JOBBÁGY KÁROLY EMLÉKNAP 2011. május 27. A Jobbágy Károly Alapítvány és a Madách Imre Városi Könyvtár Jobbágy Károly emléknapra hívta az érdeklődőket. A József Attila díjas költő emlékünnepségét Kosik Szilvia vezette, közreműködött Barák Szilvia. A városi temetőben a Jobbágy dédunokák előadásában elhangzott Jobbágy Károly Májusi hózápor című verse. A kilencven éve született Jobbágy Károlyra Vas Ágnes főkönyvtáros, a Honismereti Kör elnökségi tagja emlékezett.
Tisztelt emlékezők, kedves családtagok! A Jobbágy Károly Alapítvány, a Madách Imre Városi Könyvtár és korábban a Kiss Árpád Általános Iskola hívására több mint egy évtizede május végén mindig találkozunk Balassagyarmaton a költő sírjánál. Megtisztelő számomra, hogy Oroszlánné Mészáros Ágnes, Urbán Aladár, Matúz Gábor, Mihálka Jenőné, Halmosi István, Kovalcsik András, Szabó Andrea, Tibay András és tavaly András Katalin, a költő özvegye után Herczeg Hajnalka felkért a megemlékező beszéd tartására. A felsoroltak után nem hiszem, hogy tudnék újat mondani akár a költő műveiről, akár életútjáról, ezért Jobbágy Károly és Balassagyarmat különös szellemi kapcsolatáról szeretnék beszélni. Pontosan 90 évvel ezelőtt Jancsovits Ignácéknál nagy volt az öröm: megszületett unokájuk, Károly Emil a Kossuth Lajos utca 12. szám alatti úgynevezett Petrovics házban. Itt laktak szerény körülmények között a nagyszülők, a derék szabósegéd és felesége, akik fiukat, Károlyt cukrásznak taníttatták Selmeczy Árpád cukrászmesternél. Reménykedtek, hogy ebben a szakmában könnyebb lesz érvényesülni, mint az apának, aki a félszáz működő szabó mellett nem tudott önálló iparossá válni Balassagyarmaton. Az ifjú cukrászsegéd jó alapokat kapott a híres gyarmati mesternél. Közben szerelmes lett a bokáig érő bronzhajú szép postáskisasszonyba, Rónai Etelbe. Összeházasodtak, majd Budapesten keresték az érvényesülést. Később Károly egy kollégájának invitálására Abbáziába költöztek a gazdagodás reményében. Itt a fiatalasszony megbetegedett s az orvosi segítség ellenére meghalt. A temetés után ugyanazok a tünetek jelentkeztek a kisfiúnál is. Kétségbeesett apja egy ott üdülő magyar orvoshoz fordult, aki megmentette a gyerek életét. A tragédia után nagyanyja Abbáziába utazott a kisfiúért, s hazahozta Balassagyarmatra. Négy éves korától kilenc éves koráig, nagyanyja haláláig itt nevelkedett a kis Károly tisztes szegénységben, de nagy szeretetben. A gyermekkor képei, hangulatai mélyen bevésődtek elméjébe, idős korában is tisztán látta és láttatta írásaiban akkori életüket. A ház Kossuth utcára néző részében volt Petrovics ügyvéd úr irodája, a hátsó traktuson pedig ők osztoztak egy zsidó családdal, Schweitzerékkel. Jó kapcsolatban volt a két család, így a kisgyerek betekintést nyert egy másik kultúrába, hiszen sokat vendégeskedett Schweitzeréknél, megismerte vallás megkövetelte szokásaikat. Rajtuk keresztül bejáratos lett a sakterhez, s a környékükön lakó többi zsidó családhoz. Udvaruk határos volt a Thököly utcában működő óvodával, ahol Kaposné Reményi Márta, a korán elhunyt városbíró asszony-lánya nevelte az apróságokat. A kis Károly is járt ide önéletrajzi visszaemlékezése szerint. Nagy szeretettel ír nagyapjáról, akit tiszteltek kollégái s a város polgárai szakmai tudásáért, erkölcsi magatartásáért, vallásos hitéért. Ő tudta a legszebben felvarrni a paszományt s a díszruha zsinórozását a megyeháza előtt strázsáló hajdúk egyenruhájára, s ő vitte a körmenetben az oltári szentség feletti selyem baldachin egyik rúdját, ami nagy megbecsülést