Finta Kata: Bemutatkozom
Édesapám Erdélyben, a
Háromszék megyei Páva községben látott napvilágot, Székelykeresztúron szerzett
tanítói diplomát, utána besorozták, és hét évig katonai szolgálatot
teljesített. (Mindkét világháborút végigharcolta.) Az elszakított Székelyföldön
élő édesanyját sem látogathatta meg 20 évig, ezért a csonka hazában telepedett
le, Nógrád megyei kis faluban általános iskola-szervezésére kapott kinevezést,
megismerkedett a Felvidékről (Gömör megyéből) származó édesanyámmal, házasságot
kötöttek. Apukám Kisbárkányban tanított, ott éltek 20 évig, négy gyermeket
neveltek és taníttattak.
Amikor Erdély egy része visszakerült a
csonka hazához, Marosvásárhelyre helyezték, ahol a négy gyermek – köztük én,
egyedüli lány – középiskolai tanulmányainkat otthonról folytathattuk. Apukám nagy
általános iskola felső osztályaiban szaktárgyakat (matematika, fizika-kémia és
magyar nyelv) tanított.
Édesapám
is írogatott regényt, novellát és verset, amit saját maga zenésített meg.
Sajnos, csak a legutóbbi verseskötete és az utána készült munkáinak kéziratai
menekültek meg, mivel a front közeledtével a legutolsó menekülteket szállító
vonatszerelvénnyel jöttünk vissza Nógrád megyébe; minden anyagi javaink
odavesztek.
Éltem legszebb éveit Erdélyben éltem át,
kedves nagyanyám, és rokonaink közelében.
A középiskolában csodálatos
felkészültségű tanárok tanítottak, ahol a humán szaktárgyak mellett
közgazdaságtant, könyvvitelt, jogi- és állampolgári ismereteket, alkotmánytant,
és gyakorlati tárgyakat is oktattak, mint gép- és gyorsírás, s kötelező volt
egy hónap nyári gyakorlatot végezni, én például könyvesboltban, bankban és
ügyvédnél végeztem nyári gyakorlatokat.
Olyan
családban éltem, ahol szerettek olvasni, ez az örökségem. Ezen a téren
mindenevő vagyok, csak élvezetes legyen az írás. Szeretem apám gyönyörű versei
mellett Arany János és Petőfi Sándor költeményeit, mégis életem mottójául Ady
Endre egyik szép versszakát választottam:
"Mikor
elhagytak, amikor a lelkem roskadozva vittem,
csöndesen
és váratlanul átölelt az Isten!"
Ezt
a gondolatot Nagyregényemben, és más írásaimban is sokszor idéztem.
Regényírók
közül Jókai Mór, Szabó Magda, Moldova György regényeit olvastam, műveiket
megvásároltam, de nem vagyok válogatós. Tetszett Kertész Imre Sorstalanság c.
írása mellett sok magyar író regénye, külföldiek közül Maupassant, Rosamunde
Pilcher, R. Merle, Emily- és Charlotte Bronte könyvei, de sorolhatnám. Utóbbi
időben Mary Higgins Clark, John Grisham regényeit olvastam.
Az
élet nem hordott tenyerén, a második világháború nagyban befolyásolta ifjúkori
reményeimet, mivel rajztehetségem miatt iparművészeti szakon szerettem volna
diplomát szerezni. De Sorsom másként döntött. Miután minden anyagi javunk
elveszett, ezért háború után egyik bátyámmal Salgótarjánba költöztünk, ott
vállaltunk munkát.
Egyik
céget, ahol dolgoztam, összevonták a Balassagyarmaton működő társ-vállalattal,
ahol engem továbbra is alkalmaztak kötbér-ügyintézőként. (Így kerültem ebbe a
szép Ipoly-menti kis városba, ahol életem fontos állomásait megörökítettem az
utókornak.) A cég lemondott számomra a használatában
lévő kétszobás lakásról, így hamar lakáshoz jutottam.
Még
Salgótarjánban töltött idő alatt férjez mentem, és három gyermek anyja vagyok,
akiket - sikertelen házasságom miatt - egyedül neveltem és taníttattam.
Amikor
két gyermekem már óvodás korú lett, a Városi Tanácsnál helyezkedtem el, előbb a
pénzügyi osztályon könyvelőként, majd a titkárságon dolgoztam. Nemsokára olyan
vezető került a város élére, aki felvirágoztatta a megyei jogától megfosztott
várost. Élvezet volt mellette dolgozni, s érzékelni azokat az eredményeket,
amelyekben részt vehettem. Megbecsülte a fölkészült, szorgalmas embereket,
köztük engem is, jutalomban és központi kitüntetésben részesültem (és nem
kényszerítettek arra, hogy belépjek "A PÁRTBA"; nem titkoltam hívő voltomat).
Harmincnégy évi letöltött munka után onnan mentem nyugdíjba.
Nemcsak
életkorommal, de a KORRAL is haladtam. Már (nem csak ifjú koromban, de)
mindent, amit lehetett, megtanultam, autót vezetek, főleg nyugdíjas koromtól
írok, ezért önszorgalomból megtanultam számítógépen
dolgozni.
Munkáim
nagy része az Interneten jelent meg, főleg a Napvilág Íróklub és a Miskolci
Irodalmi Rádió honlapján, és több irodalmi antológiában szerepelnek írásaim.
Helyben
a Városi Könyvtár éves kötetében megjelent a Kisvárosunk c. regényem rövidített
változata, s néhány kiadványban novelláim láttak napvilágot, s a katolikus
egyházi lapban több versem olvasható.
Nyolc
könyvem az Interneten, digitális kötetként jelent meg, amelyek a Széchenyi
Könyvtár MEK oldalán is olvashatók, Sok novellát, és az utóbbi időben verseket
is közreadtam, amelyek megjelentek különféle antológiákban; országos szintű
pályázatokon több alkalommal nyertem díjakat. Oklevelek és különféle
elismerések sorakoznak az íróasztalom fölött; első-második, kuratóriumi- és
különdíjakról, legutóbbi pályázatra beküldött verseim kapcsán ART-díjas költő
címet adományoztak részemre.
Célom,
a sok kész kötetemet, elsősorban a három évszázadra kiterjedő (14 fejezetes)
nagyregényemet nyomtatásban kiadatni, melynek költségeire sajnos nincs
fedezetem.
Igyekszem
a Honlapon, a már megjelent köteteimet Balassagyarmaton is bemutatni, ahol az
egész felnőtt életemet leéltem.