürrealista nonfiguratív festményei, alumíniumkarc sorozata, szimbolista olajképei még úgy-ahogy belefértek a rendszer keretébe, majd a szocreál uralma idején a merésznek számító posztimpresszionista képei már a képzőművészeti élet partvonalára tették.

Az 1956-os forradalom alatti tisztségei miatt ill. a szellemi és művészeti béklyóktól való szabadulás reményében elhagyja az országot. Svájcba kerül, ahol művészete megújul, számos önálló tárlatot rendez.

Nem sokáig bírja, a hatvanas években hazatér, 1983-ban bekövetkezett haláláig Balassagyarmaton él.

 

A hatvanas-hetvenes években öntörvényű, szabad szelleme, humora, műveltsége a fiatal avantgard generáció számos tagját vonzotta magához. Játszott Bódy Gábor és Tarr Béla filmjeiben, de megjelenik alakja Császár István író novelláinak központi hőseként is.

Jellegzetes alakja volt a pesti undergroundnak is, művésztársaival együtt járták a nagyvárost, itt kapta Firinc becenevét is.

Csach Gábor felidézte a korabeli Balassagyarmat művészi életét, a festő küzdelmét a meg nem értéssel, öntörvényű éveit is, de azt is, hogy bizony rosszízű sorok is megjelentek róla, éppen városi kiadványban.

Alkoholizmusa miatti kényszergyógykezelésről írtak, holott inkább a túl egyenes és szókimondó rendszerkritikái miatt gondolták eltávolítandónak őt.

 

Jánossy Ferenc huszonöt műve látható a Városi Képtárban, művészete, más, méltatlanul negligált művészekhez hasonlóan, vissza fog kerülni a köztudatba, az őt megillető helyre.

 

Az előtéri események zárásaként Majdán Béla szarkasztikusan utalt arra, hogy a mai ünnepi hangulat mögött bizony realitások állnak, a kisvárosi művészek élik mindennapi életüket: holnap Baranyi Gábor ismét favágó lesz, mint ahogy évek óta teszi, Fogarasi Béla a maga megszokott járásával elindul a zeneiskola felé, meg sem várva a Klezmer koncertet, hogy késő estig kedvenc hangszerére, a gitárra oktassa diákjait.

     

A multi kulturális kapcsolódást az este záró fellépője, a Budapest Klezmer Band erősítette.

A zsidó zenei kultúra hazai felvirágoztatásában elévülhetetlen érdemei vannak az 1990-ben alakult együttesnek, amely a tradicionális zsidó zenét gyakran ötvözi a klasszikus zenével, műveikben megjelenik az a dinamizmus, erő, sokszínűség, megújulási készség, amely a zsidó kultúrára mindig is jellemző volt.

 

Az együttes alapítója és vezetője, a munkácsi származású Jávori Ferenc (Fegya), az együttes tagjai hangszerűk kiváló művelői. A néha visszafogott, melankolikus, de gyakrabban vérpezsdítő klezmer zene méltó fogadtatásra talált a közönség körében, többször vastapssal kísérték a számokat, dicséretben is részesült ezért a közönség a zenészek részéről.

 

Ez az est is bebizonyította, hogy a művészeteket - ha egy-egy est erejéig is - de a balassagyarmati művészetpártolók hajlandók és képesek támogatni. A Kertész István Alapítvány, amely a hajdanvolt zsidó élet és kultúra városi emlékeit gyűjti, őrzi, az estek révén újabb - igaz szerény - anyagi lehetőséghez jut. Elismerve Majdán Béla céljait, munkásságát, közreadjuk az Alapítvány számlaszámát (Budapest Bank 10103719-07959933-00000003), ha olvasóink is egyetértenek céljaival, támogathatják az Alapítványt.

 

 

Lejegyezte: Nagy László