A Jobbágy Károly Alapítvány elengáns meghívója invitálta a város művészeteket kedvelő közönségét Jobbágy Károly (1921 - 1998) költő, a város szülötte és díszpolgára emlékére tartott zenés-irodalmi délutánra. 2010. november 13-án, a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola dísztermében összegyűlt közönségnek különleges élményben volt része. A műsorban közreműködött: Gaál Erzsébet hárfaművész, Kósa Gábor zongoraművész és a Varietas Pódium Színpad előadóművészei. KÓSA GÁBOR ÉS A VARIETAS PÓDIUM SZÍNPAD ELŐADÓMŰVÉSZEI
Gaál Erzsébet - amerikai magyar hárfaművész az Artisjus Alapítvány Pro Artibus díjának kitüntetettje az Evansville-i Egyetem tanára Miután elvégezte a Zeneakadémiát, ösztöndíjat ajánlottak fel neki az illinoisi egyetemen. Budapesten Lubik Hédy volt a tanára. Amerikában két év alatt elvégezte az iskolát és megkapta a diplomát. Ezután Susann MCDonald, aki a világ egyik leghíresebb szólóhárfása, kiválasztotta tanársegédjének. Tőle azt tanulta meg, hogy a hárfa nemcsak nagyzenekari, hanem szólóhangszer is. Rendszeresen fellépett az egyetemi zenekarokkal. Doktorátusának megszerzése óta szólózik, tanít, publikál, tehát mindennel foglalkozik, ami a hárfával kapcsolatos. Hat évig tanított az egyetemen és most már saját stúdiója van. Magyarországot mindig otthonának tekintette, mert itt kapta a kultúráját és az anyanyelvét. Bármikor szívesen vállal fellépést. Nagyon szereti a magyar zenét, egyik CD-jén csak magyar műveket játszik XVI. századi átiratoktól XX. századiakig.
A műsor öt részből állt. Bevezetőként Kósa György: Miniatűrök című művét Kósa Gábor (zongora) adta elő. Benjamin Britten: Interlude, Alphonse Hasselmans: Chanson de mai, Marcel Grandjany: Automne, Maurice Ravel: Introduction et Allegro című műve Gaál Erzsébet (hárfa) előadásában hangzott el. A zeneszámok után, a Varietas Pódium Színpad előadóművészei tolmácsolták Jobbágy Károly műveit. Csábi István E "vak csillagon", Életrajz helyett Vörösmartyt idézve, Tűzbe bámulva, Concerto című műveket adta elő. Egy hamvas vasárnap reggel és az Öt év című műveket Sándor Zsombor mondta el. Csallóné Majoros Erzsébet előadásában a Robbanás előtt és a Vándorének; Pünkösdi Mónikától az Emlék Mindszentek napján, Szentendrei hajnal júniusba és Az ősz csodái című verseket hallottuk.
	A zenés irodalmi délután résztvevői ajándékba kapták Jobbágy Károly legújabb kötetét, mely tartalmazza a költő életrajzát, válogatott verseit és publicisztikai írásait, valamint műveinek listáját. Olvashatunk hét írást is Jobbágy Károlyról. "Az elhagyott repülőtér" - a Vizváry Vilmos által szerkesztett "KÖNYVES" - KÖNYVEK sorozat 4. köteteként -, Jobbágyné András Katalin szerkesztésében jelent meg. Balogh László, Czinke Ferenc, Győrváry Tibor, Horváth Anna, Illés Árpád, Jobbágy Károly, Masznyik Iván, Molnár C. Pál, Slabi Houd, Szász Endre és Szunyogh András grafikái illusztrálják az írásokat.
A könyv az N. J. Pro Homine Alapítvány, a Könyves Kálmán Gimnázium és Könyves-öregdiákok támogatásával jött létre. (Jobbágy Károly 1957-től 1959-ig az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium nyelvtanára volt.)
