Finta Kata: Bemutatkozom

 

Édesapám Erdélyben, a Háromszék megyei Páva községben látott napvilágot, Székelykeresztúron szerzett tanítói diplomát, utána besorozták, és hét évig katonai szolgálatot teljesített. (Mindkét világháborút végigharcolta.) Az elszakított Székelyföldön élő édesanyját sem látogathatta meg 20 évig, ezért a csonka hazában telepedett le, Nógrád megyei kis faluban általános iskola-szervezésére kapott kinevezést, megismerkedett a Felvidékről (Gömör megyéből) származó édesanyámmal, házasságot kötöttek. Apukám Kisbárkányban tanított, ott éltek 20 évig, négy gyermeket neveltek és taníttattak.

Amikor Erdély egy része visszakerült a csonka hazához, Marosvásárhelyre helyezték, ahol a négy gyermek – köztük én, egyedüli lány – középiskolai tanulmányainkat otthonról folytathattuk. Apukám nagy általános iskola felső osztályaiban szaktárgyakat (matematika, fizika-kémia és magyar nyelv) tanított.

Édesapám is írogatott regényt, novellát és verset, amit saját maga zenésített meg. Sajnos, csak a legutóbbi verseskötete és az utána készült munkáinak kéziratai menekültek meg, mivel a front közeledtével a legutolsó menekülteket szállító vonatszerelvénnyel jöttünk vissza Nógrád megyébe; minden anyagi javaink odavesztek.

Éltem legszebb éveit Erdélyben éltem át, kedves nagyanyám, és rokonaink közelében.

A középiskolában csodálatos felkészültségű tanárok tanítottak, ahol a humán szaktárgyak mellett közgazdaságtant, könyvvitelt, jogi- és állampolgári ismereteket, alkotmánytant, és gyakorlati tárgyakat is oktattak, mint gép- és gyorsírás, s kötelező volt egy hónap nyári gyakorlatot végezni, én például könyvesboltban, bankban és ügyvédnél végeztem nyári gyakorlatokat.

Olyan családban éltem, ahol szerettek olvasni, ez az örökségem. Ezen a téren mindenevő vagyok, csak élvezetes legyen az írás. Szeretem apám gyönyörű versei mellett Arany János és Petőfi Sándor költeményeit, mégis életem mottójául Ady Endre egyik szép versszakát választottam:

"Mikor elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem,

csöndesen és váratlanul átölelt az Isten!"

Ezt a gondolatot Nagyregényemben, és más írásaimban is sokszor idéztem.

Regényírók közül Jókai Mór, Szabó Magda, Moldova György regényeit olvastam, műveiket megvásároltam, de nem vagyok válogatós. Tetszett Kertész Imre Sorstalanság c. írása mellett sok magyar író regénye, külföldiek közül Maupassant, Rosamunde Pilcher, R. Merle, Emily- és Charlotte Bronte könyvei, de sorolhatnám. Utóbbi időben Mary Higgins Clark, John Grisham regényeit olvastam.

Az élet nem hordott tenyerén, a második világháború nagyban befolyásolta ifjúkori reményeimet, mivel rajztehetségem miatt iparművészeti szakon szerettem volna diplomát szerezni. De Sorsom másként döntött. Miután minden anyagi javunk elveszett, ezért háború után egyik bátyámmal Salgótarjánba költöztünk, ott vállaltunk munkát.

Egyik céget, ahol dolgoztam, összevonták a Balassagyarmaton működő társ-vállalattal, ahol engem továbbra is alkalmaztak kötbér-ügyintézőként. (Így kerültem ebbe a szép Ipoly-menti kis városba, ahol életem fontos állomásait megörökítettem az utókornak.) A cég lemondott számomra a használatában lévő kétszobás lakásról, így hamar lakáshoz jutottam.

Még Salgótarjánban töltött idő alatt férjez mentem, és három gyermek anyja vagyok, akiket - sikertelen házasságom miatt - egyedül neveltem és taníttattam.

Amikor két gyermekem már óvodás korú lett, a Városi Tanácsnál helyezkedtem el, előbb a pénzügyi osztályon könyvelőként, majd a titkárságon dolgoztam. Nemsokára olyan vezető került a város élére, aki felvirágoztatta a megyei jogától megfosztott várost. Élvezet volt mellette dolgozni, s érzékelni azokat az eredményeket, amelyekben részt vehettem. Megbecsülte a fölkészült, szorgalmas embereket, köztük engem is, jutalomban és központi kitüntetésben részesültem (és nem kényszerítettek arra, hogy belépjek "A PÁRTBA"; nem titkoltam hívő voltomat). Harmincnégy évi letöltött munka után onnan mentem nyugdíjba.

Nemcsak életkorommal, de a KORRAL is haladtam. Már (nem csak ifjú koromban, de) mindent, amit lehetett, megtanultam, autót vezetek, főleg nyugdíjas koromtól írok, ezért önszorgalomból megtanultam számítógépen dolgozni.

Munkáim nagy része az Interneten jelent meg, főleg a Napvilág Íróklub és a Miskolci Irodalmi Rádió honlapján, és több irodalmi antológiában szerepelnek írásaim.

Helyben a Városi Könyvtár éves kötetében megjelent a Kisvárosunk c. regényem rövidített változata, s néhány kiadványban novelláim láttak napvilágot, s a katolikus egyházi lapban több versem olvasható.

Nyolc könyvem az Interneten, digitális kötetként jelent meg, amelyek a Széchenyi Könyvtár MEK oldalán is olvashatók, Sok novellát, és az utóbbi időben verseket is közreadtam, amelyek megjelentek különféle antológiákban; országos szintű pályázatokon több alkalommal nyertem díjakat. Oklevelek és különféle elismerések sorakoznak az íróasztalom fölött; első-második, kuratóriumi- és különdíjakról, legutóbbi pályázatra beküldött verseim kapcsán ART-díjas költő címet adományoztak részemre.

Célom, a sok kész kötetemet, elsősorban a három évszázadra kiterjedő (14 fejezetes) nagyregényemet nyomtatásban kiadatni, melynek költségeire sajnos nincs fedezetem.

Igyekszem a Honlapon, a már megjelent köteteimet Balassagyarmaton is bemutatni, ahol az egész felnőtt életemet leéltem.