|
Tragédia illusztrációk és emléknap a Városi
Könyvtárban 2020. október 20.
A
száz éve született Farkas András festőművész emlékére rendezett városi
események – a Jánossy Képtárban tartott megnyitó
után – újabb rendezvénnyel folytatódtak. A
Madách Imre Városi Könyvtár és a Mohácsi József Alapítvány szervezésében Madách
Imre: Az ember tragédiája c. műhöz készített Farkas illusztrációikból nyílt
kiállítás 2020. október 20-án a könyvtár galériáján, majd ezt a
kupolateremben emlékülés követte. A
rendezvényeket Csábi István
előadóművész, iskolaigazgató moderálta. Ács Zsuzsanna és Bárány István által rendezett kiállítást Shah Gabriella művészettörténész, a salgótarjáni Dornyay
Béla Múzeum igazgatója nyitotta meg a különböző korszakokból származó illusztrációkból,
a másolatok melletti két eredeti sorozatot a Művész fia, Farkas Gábor ill. a megyei múzeum bocsátotta a könyvtár
rendelkezésére. Az
igazgatónő elmondta, a megyeszékhely múzeuma – amely éppen 2020-ban kapta meg
az Év Múzeuma elismerést – 100 db Farkas András műnek van birtokában. A
tárgyi hagyatékon túl kiemelte Farkas művészeti hatását, őt magát alázatos,
szerény, természetközpontú alkotóként jellemezte. Olvasmányélményei érthetően
illusztrációk sokaságának elkészítésére késztették, így többek között a
Tragédia többszörös megörökítéséhez. Az
anyag megtekintéséhez madáchi gondolatisággal adott indíttatást: Kell-e
tudnunk a jövőt? Valójában tőlünk függ, Lucifer szemszögét vagy Isten
gondoskodó szeretetét választjuk-e, de bízzunk a gondviselésben és merítsünk
erőt a művészetekből – zárta megnyitóját. A
megnyitó zenei hangulatáról Ember
Csaba gondoskodott zongorajátékával, Chopin dallamokkal. Ezt
követően kezdődött meg a Farkas András
emlékülés, amelyet Csach Gábor
művészettörténész, polgármester, mint egyben az ülés levezető elnöke nyitott
meg. Kiemelte
Farkas András és kor/kar/társai szerepét, akik a háború után a városból
eltűnt értelmiség helyére érkeztek, mondhatni, „gyüttmentként”.
Ők pótolták a polgári világkép egykori hordozóit, mégis, vagy éppen emiatt,
európai mentalitást is hoztak magukkal. Joggal vetette fel azt a kérdést is, miért
nincs elismert helyén Farkas András művészete, pedig mesterségbeli tudása
minimum egyazon színvonalon állt, mint több más művészé. (ezt a kérdést is
érintette Farkas Gábor a Palócföld folyóirat új
számában, a téma megérné egyébként annak részletesebb továbbgondolását –
szerk.) (Csach Gábor, mint egykori Farkas tanítvány további
gondolatai tanáráról a Nagy Angela által
összeállított, Tisztelet a Mesternek
c. emlékezésben olvasható.) Az
első előadó Dr. Praznovszky
Mihály irodalomtörténész volt, aki a Tragédia illusztrációinak témája
mellett, már előadása címében felvetette azt a talányos kérdést, vajon miért
készített Farkas András hét sorozatot Madách művéhez? Elismerte,
a kérdésre a választ csak találgathatjuk. De közismert tény volt, hogy
Farkast gyerekkorától kísérte a mű élménye, éppúgy közel állt hozzá Madách és
számos alakjának gondolatvilága, tanári pályája során feldolgozta a
Tragédiát, többször játszotta Lucifert, a művet tökéletesen ismerte,
szavalta, tehát már ezek is magyarázhatnák azt, hogy bár oly sok művész
egyedi módon és nézőpontból illusztrálta a Tragédiát, de senki nem oly
nagyszámú sorozatban, mint éppen ő. Érdekes felvetés volt, hogy első anyagát
1949-ben rajzolta meg, akkor, amikor hatalmi szóval levették a magyar
színházak műsoráról a Tragédiát. Kérdés, vajon a betiltás vezette-e az
elkészítéshez? Elmondta, a Madách évfordulóra készítendő illusztrálást Farkas
fanyalogva kezelte, a teátrális események és évfordulók egyébként is távol álltak
tőle. A Tragédiát fehéren és feketén lehet elmondani – vélte a Művész,
valójában egész életét a nagy mű kimeríthetetlen gondolatisága vezette, irányította. Következő
előadóként Csegezi Tamásné, a Magyar Posta ny.
