Farkas András alkotásaiból Tatán kiállítás nyílt

2009. október 10-én a tatai Művelődési Központban Farkas András festő, grafikus alkotásaiból kiállítás nyílt, amely november 1-ig tekinthető meg.

Farkas András 1947-ben került Balassagyarmatra, évtizedeken át tanított a város iskoláiban, alkotásaiból számos kiállítást rendeztek szerte az országban, de külföldön is.

Halála után fia, Farkas Gábor kezeli a Tanár úr alkotásainak anyagát, amelynek újabb kiállítási állomása a tatai bemutató.

Farkas Andrást Balassagyarmat városa 1990-ben részesítette díszpolgári címben.

Életútjáról kollégája, tanártársa, barátja Kovalcsik András közölt egy hosszabb, személyes hangú írást az Arcok Balassagyarmat múltjából 2001, 2005 c. kötetben, amely a balassagyarmati Városi Könyvtárban hozzáférhető.

A Farkas András életművét összefoglaló kiadvány még várat magára, ezzel az utókor még adósa a művész-tanárnak.

A megnyitón a résztvevőket Szentessy Éva köszöntötte,

aki Balassagyarmaton tanítványa volt (akkor még Szamkó Éva néven) Farkas Andrásnak. 1963-ban érettségizett a BBG-ban, majd Tatára került, ahol a közelmúltban történt nyugdíjba vonulásáig a Talentum Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója volt.

Hozzá és férjéhez, Szentessy László grafikus művészhez természetesen igen közel áll a képzőművészet, sőt nemrégen Műhely Galéria néven Tatán, az Ady u 11 sz. alatt saját galériát nyitottak. A látogatók a 34/384-026 számon kaphatnak bővebb információt.

Farkas Andrásról sajnos igen kevés anyagot talál az érdeklődő az interneten (kevesek egyike itt), ezért a megnyitó beszéd szövegét teljes terjedelmében közreadjuk.

*******************

Farkas András Üzenetek című kiállítása elé

Sokat kapott az élettől az, akinek voltak érték- és mértékadó tanárai.

Tisztelt Megnyitó Közönség!

Az Önök nevében is köszöntöm Farkas Andrásné Nellikét, a művész özvegyét, és Farkas Gábort a művész fiát,

aki tiszteletre méltó szeretettel gondozza édesapja művészi hagyatékát. A most látható Üzenetek című kiállítás is az ő törődése okán jött létre sok tatai képzőművészetet szerető látogató örömére, és az én boldogságomra. Ide került a képekkel életem balassagyarmati szakaszából egy szeretett ember, egy nagy művész, aki beépült a személyiségembe, közöm lesz mindig hozzá.

Hölgyeim és Uraim! Már az első mondatokból kicseng az elfogódott szeretetem Farkas András iránt, kérem fogadják jó szívvel vallomásom.

Először a rajz és művészettörténet tanáromat szeretném bemutatni személyes hangvétellel.

Farkas András gimnáziumi tanárom volt. Abban az időben hatott, amikor minden iránt kinyílhatunk okos, vonzó személyiségű tanáraink által.

Rajzot, művészettörténetet, pszichológiát tanított úgy, hogy a főiskolai szigorlatomra nem sokat kellett tanulnom a jeles osztályzatért, de ennél fontosabb, hogy szeretem a művészetet, örömet jelent számomra minden ága.

Olyan tanár volt, akinek minden óráját vártuk, nem szerettünk beteget jelenteni azon a napon, amikor vele volt óránk. Élmény volt a közelében lenni. Diákként az akkor 40 év körüli férfit meglett embernek, sármos férfinak láttuk, vonzónak, egyenes tartásúnak, kedvesnek, műveltnek, sziporkázó humorúnak, sugárzóan derűsnek és tapintatosnak, azaz értéket és mértéket adott nekünk. Általa is tudom, hogyan érdemes szépen, belső gazdagsággal élni. Hálás vagyok érte.

Már felnőtt voltam, amikor megtudtam egy róla megjelent - Dr. Kerényi Imre irodalomtörténész és Dr. Szabó Péter művészettörténész által jegyzett albumból -, ki is volt Ő valójában, hol vannak a gyökerei, honnan hozta az egyenes tartását, humanista értékrendjét.

1920-ban született a Kassa melletti kis faluban Abaújszántón hét gyermekes paraszt családban. Gyermekkora kisebbségi sorban múlt. A faluban furcsán vették a térdén kis papírdarabkákra rajzoló fiút, merthogy mindig rajzolt. A szüleit soha sem látta lefeküdni és felkelni, mert azok olyan későn feküdtek le és olyan korán keltek fel. A magyar parasztság Móricz tollára illő alakjai voltak. Mindig nagy szeretettel emlékezett rájuk. Merthogy amit otthonról hozott, az ősi paraszti erkölcsi normákat, azt nem feledte el soha.

