Farkas András emlékkiállítás nyílt a Palóc Múzeumban

Farkas András festőművész alkotásaiból 2015. szeptember 15-én nyílt emlékkiállítás megnyitójára megtelt a Palóc Múzeum emeleti nagyterme. Az érdeklődők között megtalálhattuk egykori kollégáit, mint pl. Réti Zoltánt, Nagy Imrét, Kovács Ferencet, de számos tanítvány, tisztelő, művészetét kedvelő mellett a Farkas család - özvegye Nelli néni és fiai, Dániel és Gábor - is jelen volt az eseményen.

Balra Farkas Andrásné, mögötte Farkas Dániel

A vendégek zenei üdvözléséről Koplányi-Bárány Tímea és Cselényi Noémi művésztanárok gitárduója gondoskodott,

Cselényi Noémi Koplányi-Bárány Tímea

majd Dr. Lengyel Ágnes, a kiállításnak otthont adó Palóc Múzeum igazgatója köszöntötte

a résztvevőket, felidézve, hogy 1966-ban Farkas András önálló, 1988-ban Réti Zoltánnal közös kiállításának már otthont adott a Nagy Iván alapította múzeum.

A művész kollégája, barátja, Kovalcsik András egykoron úgy jellemezte, művészete hosszú ideig elfelejtődött, kisvárosi festegető tanár kategóriába került, - idézte az igazgatónő - hozzátéve, hogy művészetében saját útját járta, nem épült be a hatalom struktúráiba, megőrizte önállóságát, így sokáig zárva tartották előtte az országos érvényesülés lehetőségeit.

(Ezt csak részben kompenzálhatták a helyi bemutatkozás lehetőségei, de sem a kor, sem Bandi bácsi habitusa nem tették lehetővé, hogy az önérvényesítés útján próbáljon haladni - teheti hozzá jelen sorok írója.)

Csach Gábor művészettörténész, a város alpolgármestere, - aki a Balassi Gimnáziumban

Farkas András nyugdíjazása előtti utolsó tanítványai egyike lehetett, jelezte személyes kapcsolatát - osztotta meg a hallgatósággal az alkotóval kapcsolatos élményeit, értékelte művészete főbb jellemzőit. Többek között azt, hogy Farkas András paraszti származása, gyökerei egész művészetére, világlátására, elkötelezettségre döntő hatással bírtak, majd felidézte, hogy a művész-tanár egyike volt a városba került "gyütt-menteknek", hasonlóan Dr. Szabó Károlyhoz, Versényi Györgyhöz, Csikász Istvánhoz, Csemniczky Zoltánhoz, akik az ország különböző részeiből kerültek Nógrádba, mégis maradandót hoztak létre, sok-sok szállal kötődve Balassagyarmathoz. Farkas András akkor alkothatott, amikor a művészi szabadság nem létezett, így a saját út maradt számára és a kisvárosi polihisztorság.

Földi Péter salgótarjáni Kossuth-díjas festőművész

a művészi felelősség, a szépség tisztelete, elszántság, valóságismeret, méltóság és elkötelezettség mentén jellemezte és értékelte Farkas András művészetét, a kiállított festményekből példákat idézve ezekhez. Az alkotásokban éppúgy megtalálhatók a paraszti lét,- és életforma tiszteletének, a szakralitás motívumainak, aktjain keresztül a női szépség tiszteletének formái, de fellelhető a szociológiai tartalom, sőt társadalomkritika is. Utóbbira példaként idézte az egyik tárlóban kiállított karikatúrát, amelyen a felvonuló tömeg asszisztálásával, teheneken, disznó jelmezbe öltözöttek saját önképüket hordozzák. A művész méltósága, elkötelezettsége nem engedhette meg, hogy ne jelenítse meg véleményét, bármennyire veszélyes lehetett magának az alkotásnak az elkészítése is akkortájt - mondta el Földi.

A kiállításon látható a meghívó motívumául választott különleges festmény is, ahol az általa tisztelt nagy piktorok társaságában önmagát ábrázolta a művész, tanúbizonyságát adva, szerénysége mellett alkalmanként azért önbizalma is volt Bandi bácsinak.

De nemcsak a falakon, hanem a tárlókban is találhatunk további érdekességeket, így pl. a művész diópác-tus sorozatát, amelyet a Palóc Múzeum értékeit a háború után mentő Trautwein Ottó muzeológusról készített.

A kiállítás, amelynek rendezője Csemniczky Zoltán, kurátora Csordás Pál, 2015. november 15-ig tekinthető meg a Palóc Múzeumban.

A kiállítás nyitva tartását a Palóc Múzeum 2016. március 31-ig meghosszabbította.

2015. szeptember

Összeállította, fotók: Nagy László