jelentett. Szívesen emlékezett esti meséire, a szellemtörténetekre, a kísértethistóriákra, amik felizgatták gyermeki fantáziáját. Itt érte az első versélmény, amikor apai nagynénjééktől - akinek férje Fontányi László úri szabó volt - átjött egyszer az egyik inas, s elénekelte náluk Eötvös József versét, A megfagyott gyermeket. Együtt hallgatták a szomorú történetet Schweitzer Mariannal, s a vers végére mindkét gyermek keserves sírásra fakadt, hiszen mindketten félárvák voltak. A kislánynak apja, Károlynak édesanyja halt meg néhány éve. A kisfiúban ekkor fogalmazódott meg először, hogy jó lenne olyan verset írni, amely az embereket ennyire magával ragadja. A Nemzeti Iskolában kezdte az ismerkedést a betűvetéssel, ahol első tanítója Jeszenszky Margit volt. Az igazi nagy szerelem azonban Erdélyi Sári nénihez, másodikos tanítójához fűzte, aki életét a gyermekek tanításának szentelte, s még idős korában is figyelemmel kísérte volt tanítványai sorsát: szívesen részt vett az akkor már megbecsült József Attila-díjas költő megünneplésében is. Sári tanító néni édesapja volt a Nemzeti Iskola köztiszteletben álló igazgatója, a Dalegylet aranykoszorús karnagya, Erdélyi József, akinek a kis Károly megmutatta első versét. Ő megdicsérte a kisfiút, s ezzel elindította elhivatottsággal folytatott pályáján. A gyermekkor képei, a város élete szembetűnően sok azonosságot mutatnak egy húsz évvel korábban itt élt kisgyermek felnőttkori vallomásaival. Idézzük fel magunkban a Tücsökzene Balassagyarmatról szóló versét: Balassagyarmat - óh hogy szeretem!/Legszebb ott volt fiatal életem,/ott nem bántott talán még semmi se /(s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe). Ugyanaz a világ elevenedik meg szemünk előtt az Újarcú, szelíd szülőföldben: - bár fedi a múlt tört bokra -/vakít a gyermekkor ragyogva/fél évszázadom távolából. A 20. század eleje óta eltelt idő nem sokat változtatott a kisváros hangulatán. Az átélt történelmi sorstragédiák, a vesztes világháború, majd a csehkiverés eseményei, a Trianoni békeszerződés által határvárossá vált, területeitől, piacaitól megfosztott elszegényedő városka lakóinak közérzete nyilvánvalóan romlott. Lelkülete, szelleme azonban nem változott: az erények, erkölcsök, a tisztesség itt ugyanolyan fontos maradt, mint a korábbi időkben. Valami nagy belső erő és kisugárzás lehetett ebben a tisztes polgári világban, ami két költő számára is a gyökereket, a biztonságot jelentette. Jobbágy Károly költő volt a szó igaz értelmében, hiszen a költészet volt természetes megnyilvánulási formája, s a költészetért sok áldozatot is vállalt. Számára a versírás lételem volt. Verseiért magára vette a hadifogság meghosszabbítását, majd 1956 után lemondott az induló egyetemi tanári karrierről, később a szilenciumot is elviselte, de erkölcsi magatartását, igazát nem engedte megingatni. Orosz fogságban megtanulta a nyelvet, majd itthon hasznosítva a megszerzett tudást, tanári diplomával oktatta ezt diákjainak. Nemcsak tanította, de használta is tudását: műfordításait Szabó Lőrincével állították egy sorba. Megkínzatása, szenvedései ellenére nem gyűlölte meg az orosz népet. Tisztán látta a hatalmi rendszer és az abban hozzá hasonlóan szenvedő emberek közötti ellentétet, s ennek hangot is adott műveiben. Mindig a szenvedők, az elnyomottak és megalázottak oldalán állt, a kisemberek világáról szólnak alkotásai. Ő maga nem akart soha a hatalom oldalára állni, a kivételezettek közé tartozni. Nagyra becsülte a tiszta emberi kapcsolatokat, az őszinteséget. A gyarmati Vojtkó