Középiskoláit Kassán végezte, majd 1939-ben a pesti Képzőművészeti Főiskolára került. Egy kassai tanára ajánlólevelet adott számára Réti Istvánhoz, a kor egyik legkiválóbb festőjéhez.

Pestre érve ezt a levelet a csatornába dobta. A mindennemű kiváltság és becstelen előny elutasítása egész életében elkísérte.

A főiskolán Burghardt Rezső akadémikus festő növendéke volt. Nem szerette a tekintélyelvű, arisztokratikus modorú mestert. A reneszánsz műhelyek szellemiségére vágyott. Ezt a reneszánsz, humanisztikus értékrendet közvetítette Balassagyarmaton a szakkörökben és a tanórai munkájában.

A főiskolán mégis kibontakozott tehetsége, 1944-ben a Szépművészet című jeles folyóirat a legtehetségesebbnek tartotta az akkori friss diplomások között. Főiskolás műveinek címei szimbolikusnak tekinthetők: Nyár, Tehenek, Mosónő, Magvető, Templom.

Üzenetek az őt legjobban foglalkoztató problémakörökről: Természet, Ember, Hit. A kálvinista hitének gyakorlásán túl a Bibliát napi rendszerességgel olvasta, új és új jegyzetekkel ellátva feküdt az ágya melletti szekrényen. De értsük a hiten, Farkas András hitén az általános, a művészetet értelmező tartalmat is.

"Mi a hit? - tette föl magának ötven évesen a kérdést, majd így válaszolt: Hit azokban az emberekben, akikkel élek, akik halkan, szinte észrevétlenül születnek, élnek, szeretnek és meghalnak, akikben nincs semmi üres színészieskedés, vásári gesztus. Ők a mindennapok hősei, róluk és nekik szólnak üzeneteim."

Farkas András művészetének alappilléreit nagyon korán kiépítette, élete során bölcsebb lett ugyan, közelebb jutott a képi kifejezés erejéig.

A világháború megtörte művészi pályáját. A tűzvonalban harcolt, súlyosan megsebesült, a hadifogságból 40 kilóra lefogyva vánszorgott haza. Rajztanári állást vállalt, 1947-től tanított Balassagyarmaton. Itt alapított családot, a talpraállásában felesége szeretete is segítette.

Sokat illusztrált ezekben az években. Madách nagy drámájában, Az ember tragédiájában a tragikumon felülemelkedő élet talált eszmei igazolást. Művészünket is foglakoztatta ez a gondolat a háborútól fogva. 1949-től hét Tragédia illusztráció sorozatot készített, hétszer fogalmazta újra kedvelt klasszikusát a saját képzőművészeti eszközeivel. Az értelmezések változtak az évek folyamán, de mindegyik Tragédia sorozatról elmondhatjuk, hogy az alakok nem leíró jellegűek, hanem szimbolikus tartalmúak, ezért rendkívül izgalmas élményt nyújtanak a szemlélőnek.

Az irodalom szeretete, ismerete és értése okán hatalmas illusztrációs anyagot alkotott. Villon verseihez rajzolt képein és Babits féle Erato lapjain a finom erotikát is méltányolhatjuk.

Grafikai lapjain bámulatos finomságú, tiszta vonalakkal ünnepli a gondolatoknak, a természetnek, a szép emberi testnek, a bornak a szerelemnek a szépségét.

Festői életműve ugyanolyan rangos, mint a grafikusi. Akvarelljei technikailag könnyedek, lendületesek. Festményeinek témái a dolgozó ember, a fiatalok és az idősek portréi, hogy ne feledjük az idő múlását, és a fa. Az élet próbáit kiálló emberek arcából, az Ipolyt szegélyező füzekből, a Palóc föld dombjainak és mezőinek szépségéből építi fel azt a képi világot, amely az esztétikumon túl mindannyiunk számára erkölcsi tanulságot is hordoz. Üzeni a tiszta emberséget, a munka szeretetét, a felelős helytállást, az emberi kapcsolatok megtartó erejét, az élet szeretetét.

Farkas András képeit szemlélve láthatjuk a stiláris sokféleséget, technikai gazdagságot, és a kiküzdött, koherens egységet.

Mester volt, Balassagyarmat festő fejedelme. Kiállítások, elismerő kritikák és díjak sora jelesítette pályáját, de minket akkor, gimnazista diákként az töltött el örömmel, hogy a tanárunk. Nagyon szerettük.

Ha megtekintik ezt a kiállítást, Önök is közel kerülnek Farkas Andráshoz.

Farkas András: Csitár

Farkas András: Az ember tragédiája egyik illusztrációja

További képek a Fotógalériában

Lejegyezte és a képeket készítette: Nagy László