In Memoriam

Kovács Ágnes

1955-2015

Emlékezés

Ha Te kedves olvasó, balassagyarmati vagy, esetleg a város környéki, bizonyára az elmúlt években találkoztál egy vékony, haját kontyban összefogó, örökösen farmert viselő hölggyel, aki lépten-nyomon ismerősökbe botlik, majd kerékpárját fogva, éppen valamilyen fontos, halaszthatatlan dologról értekezik akár órákon keresztül.

Igen, Ő Kovács Ági volt. Már másfél éve, hogy nem láthatjuk tovasuhanó alakját kedvenc közlekedési eszközén, kerékpárján a balassagyarmati utcákon haladva, vagy éppen Nyírjes felé közlekedve.

Tekintetemmel még mindig keresem - annyira megszoktam, amikor Budapestről Őrhalom vagy a Nyírjes felé autóztunk a városon át.

Mivel csak nyáron időzök a nyírjesi kis házunkban, gyakran ütközök ottani problémákba. Nem baj majd Ágit megkérdezem - ötlik elsőként agyamba.

Nem! Immár őt már nem tudom. Nagyon hiányzol, Ágika!

Soha nem túrázok Csáb környékén, Szlovákgyarmaton, Drégelypalánkon, Szandán, Ságon, Honton és még ki tudja merre Veled!

Élmény volt minden közös gyalog,- és biciklitúra, mert ismerted a hegyeket, személyes "ismerőseid" voltak az apró virágok, madarak, az erdő, mező állatai, mind hozzád tartoztak, annyi mindent tudtál róluk. Még nekem, a falusi kislánynak is mind újdonságnak hatottak. Minden érdekelt Téged, legjobban a természet és talán még az ember is ezután következett!

Soha nem felejtem el, az ipolytarnóci utunkat, amikor vihar után a mozdonyvezető szállt le a vonatról és emelte le a sínről a rádőlt fát, hogy a vonat továbbhaladhasson.

Ahogy a Nyírjes és Ipolyszög közötti réten bóklásztunk, amikor Szécsényt elhagyó vonat után kerekeztél a csomagtartóban hagyott bukósisakért, hogy a Katalin-hídon át Csalárig - az unokabátyámékhoz - elbiciklizhessünk. (hiszen tudtuk, Szlovákiában a közúton kötelező a bukósisak használata.)

Kaland volt Veled minden közös túra. Életed utolsó 3-4 évében annyi közös túraélményben részesítettel, mint előtte összesen.

7-8 éves lehettél, amikor szüleiddel és testvéreddel Őrhalomba költöztetek, így már gyermekkorunktól fogva jó barátnők voltunk. Majdnem közvetlen szomszédok lettünk és hamarosan megkedveltük egymást. Te is, én is, már akkor is szerettünk sokat beszélni. Mindig akadt téma. A babák, a babák ruhája, az "ő életük". Te babaruhát is kötöttél és ezzel teljesen levettél a lábamról.

Kamaszként éjfél felé még a főút felezővonalán beszélgettünk. Hol máshol? Emlékek tömkelege.

Főiskolásként három évre elveszítettük egymást. Te Pesten, én Esztergomban. Azután újra egymásra találtunk. Mint ifjú házasok és boldog kismamák gyakran összefutottunk. Hol Őrhalomban, hol Nyírjesben. Hányszor bicikliztél ki fiaiddal, hányszor kísértünk éjszakánként egészen a nyírjesi elágazásig. Mert a beszélgetést soha nem tudtuk befejezni.

Majd holnap! És jöttél! És vártalak!

Cserődi Gabriella és Kovács Ágnes

Ma is látlak, ahogy sietve a fához támasztod kerékpárod, és előkotorászod a nekem szánt üdítőt vagy édességet. Mert üres kézzel sohasem érkeztél.

Már nem hozol. Várlak, de már nem érkezel soha többé.

Isten Veled, Ágika!

Emlékezését közzétette: Szalainé Cserődi Gabriella

Kovács Ágnes az 1972/73-as tanévben érettségizett a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban, osztályfőnöke Nagy Imre volt.

Érettségi után a Magyar Postánál, majd Őrhalomban dolgozott, orvosi asszisztensként.

Jelentős szakmai életút nem állt mögötte, de annál jobban kötődött a természethez, környezethez, természetjáráshoz.

Aktívan részt vett az Ipoly Unió munkájában, rendezvényeit rendszeresen látogatta. A balassagyarmati Kertbarát Kör tagja is volt, nagy gondossággal művelte konyhakertjét az egykori Baintner- pusztán.

A salgótarjáni természetjárók számtalan túráján vett részt szervezetük tagjaként, de barátaival, ismerőseivel Nógrád és a Dél-Felvidék szinte valamennyi tájegységét végiglátogatta gyalogosan vagy kerékpáron.

Kovács Ágnes két fiúgyerek édesanyja volt, súlyos betegség után 2015-ben hunyt el. Hamvait saját kívánsága szerint a Börzsöny erdejében szórták szét.

[Szerk.]

A szerző kéri, aki személyes emlékeket őriz Kovács Ágnesről, és a közzétételhez hozzájárul, írását küldje el a szerkesztőség e-mail címére.

2016. október