Nem vagyok haditudósító - vendégünk volt Al Ghaoui Hesna

2014. február 7.

A Közel-Kelet háborús poklába, egy pénz nélküli életet élő amerikai fiatalember világvégén is túli barlangjába, egy 13 évig ártatlanul siralomházban ülő férfi mellé vagy épp a 2013-as világvége-hangulatból üzletet csináló pici francia faluba csöppenhettek mindazok, akik elfogadták Al Ghaoui Hesna invitálását egy beszélgetős estére a balassagyarmati Projektek Házába. Mert valójában nem ő volt a mi vendégünk, hanem mi az övé... ahogyan a program szervezője, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön oktatásszervező nevelője, István Károlyné is fogalmazott bevezetőjében: ez a törékeny, pici hölgy tavaszt tudott varázsolni a ködös őszi hangulatot idéző téli időbe.

A csak ülök és mesélek - hangulatú közönségtalálkozónak több tanulsága is volt. Egyrészt megtudhattuk, hogyan lesz egy salgótarjáni palóc-arab lányból újságíró és televíziós tudósító, aki a világ legkülönfélébb pontjairól jelentkezik be vagy készít érdekes riportokat, másrészt az e mögött meghúzódó tapasztalatokkal és életbölcseletekkel is gazdagodhattunk. Hiszen ez egy törékeny lány nem mindennapi életútja, amelynek kézzel fogható eredményét, előbb a Panoráma közel-keleti háborús tudósításait, majd a Bábel - Hesnával a világ című nagy sikerű műsor riportjait az átlagember a karosszékből szemlélve nézi esténként a TV-ben, ám mindez ettől sokkal-sokkal több...

A beszélgetés során előbb megismerhettünk egy humán beállítottságú kislányt, aki nem készült ugyan tudatosan az újságíróskodás felé, tudat alatt mégis minden ebbe az irányba vitte őt.

Aztán láttuk a szolnoki angol-magyar tanítási nyelvű gimnáziumba járó kamaszt, aki 16 évesen átélte élete első nagy kalandját, amikor egy évig az Egyesült Államokban tanult ösztöndíjjal. Itt született meg első novellája, amelyet aztán hazatérése után a Népszabadság leközölt. A lány a jogi diploma megszerzése után ennél a lapnál kezdett el főállásban dolgozni, és innen vezetett az útja a televízió felé. A Közel-Kelettel szíriai származású édesapja révén került kapcsolatba. Tudat alatti misszió volt számomra megmutatni, hogyan élnek ott az emberek, milyenek az ottani kulturális szokások.

A televíziónál rögtön a mélyvízbe dobták. A Híradó és a Panoráma közel-keleti tudósítójaként nem egyszer nagyon nehéz helyzetbe került. Közülük is legmaradandóbb élményt a lezárt gázai-övezet melletti vívódás, majd az ebben a helyzetben megszületett egyik legjobb riportja, valamint a szír honvédelmi miniszterrel készített interjú jelentette. De a nehézségek mellett sok olyan dolgot is megélhettem, ami érdekes volt. Minden elindulás előtt rengeteg félelem van bennem, de ha ember bizalommal áll a dolgokhoz, minden jól fog sikerülni... - vallja Hesna, aki azt is elmondta, ha az élet valamit nem hagy, akkor el kell gondolkodnunk, miért is nem sikerül az a dolog és mit lehet belőle mégis kihozni.

Mert mindig mindenből ki lehet hozni a legjobbat. Sok-sok improvizálással, kiváló stábbal, támogató családdal, barátokkal, kollégákkal, hittel, kitartással, szerencsével... és a modern internetes technika segítségével.

A Bábel koncepciójának kitalálásánál az volt a cél, hogy az élet minden területéről hozzanak témát és a történet legyen izgalmas. Hesna beavatta hallgatóságát a műsor készítésének kulisszatitkaiba, hogyan választja ki az internet segítségével a stáb az adott témához leginkább megfelelő alanyt a világ bármelyik pontjáról - és aztán hogyan sikerül meggyőzni a szerencsés kiválasztottat arról, hogy szerepelhet a magyar TV-ben. Mert nem mindegy, hogy az MTV minek a rövidítése...

Egy törékeny hölgy mesél a zsúfolt a teremben...

A Bábel riportjai nem öncélúak, nem csak az adott témát igyekeznek minél alaposabban és életszagúbban körbejárni - a nézők mindig megkapják azt az áldást is, hogy a riportok után elgondolkodnak saját életükön és problémáikon is - amelyek például a 13 évig ártatlanul siralomházban ülő férfit látva már nem is tűnnek olyan komoly problémának...Ezeket a történeteket látva az emberek képesek felülírni saját gondjaikat és újragondolni hétköznapjaikat. Lássuk meg, mi minden van a világban, nézzünk szembe félelmeinkkel! - említi Hesna riportjainak egyik legfontosabb motivációjaként.

Az emberek sokszor magukra ismernek a történetekben. Különböző színeket mutatunk be a világból, hogy mindenki lássa, mennyire sokszínű az őket körülvevő világ. Ezek a forgatások sokszor szociológiai kísérletek is, amelyek közelről mutatják meg a nagyvilág egy apró szegmensét. Emiatt rendkívül áldásos tevékenységnek tartom.

Ez a pörgős életmód a közeljövőben kicsit lassulni fog. A kedves riporternő ugyanis nem egyedül ült a kényelmes mesélőfotelben, hanem pocakjában a hamarosan megszülető gyermekével. Ez mindenképpen nagy változást fog hozni életébe, a forgatásokat újra kell gondolni- most a szakma hátrébb kerül és a család lesz az első.

A 2011-ben Prima Primissa díjjal kitüntetett Al Ghaoui Hesna rendkívül érdekes és tanulságos, szavakkal sokszor nehezen kifejezhető, könnyekkel és félelmekkel teli élményeket felelevenítő előadása után a közönség hosszú sorokban várta türelemmel, hogy kedvenc riporternője dedikálja Háborúk földjén című, a háborús konfliktusok helyszíneinek megrázó hétköznapjairól szóló könyvét. Köszönet a szervezőknek, amiért lehetővé tették, hogy a balassagyarmati emberek is találkozhassanak a magyar média egyik legsokoldalúbb és legemberibb szereplőjével.

2014. február

Írta, fotó: Bellér Annamária

Elsőközlés: Ipoly.menti.hu