TELTHÁZAS KÖNYVBEMUTATÓ

Keviczky Hugó

Egy elfeledett szobrász életpályája

2019. október 17.

Nagy érdeklődés kísérte a Madách Imre Városi Könyvtár könyvbemutatóját, melyen Keviczky Hugó szobrászművész életéről, munkásságáról készült kiadvánnyal ismerkedhetett meg a közönség. Nagyné Nemes Györgyi - Zonda Tamás szerzőpáros Keviczky Hugó - Egy elfeledett szobrász életpályája c. könyvét megjelenésekor már ismertettük.

A könyvbemutatón részt vett családtagjai kíséretében Lauday Miklós, a művész unokája is. A szerzőkkel Dr. Csordás Pál beszélgetett.

Dr. Zonda Tamás, Nagy Ervinné Nemes Györgyi, Dr. Csordás Pál

A szerzők beszámoltak arról, mi indította őket a téma kutatására, feldolgozására.

Nagy Ervinné - a könyv I. fejezetének szerzője - korábban azt tapasztalta, hogy Gyarmaton sokan nem is tudják, ki alkotta a „csehkiverés” emléktábláját. Ekkor határozta el, hogy Keviczky Hugó munkásságáról - aki egyébként számos emlékérmet, plakettet is készített - összeállít egy ismeretterjesztő kiadványt, hiszen a városban ezen kívül még hét alkotása található a művésznek.

A szerzőtárs, Zonda Tamás - aki a könyv II-V. fejezeteit írta, szerkesztette - a Balassagyarmat jeles polgárai c. lexikonának írásakor már foglalkozott a szobrászművésszel. A könyvbemutatón vetített képeken mutatta be Keviczky alkotásait.

A korabeli szakirodalom, folyóiratok, levéltári források áttanulmányozása és a családtól kapott dokumentumok felhasználásával született meg a hiánypótló kiadvány. A kiadást Balassagyarmat Város Önkormányzata támogatta.

Keviczei Keviczky Hugó (Nagyhalom, 1879 - Kisterenye, 1946) a balassagyarmati Állami Polgári Fiúiskolában tanult. Már ekkor kitűnt rajzkészségével, bámulatos ügyességgel készített pecsétnyomók faragásával tette magát népszerűvé a városban, írta róla a megyei újság. Kosztka Mihály tanfelügyelő a Trencsén megyei zayugróci Állami Fafaragó Iskolába irányította a nyolcgyermekes néptanító tehetséges fiát. Mestere ezt írta bizonyítványába: „nem emlékszem, hogy Fadrusz János hírneves szobrász óta hasonló, rendkívül zseniális növendékem lett volna, mint Keviczky Hugó”. Nagy Mihály, Nógrád vármegye alispánja segítségével a budapesti Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában tanulhatott tovább. Tanulmányai befejezése után visszajött, a megyében 13 alkotása található. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak is. A két világháború közötti időszak népszerű szobrásza volt. Portrészobrokat, hősi emlékműveket, síremlékeket, domborműves emléktáblákat készített országszerte. Életműve a lebombázott budapesti Százados úti műterem romjai alatt semmisült meg.

Keviczky a Magyarság c. újságnak adott interjúban mondta: "Atyám a Felvidéken volt tanító (..) s oroszlánrésze volt abban a magyarosító törekvésben, amelyet még Trefort, az akkori kultuszminiszter indított meg a magyar kultúra érdekében. Csak természetes volt, hogy fanatikus magyarságát belénk oltotta, bennem ez a beoltott szem jól megeredt. A vallásos érzés - már nem is nevelés, nem is vér kérdése, hanem a lélek ösztönéből fakadó fluidum, amelyen az Isten felé hajózik a gyarló ember szíve: ez a két érzelem az, amely engem a művészetben is vezet, s amely minden alkotásomban összefogódzik."

Nagy Ervinné így jellemezte a szobrászművész munkásságának első szakaszát: "Keviczky Hugó a két világháború közötti korszak eszméinek kifejezője volt. A megcsonkított ország és az első világháború áldozatainak emlékére készült műalkotásaiban kifejezte a gyászt, a vereség fájdalmát és az együttérzést, de oldotta is ezt a remény és a hit érzésével. Visszatérő motívuma a turulmadár, mely a nemzettudat érzése mellett a remény szimbóluma is. Emlékművein a magyar címer és a Szent Korona ábrázolásának üzenet értéke van, mellyel a nemzeti egység tudatát kívánta kifejezni."

Keviczky Hugó unokája, Lauday Miklós hozzászólásában elmondta, hogy a nagyapa rajta volt a Tanácsköztársaság művészeti bizottmányának halállistáján. Még a II. világháború után is kerestették, bujkálnia kellett. Ennek fényében már érthető (de el nem fogadható), hogy alkotásait gyakran eltüntették, megcsonkították (Gyarmaton is), nevét kitörölték a művészeti irodalomból, sajtóból.

Lauday Miklós, a művész unokája

A budapesti bombázások elől feleségével Kisterenyére menekült Keviczky Hugó, ahol leánya, Sarolta élt családjával. Az unokára nagy hatással volt a nagyapa, sokat tanult tőle, viszont az üldöztetés miatt abban a tudatban kellett élni, hogy a nagyapa nincs, elhallgatták, nem volt szabad foglalkozni vele nyilvánosan. Keviczky Hugónak kiújult régi betegsége, két év múlva elhunyt, Kisterenyén van eltemetve. Az akkori politikai légkörben a veje, aki a szénbányánál volt főmérnök, el sem mehetett a temetésre.

Keviczky Hugó három lánytestvére (Vilma, Jolán és Etelka) Mohorán élt. Édesapjuk is Mohorára költözött a trianoni országhatár felállításakor Felvidékről. Síremléke a mohorai temetőben áll.

A Keviczky Vilmától örökölt házba (Balassagyarmat, Tátra u. 12.) a szobrászművész leányának családja, a Lauday család költözött Kisterenyéről 1963-ban. Lauday László a balassagyarmati tanácson dolgozott két évtizedig.

Így ér körbe a gyarmati szál az "elfeledett szobrász" életén.

Feledy Balázs művészeti író ajánlásából Dr. Csordás Pál kiemelte zárszavában: "Keviczky Hugóról az első átfogó kiadványt tartja kezében az olvasó".

Keviczky Hugó balassagyarmati alkotásai itt láthatók.

Nagy Angela

2019. október