Nógrád Népe, 1956. november 1.

Halottak napja

"Szép érted élni, érted halni, te szent magyar hazám!"

Az új Marathon, egy világraszóló szabadságharc hősei fölött gyújt gyertyát ezen a estén egy elnyomott, letiport, árva nép, mely fölébredt és csodát művelt.

Magyarország újra a vér, a könny és a hősök hazája lett, de a tengernyi vér mégsem hullt hiába. A szolgákból újra emberek lettünk. Ifjúságunk legjava, gyerekek, asszonyok inkább választották a halált, mint a rabságot. Mártírok ők [mind] egy szálig, mindnyájunk halottai. Temetünk, sírunk, mert elég okunk van rá. És ha ennyi áldozat kevés volt, leszünk még többen is. Most megmutattuk a világnak, hogy nem félünk a haláltól, ha van miért küzdeni. A Nógrád megyei ifjúság, parasztok, munkások halálra szántan várják a pillanatot, hogy ha kell, belesikoltsák a világ fülébe: Nekünk vagy teljes szabadság kell, vagy halál! Más választás nincs. És az Isten velünk lesz, mert harcunk jogos és igazságos.

Népem! Hazám! Te hősök szülője és temetője vagy most. Ha fölénk borul a temetők esti csendje és megállunk a virágos sírok fölött, bár mérhetetlen a bánatunk, mégse sírunk. Szorítsuk össze fogunkat, ahogy a mártírok nemzetéhez illik, emeljük az égre szemünket, s az Isten így is látja, mit jelentenek az elfojtott könnyek!

Halottak napja.

Ezrek és ezrek szeretnének ma gyertyát gyújtani a sírok fölött, de nem tudják, hol van a sír, merre fekszik élettelenül a szeretett hősi gyermek vagy apa.

Gyász ez, a nemzet gyásza.

A sok apró gyertyafénytől pedig világosodjék meg a magyar égbolt, és hirdesse az egész világnak a szabadságszeretet csodáját!

Dr. Börzsönyi Sándor

A legszebb forradalom

Egyetlen út. Igaz, véres, tiszta Forradalom Nincsen többé vissza! A nép harca, A magyarok útja, "Szent lángfolyó." Bámul a Föld újra.	Hernyótalpak, Nyílt mell, puszta ököl, Véres utca... Vádol és tündököl. Mennyi vér folyt, Jaj, hányan elestek! De népünknek Életet szereztek.
	Tóth Imre

Nógrád Népe, 1956. november 2.

Közreadta: Nagy Angela