Centenáriumi emlékművet állított

a Legbátrabb Falu, Kercaszomor

Centenáriumi emlékmű avatásával emlékeztek meg 2020. augusztus 1-én Kercaszomoron arról, hogy 100 évvel ezelőtt Szomoróc lakossága, a szomszédos kercaiakkal összefogva kiűzte a megszálló szerb csapatokat településükről. Az őrségiek küzdelme nem volt hiábavaló, mert a szerbek ugyan visszatértek, de végül Határmegállapító Bizottság döntésére 1922-ben Szomoróc visszakerült Magyarországhoz. 

Balassagyarmat és a két településből 1942-ben egyesülő Kercaszomor kapcsolata különleges, hiszen a nógrádi a Legbátrabb Város, Civitas Fortissima, az őrségi pedig a Legbátrabb Falu, Communitas Fortissima címet viseli.

Utóbbi címadásról a nool. hu egy korábbi cikkéből tudhatók meg részletek, Kapornaki Sándor polgármester elmondásából:

A Legbátrabb Falu címének is sajátos története van. Amikor 2005-ben a szocialista többségű parlament törvénybe iktatta Balassagyarmat „Civitas Fortissima” címét, a mi körzetünk MDF-es ellenzéki országgyűlési képviselője, V. Németh Zsolt (a mai földművelésügyi államtitkár) szintén megfogalmazott egy javaslatot Kercaszomor hasonló jellegű hivatalos elismerésére, de akkor, a kormánypárti többség ezt elutasította, érdekes módon, akkor még a Fidesz is tartózkodott. Néhány esztendőt várnunk kellett, mígnem 2008-ban egy önálló indítvány keretében már átmentünk a „rostán” és megkaptuk a „Communitas Fortissima” megtisztelő címet.

Medvácz Lajos, az akkori balassagyarmati polgármester erősen támogatta a kercaszomoriak kezdeményezéseit, azóta is a két „legbátrabb” magyar település együttműködése, kapcsolata példamutató.

A kercaszomori polgármester és küldöttsége rendszeres résztvevője a január 29-i gyarmati megemlékezéseknek, ahogyan a gyarmatiak is az őrségiek ünnepségeinek.

A 2020-as megemlékezésen Balassagyarmatról Medvácz Lajos, Dr. Szakács Zoltán a Civitas Fortissima Kör elnöke és Demus László volt önkormányzati képviselő, szintén a CFK tagja, vettek részt.

Az ünnepi beszédet Gulyás Gergely miniszter tartotta, aki megemlékezése elején külön köszöntötte Balassagyarmat képviselőit. Főbb gondolataiból facebook bejegyzése alapján idézünk:

Tisztelt Képviselőtársam!

Tisztelt Polgármester Úr! Polgármester Urak! Közgyűlési Alelnök Úr!

Tisztelendő és Nagytiszteletű Urak!

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy külön is köszöntsem a legbátrabb város, Balassagyarmat képviselőit itt, a mai ünnepségünkön. Közös örökségünk története gyűjtött össze bennünket. Egy közösség története, amely a maga epizódszerűségében is igazodási pont és figyelmeztető példa az ország egésze számára.

Kerca és Szomoróc is olyan kis falvak voltak a magyar hazában, melyeknek a határvidéken évezredes küldetést adott a külső határok védelme. Századokon keresztül, háborúban, vagy veszélyes határvidéken, amint régen mondták, az "ellenség szájába vetve élni" állandó készenlétet jelentett.

Így volt ez az Árpád-korban, így volt az Anjouk idején, a vegyesházi királyok korszakában, majd az oszmán hódítás alatt is. Így volt ez akkor, amikor kivették a maguk részét a szabadságharcokból és a világháborúkban a haza védelméből. Ehhez pedig bátor emberekre volt szükség. Akik tudták, hogy mi fontos és mi nem, miért érdemes küzdeni és miért nem, és azt is tudták, hogy mi múlhat az ő saját személyes helytállásukon. A fontos ügyekért nemcsak a csatatéren voltak hajlandók küzdeni. Kiálltak hitük mellett: csaknem egy évszázadon át jártak a szomszédba vasárnaponként az istentiszteletre, amikor reformátusként még nem lehetett saját templomuk a saját falujukban.(….)

Magyarországot az első világháború után egy katonai invázió érte. Sokat beszéltek akkor a wilsoni elvekről és a népek önrendelkezési jogáról, ám a Trianonhoz vezető út egy katonai megszállás volt, amelyet csak fegyveres erővel lehetett vagy lehetett volna megállítani. Ne feledjük: a győztesek saját elveiket is semmibe vették, népszavazást csak Sopronban sikerült kikényszeríteni, és ott is fegyveres felkelés után! (…)

Minden egyes harcos kockáztatott. Halálos vagy örökös bénultságot hozó golyót a fegyveres harcban, börtönt és kivégzést, szenvedést és megaláztatást a megtorláskor, sőt, családjuk meghurcoltatását. A felkelők mégsem törődtek ezzel. Gyorsan sikerre vitték a katonai akció első részét, és csak a gyorsan felvonuló, többszörös túlerő előtt tették le a fegyvert. Vállalták a megtorlást, amelyhez a legnagyobb bátorság kellett. A hódító büszkeségével megsértett Jugoszláv állam alaposan megkínozta őket. Úgy tűnt, vesztettek és hiábavaló volt az egész.

Mégis így következett be az, amire senki nem számított, mert józan ésszel nem számíthatott. A határmegállapító bizottság végül nekik adott igazat. 1922. február 9-én Szomoróc újra magyar lett. Megmaradtak magyarnak Magyarországon. Méltón határvédő őseikhez, példaként határvédő utódaik számára. Balassagyarmat, Sopron, a hűségfalvak és Kercaszomor példája ékes bizonyítéka annak, hogy a reménytelennek tűnő küzdelem is hozhat eredményt. Vannak helyzetek, amikor küzdelem nélkül nem lehet győzni, küzdelem nélkül lehetetlen megmaradni. Vannak helyzetek, amikor bátorsággal és elkötelezettséggel reménytelennek vagy elveszettnek látszó ügyeket is megfordíthatunk, különösen, hogyha az igazság a mi oldalunkon áll.(…)

Magyarország most is az, ami megmarad. De a haza a magasban van, és hogyha erre tekintettel vagyunk, akkor nem felejthetjük el azt sem, hogy ezért a küldetésünk is egyetemes. Nem felejthetjük el azt, hogy amikor tíz évvel ezelőtt a magyar Országgyűlés arról döntött, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítja június 4-ét, a trianoni békediktátum aláírásának napját, akkor az előterjesztő, aki jelenleg az Országgyűlés elnöke, világosan fogalmazta meg azt, hogy bár eredeti értelemben a korábbi Magyarország nem születhet újjá, de mégis bennünk él, az általunk épített templomokban, iskolákban. (…)

*

Forrás:

Nool.hu

Facebook/Gulyás Gergely

2020. augusztus

Összeállította: Nagy László