Részlet az életrajzból: "1921. május 27-én születtem Balassagyarmaton, a Kossuth Lajos utca 12. számú ház udvarában lévő kis szoba-konyhában, nagyszüleim lakásában. Innem rövidesen felköltöztünk Pestre, ahol apám kis cukrászdát nyitott. Másfél éves lehettem, amikor egy barátja csábítására Abbáziába költöztünk, ahol süteményeket készített a tengerparti szállodák számára Itt ért szép fiatal (24 éves) édesanyám halála. Ez a halál engem is megkísértett, a betegség, amelyben anyám meghalt, temetése után rajtam is jelentkezett. De megmenekültem. Apám, hogy az emlékektől meneküljön, Pestre jött dolgozni, engem pedig szüleihez adott Balassagyarmatra. Nagyapám - a más cégére alatt dolgozó öreg szabósegéd - műhelyében nőttem fel, s ismertem meg - nem a tengődő nyomort, nem a maró éhséget -, hanem a békés szegénységet, amelyben sohasem éheztem, de vajat sem láttam, amely meleg lakást adott, de fényt már nagyon keveset, mert még a petróleum is számított, takarékoskodni kellett vele. Hej, sötétedések utáni órácskák, lámpagyújtás nélküli félhomályos, sőt koromesték... Nagyapám meséi, katona- és kísértethistóriák. Hol van az a televízió, amely megmérkőzhetne a gyermekképzelet csodáival? Itt kezdtem én szállni, szabadságharcos hősök és visszajáró lelkek közül, a Biblia szavaitól telítetten. Nagyanyám halála után innen kerültem fel Budapestre 9 éves koromban... ... Még tele volt tervekkel, amikor 1983-ban, számára teljesen váratlanul nyugdíjazták Ez nagy törés volt életében, ezután jelentkeztek betegségének első tünetei. 1986-ban amerikai magyar egyesületek meghívására két és fél hónapot töltött az Amerikai Egyesült Államokban az 1956-os forradalom és szabadságharc 30 éves évfordulója alkalmából rendezett irodalmi estek előadójaként. Itt, ahol végre újra közönség elé kerülhetett - örömmel ébredt rá, hogy művészete hatással van az emberekre, nem igaz, amit az ízlést erőszakosan kisajátítók el akartak - és gyakran el is tudtak - hitetni vele, hogy költészete fölött eljárt már az idő. De az - talán alkotásra bátorító - élmény már későn jött: betegen érkezett haza, és ebből nem volt többé gyógyulás. Alkotómunkássága végleg lezárult, "az égi és ninivei hatalmak" - bár más-más időben - egyaránt némaságra kárhoztatták. 75. születésnapjára nagyrészt szülővárosa, Balassagyarmat ajándékaként megjelent az Amerikában írt naplója, "Amerika poétaszárnyon" címen. Ennek honoráriumából indította el a Jobbágy Károly Alapítványt "azzal a céllal, hogy segítse a színvonalas irodalmi és történeti, helytörténeti munkák megjelentetését" elsősorban Nógrád megyében, de az egész országra, a határon túli magyar irodalomra is kiterjesztve a pályázat beadásának lehetőségét. 1998. január 16-án halt meg; szülővárosában, Balassagyarmaton van eltemetve, kívánsága szerint.
		Fogadd be csavargó fiad! Visszatért ringató öledre. Ne szidd, sok botlása miatt, simogasd mindent elfeledve. És ha már nagyon fáj a lét, megkínzottan elédbe térdel, csitítsd le lázongó szívét, s takard be földed melegével"
			SZÜLŐFÖLD Anteus volt az? - ki erőt a harcra viadalokon a földtől kapott. S halála is - emelkedés volt, - úgy fojtották meg, levegőben tartva. Én is, akit az élet sok kudarca kifárasztott már - sokszor fulladok. Csak hozzád érek, s újra új dalok öntenek el, te lankás Ipoly partja. Ha gondjaim, mint árnyak megzavarnak hozzád futok haza - Balassagyarmat. A gyermekkor a város szélin áll. Enyém az ég és nincsen lehetetlen. A "csapatom" ott vár a kisligetben, s előttem buvik a cingár halál.	BALASSAGYARMAT I. (részlet) Bizony ötven, sőt, - több, mint ötven... Süvít a gyors idő fölöttem. Az emlékezet kihagy néha, ráhull a napok omladéka, egy hét? - már mérföldre mától. De - bár fedi a múlt tört bokra - vakít a gyermekkor ragyogva fél évszázadom távolából. A KOSSUTH LAJOS UTCÁT látom, macskaköveit, fénykeretben. A "Petrovics-ház" udvarában kósza sorsomra itt születtem, itt eszméltem rá önmagamra, ismerkedtem - nevetve, fájva - az élettel, egy vén szabócska - Jancsovits Ignác - unokája. Belőlem fut le az Ipolyra a kanyargós kis Templom-utca, volt napjaimat körbefolyva felragad, tengerekbe futna.
A rendezvény fővédnöke Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere volt. 2010. november 13. Közreadta: Nagy Angela