filatéliai igazgatója, egykori tanítványként emlékezett Farkas Andrásra,
röviden kitérve a Művész „névjegyére” a magyar filatéliában. Bejáró
diákként, 1965-ben került Téglás Mária Drégelypalánkról a Szántó Gimnáziumba.
Életének nagy változása volt, hogy a kistelepülésről a „nagyvárosba”
érkezhetett, ahol olyan tanárok fogadták, akik nemcsak szerették, de
hivatásukként kezelték az oktatást. Mint a rajzot szerető diák, rá legnagyobb
hatással Farkas órái voltak, művészettörténeti előadásai után
ellenállhatatlan volt a vágy benne az adott műalkotás alaposabb
megismerésére. Bár
a bélyegkiadás során „csak” kisgrafikákkal került közelebbi kapcsolatba, de
az a szakmai, szellemi muníció, amit Farkastól kapott, végigkísérte
szakmai életútján. Szerényen,
rövidebben szólt arról, hogy Farkas: A
mennyekben c. műve díszíti a Magyar Posta 2010-es kiadású elsőnapi
borítékját, Farkas és Réti alkotásainak filatéliai megörökíttetésében egyébként
nyilvánvalók Csegeziné érdemei.
A
személyes emlékek felidézését Dr. Szabó
András előadóművész, Farkas András egykori diákja folytatta, aki
tanítványként és a szülők, család révén is évtizedekig igen közel állt a Művészhez. Először,
a témához kapcsolódóan Arató János: Barátok
c. versét osztotta meg a hallgatósággal, majd elmondta, hogy az 1970-es
években, az 1980-as évek elején rendszeresen kísérte el öccsével, Péterrel
együtt Bandi bácsit a közös kirándulásokra, szabadtéri önkéntes rajzórákra. Kóvár, Őrhalom, Hugyag, a Szügy közeli, mára már eltűnt
Hugyecz-tanya voltak a kedvenc állomásaik, ahol mindenki megtalálta a maga
motívumát, a munkák dicséreteit, pedig alkalmanként a hibák felsorolása is
követte. A közös festést, rajzolást követő találkozások, értékelések máig
élénken élnek emlékezetében, ahogyan a korábbi szakköri foglalkozások is,
amelyeket a Suba-féle fényképészetnél tartottak. Emlékezése
végén több saját alkotását is levetítette, amelyek az együtt eltöltött napok
során készültek.
Nyirjes-Csesztve között
Mohora, Vay kastély András,
versekkel színezett remek előadása természetesen írásban nehezen
visszaadható, ahogyan az sem érzékeltethető beszámolójából, hogy egykori
gimnáziumában milyen érzések kerítették hatalmába, amikor kedves költője,
Balassi képe – Farkas alkotása – kísérte őt nap, mint nap az épület folyosóján. Hangban
és képben, a nap eseményeinek követéséhez ajánlható a Városi Könyvtár által
rögzített és a youtube csatornán közzétett anyag, a
kiállítás megnyitóról és az emlékülésről, amelyek bármikor
visszanézhetők. (Megnyitás: Egér jobb gomb + Megnyitás új ablakban) Az
emléknap fotói, Ács Zsuzsanna felvételei, innen
tekinthetők meg. Dicséret
illeti a szervezőket, hogy meghallva az idők szavát, és megértve a
járványkényszert, hozzáférhetővé tették a programot, nem először használva
ezt a technikát… .és a pandémia
miatt bizonyára nem utoljára. A
kiállítás a Városi Könyvtár galériáján a nyitvatartási időben díjmentesen
megtekinthető. 2020. október Összeállította:
Nagy László |
,