családdal kialakult barátságát hozom példának, melyet ifjabb Vojtkó István megörökített a Balassagyarmati Honismereti Híradóban. Idősebb Vojtkó István helytörténeti kutató és Jobbágy Károly sok boldog órát töltött együtt Vojtkóék Balassa utcai lakásában, amely éppen szembenézett a Kossuth utca 12-vel, s ahol felidézték a szeretett város régmúlt utcáit, ismerős arcait. Szerény ember volt Jobbágy Károly, szeretett visszahúzódni, s a háttérből megfigyelni a többieket. Ugyanakkor éhes volt a szeretetre, az emberi kapcsolatokra. Feledhetetlen számomra az a sugárzó öröm, mely megjelent arcán, ha valaki szeretettel üdvözölte, sorsáról, egészségéről, műveiről érdeklődött, tisztelettel köszöntötte a költőt. Jobbágy Károly mindezzel együtt boldog ember volt. Szeretném megidézni 1981. május 30-át, amikor Balassagyarmat díszpolgárává avatta jeles költőjét, azt a csodálatos összefogást, mellyel egy város együtt tudta ünnepelni költő fiát. Neveket sorolok: Podlipszky Ervin, Oroszlánné Mészáros Ágnes, dr. Vass Miklós, Ember Csaba, Udvardy László, Csikász István. Szombati napon, a városháza zsúfolásig megtöltött dísztermében történt a költő köszöntése. Boldogságot adó, bensőséges ünnep volt. S ott láttam először a költő szeme csillogását. Láttam benne az örömöt és boldogságot, a meghatottságot, hogy szülőföldjén megbecsülik, elismerik. Talán ezért is van itt közöttünk - most már mindörökké -, hogy figyelemmel kísérje a szeretett város sorsát, s megbeszélje körülötte nyugvó kedves barátaival és hozzátartozóival azokat a régi, szép történeteket, melyek csak Balassagyarmaton történhettek meg.
"Mert aki költő, s mint a Nap fényt akar szórni szerte, az nem kér bölcs tanácsokat, ég, önmagát perzselve. Szavára nemzedék felel, a millió, ki rá várt; és így kerül az égre fel s lesz népek csillagává." Jobbágy Károly
A Jobbágy Károly emléknap következő ünnepi aktusa az emlékfa elültetése volt. A Mikszáth Kálmán Művelődési-, Oktatási Központ és Könyvtár előkertjében, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola bejárata mellett került elültetésre egy páfrányfenyő (ginkgo biloba). Az emlékfát Csohány Ede kertészmérnök, irodalombarát, Jobbágy Károly nagy tisztelője ajánlotta fel. A Jobbágy Károly Alapítvány több mint tíz éve - a Jobbágy család és a támogatók jóvoltából - kiadványok támogatására évente pályázatot ír ki. Az idei pályázat eredményhirdetésére a Madách Imre Városi Könyvtár kupolatermében került sor. Herczegh Hajnalka, a kuratórium elnöke röviden ismertette az Alapítvány tevékenységét, lehetőségeit. Általában több kiadványt szoktak támogatni, de az idén a zsűri úgy döntött, hogy a rendelkezésre álló összeget nem aprózza el, hanem egyetlen pályázót részesít támogatásban. A Jobbágy Károly Alapítvány pályázatának eredményét Tyekvicska Árpád, a kuratórium tagja ismertette. A zsűri döntése alapján a Jobbágy Károly Alapítványnak 2011-ben kiírt kiadványi pályázatát a Csalogató együttes nyerte. A CSALOGATÓ EGYÜTTES PERCZE KATALIN, KISS MÁRTA, KECSKEMÉTHY LILLA, HORVÁTH MELINDA, LELKÓ ILDIKÓ, DEMETER DELI KRISTÓF
