Egy felvidéki újságíró a
csehkiverésről – írás 2017-ből A balassagyarmati csehkiverés immár 101.
évfordulójára emlékezhettünk 2020-ban, de egy három évvel ezelőtti, a magyar-(szlovák)
hírportálon, a felvidek.ma oldalán megjelent
írásra érdemes visszatérnünk. A hír,- és írásözönben
elkerülte figyelmünket Jóba Alajos
akkori jegyzete, de bátor, őszinte, hazafias gondolatai megérdemlik, hogy
teljes terjedelmében közzétegyük. Annál is inkább, mert e tárgykörben karakteres
írások az óhaza sajtójában sem gyakorta olvashatók. (-
szerk. megj.) * A „csehkiverés”
évfordulójára Írta: Jóba Alajos 2017.02.01. A Civitas Fortissima-emlékmű
(Fotó: Varga József/keptar.oszk.hu) Január 29-én ünnepelte Balassagyarmat, „A legbátrabb
város”, azaz a „Civitas Fortissima” cím viselője a „csehkiverés” 98-ik
évfordulóját. A csehszlovák hadsereg átlépve az Ipoly folyó egyezményes,
demarkációs vonalát, 1919. január 15-én elfoglalta Balassagyarmatot. A politikai naivitásáról híres akkori magyar
miniszterelnök, Károlyi Mihály betiltott mindennemű katonai akciót, bízva
abban, hogy a cseh betörés miatt Benešhez intézett
tiltakozó jegyzéke eredményeképpen a cseh katonák majd dalolva visszavonulnak
a demarkációs vonal mögé. És amikor ez nem következett be, a város polgárai
az odahaza rejtegetett fegyverekkel négy nap alatt kiűzték a cseheket,
nagyszerű példát mutatva ezzel arra, hogy a pacifikált magyar hadsereg egy
népfelkelés erejével megtámogatva megvédheti a valós etnikai határokat. De egy szabadkőműves a szabadkőművesnek nem vájja ki
a szemét, inkább a nemzete szemébe hint homokot, mert a
„szabadság-testvériség-egyenlőség” fogalma nála magasabban áll, mint a haza
oltára. Kiváltképpen, ha a „testvériség” jótékony ködében a szabadkőművesek
esküdnek fel a vallás és nemzetek nélküli Európára. Ily módon aztán Beneš a tiltakozó jegyzéket semmibe se vette, miután nem
illett bele a határkoncepciójába, amely Vác, Salgótarján és Miskolc
bekebelezését is magában foglalta. Károlyi Mihály Horthy Miklós hatalomátvétele után a
magyarok szeretete elől kenyerespajtása, Beneš
kebelén landolt Prágában és ott élt két évig, miközben Jászi Oszkárral rá
akarták venni Benešt, hogy a cseh hadsereg rohanja
le a legyengült, romokban heverő, hadisarcot fizető Magyarországot, és döntse
meg Horthy rendszerét. Miután ez Benešnek, az
európai politika legaljasabb mutánsának ez már nem állt érdekében, Károlyi
Franciaországban nyert megérdemelt kvártélyt és páholytagságot, és még harmincvalahány
évig élt és halt meg békében. Azon töprengek, azon felül, hogy eddig három
szabadságharcot és (hálistennek) egy
proletárforradalmat is elvesztettünk, majd két ránk erőltetett világháborút
is, jó hogy ez a nemzet fennmaradt Európa demográfiai
térképén. A huszadik század kivívta magának a legtragikusabb jelzőt, mert a
két világháború közel százmillió áldozatot követelt, nem beszélve a
forradalmak, a gyarmati háborúk, ukrajnai és oroszországi éhínségek
áldozatairól. Legérdekesebb az egészben, hogy a két világégés
haszonélvezőivé leginkább az utódállamok váltak, tetemesen tágítva etnikai
határaikat, miközben a nagy nemzetek ölre menve egymással nagy veszteségeket
szenvedtek, így aztán bornírt dolog győztesekről beszélni. A felvidéki magyarság immár száz éve cipeli Beneš gonosz szellemi hagyatékát, és ahelyett, hogy
minden eszközzel harcba szállnánk az önbecsülésünket, ártatlanságunkat
bemocskoló önkényes dekrétumainak a felszámolásáért, beérjük azzal a ficói sommás véleménnyel, hogy a Beneš-rendeletek
már úgysem érvényesek, mert az idő jótékony ködje telepedett rájuk, így
segítve a feledést. Ez viszont felettébb morbid dolog, mert csak azoknak jó,
akik feledni akarnak, mert egyes dolgokat jobb elfeledni, kiváltképp
ha vér tapad hozzájuk. A történelmet békaperspektívában szemlélő felvidéki
magyarként kérdezem, vajon eljön-e az idő, amikor az embertelenségeknek
tapsoló és értük felelőssé tehető Benešt in
memoriam háborús bűnösként elítélik? Elsőként a révkomáromi civileken a cseh
légiósok által elkövetett vérengzésekért, továbbá a balassagyarmati
áldozatokért, ligetfalusi magyar gyerek-katonák kivégzéséért, a Csehországba
deportált magyarok gyilkolászásáért, az ásóval,
kapával agyonvert Szudéta-gyermekek, nők és férfiak
haláláért, az emberiesség ellen elkövetett minden bűntettért, amelyeket
csehszlovák katonák követtek el az ő legfőbb parancsnoksága alatt. De talán,
talán tisztulni látszanak Európa vizei, meg kellene tölteni a poharakat
Strasbourgban. * 2020. január Bevezetést írta: Nagy László |