Javaslat a Csalogató együttes megzenésített verseket bemutató lemeze stúdiómunkálatainak támogatására benyújtott pályázathoz A Csalogató együttes 2006-ban alakult a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskolában. Tagjai: Kecskeméthy Lilla a dalok szerzője és gitáros, Kiss Márta furulyás, Horváth Melinda basszusgitáros, furulyás, Lelkó Ildikó hegedűs, ritmushangszeres, Percze Katalin ritmushangszeres. Állandó vendég: Demeter Deli Kristóf hegedűn. Az együttes klasszikus és kortárs költők verseit zenésíti meg, ezzel népszerűsítve a szépirodalmat a fiatalok, felnőttek körében sok-sok rendezvényen. Megjelenésük, kiállásuk, kedves személyiségük elbűvöli közönségüket, így sok rajongót szereztek városunkban s mindenütt, ahol megfordulnak. Szerepléseik alkalmával a közönség szeretne tőlük hangzó anyagot vásárolni, hogy hazavihessék a dalokat. Az önálló CD-hez a műsort rég összeállították, nívósan hangszerelték, s közönség előtt kipróbáltan többszörösen bemutatták. Eddig már felvették a következő dalokat: Petőfi Sándor: Itt van az ősz, Fecske Csaba: Nyárvégi sanzon, Gáti István: Kirakat, Konczek József: Szokolya, Tóthárpád Ferenc: Hattyú, Babusgató, Nem adtam mást. Most készülnek Jobbágy Károly: Újarcú, szelíd szülőföld című verséből részletek megzenésítésére, ezzel is kifejezve az együttes szoros kötődését Balassagyarmathoz és helyi irodalomtörténetünk nagyságaihoz. A megkezdett felvétel befejezéséhez szükséges anyagiakhoz segíthetne a Jobbágy Károly Alapítvány az igényelt támogatás megadásával, ezzel egy újabb, Balassagyarmathoz kötődő zenei kiadvány megvalósítását elindítva. A Csalogató együttes rajongóinak nevében, s természetesen jómagam is a támogatás megadását kérem a Jobbágy Károly Alapítvány Tisztelt Kuratóriumától a kiváló, fiatal pedagógusokból álló csapat számára, akik nagy lelkesedéssel és jókedvvel szolgálják Balassagyarmat kultúráját.
A Csalogató együttes megszokott, magas színvonalú, pompás előadással köszönte meg a díjat. A díjátadóra már el is készültek a pályázatban felvázolt Jobbágy Károly vers megzenésítésével, melynek ősbemutatóját ajándékul nyújtották át rajongó közönségüknek. Elhangzottak még Jobbágy Károly: Mindenszentek, Oláh András: Ördögszekér, Buda Ferenc: Pincelépcső című versei az együttes megzenésítésében és hangszerelésével.
	ÚJARCÚ, SZELÍD SZÜLŐFÖLD BALASSAGYARMAT (részlet) ...ÁLMOS, szendergő unalommal gőzölgő szennyvíz-pocsolyákat csorgató város - terólad vall szülötted. Új életre támad benne a Selmeczy cukrászda, lányok ültek itt kacarászva, a Nagyliget libeg kitartón, a bordélyház az Ipoly-parton; házakhoz adott, lekopasztott szegény lányok, békés bolondok, csendes rabok, csíkos ruhában piacon árulják a borsót... A régi, fényes állomáson (bomba verte szét negyvennégyben), hogy mindenki mindenkit lásson, párok korzóznak erre éppen, szobámon (emlékemen) át... Várják a cigánymuzsikát. A Kisligetben teniszpálya, szedem a labdát cukorért. A kisasszonyt egy hadnagy várja, izzadtan számolom a bért. A Nagyligetben "old-boy" meccs van, Rónai Pista ott nevet, az úton omnibusz poroszkál, csupán 10 fillér egy menet. Litániára készülődünk, rajtam a ministráns ruha, a füstölőt pörgetve lépünk a kis sekrestye-kapuba... De néha vásár van. Ilyenkor harsány árusok serege rigmust kiált, az utca tombol. "Kisasszony, nagysád, ezt vegye!" "Aki vesz, annak lesz, Aki nem vesz, beteg lesz!" Gyermekfővel szédülök tőle, a forgatag magába von. Pár fillért kapok fütyülőre... Ó, ipolyparti Párizsom! Aztán megint csönd. Kihalt város, csak egy nyikorgó nagy szekér (más tájra vonuló bazáros) s csörgés, mi házunkig elér. Hol van? Hová tűnt ez a múlt? A megyeház, zsinóros hajdúk? A kulcsra zárt széles kapuk? A titkot rejtő zárda-ajtók? Az a rejtelmes, csodaszép Harmonikus és lágy gyerekkor? Szakállam váltja már színét, fehér, mi barnán borzolt egykor. Elsüllyedt minden, már csak én úszom az idők felszínén... Jobbágy Károly
Gratulálunk a Csalogató együttesnek és várjuk a CD-t! Összeállította: Nagy Angela