Balassagyarmat Díszpolgára

Túrmezei Erzsébet

diakonissza nővér

Túrmezei Erzsébet diakonissza nővér, a FÉBÉ Diakonissza Egyesület főnöknője, az evangélikus egyházban szolgálatot végző költő és műfordító, aki 25 éves balassagyarmati működése idején 1951-től 1975-ig jelentősen hozzájárult a város szellemi életének emeléséhez. Szolgálata egybeesett Dr. Szabó József püspök úrnak városunkbeli működésével. Kettőjük magas színvonalú egyházi, hitéleti szolgálata mellett Dr. Szabó József Madách kutatásai, ez ügyben szinte az egész világot behálózó kapcsolatrendszere és Túrmezei Erzsébet külföldön is elismert egyház-szolgálati, költői és műfordítói tevékenysége a balassagyarmati evangélikus lelkészséget egyúttal egy nemzetközileg is elismert szellemi központtá tették.

Túrmezei Erzsébet 1912-ben született Tamásiban, 1930-ban érettségizett Sopronban, Budapesten szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet. Már egyetemi éveinek végén elhívatást érzett egyházi szolgálatra. Diakonissza lett, majd az egyház által működtetett leány-népfőiskolai nevelő. Az evangélikus egyházi könyvkiadásban, naptárak szerkesztésében mind tevékenyebben vett részt. Már 17 évi szolgálat volt mögötte, amikor 1951-ben az egyházi rendeket feloszlatták, megszüntették az egyházi iskolákat. Lehetetlenné tették a fővárosi működését, akkor került Balassagyarmatra, ahol az evangélikus szeretetház munkájában vállalt szerepet, de más egyházi szolgálatot is végzett. Azokban a nehéz időkben, a legsötétebb Rákosi korszakban, amikor el kellett hagynia nagy elhivatottsággal és kedvvel végzett munkáját, akkor írta, mind a maga, mind a mások megerősítésére a mélységes hitet és krisztusi gondviselésben való bizakodást árasztó, sokszor kéziratban terjesztett verseit, mint:

 

"Fordítom a Tedeumot,

és fejtem a szürke ruhámat. /.../

...fejtem, fejtem

szürke testvérruhámat

„Dicsérünk, Úristen."

/.../

 

Most... éppen most... amikor annyi

kétség és keserűség támad:

fordítom a Tedeumot,

és fejtem a szürke ruhámat. /Tedeum-fordítás 1951/

 

vagy egy másik versből idézve:

 

"/.../ Hamar elérjük a kaput,

és akkor minden sötétség vége!

Ne félj, ne sírj! Hiszen csak alagút!"... /Csak alagút 1951/

 

Irodalmi munkásságáról:

 

Eddig megjelent verseskötetei:

 

Őszből tavaszba                                      1938. (2. kiadás 1945.)

Ének földrengéskor                                 1941.

Reméljetek velem!                                   1945.

Így leszel áldás                                        1968. (2. kiadás 1971.)

Emberré lettél, hogy ember legyek!        1979. (2. kiadás 1991.)

Most élni küldetés!                               1984. (2. kiadás 1971.)

Ádventtől ádventig - Válogatott versek  1987. (2. kiadás)

Csodát virágzik a jelen                           1992. (Farkas András borítótervével)

 

Túrmezei Erzsébet versei Anna-Maija Raittila neves finn költőnő fordításában finn nyelven Hivaa huomenta, armo (Jó reggelt kegyelem) címmel 2 kiadásban, Farkas András illusztrációival kerültek a testvérnép, a finnek könyvespolcaira 1974, 1976-ban; majd egy újabb válogatás 1988-ban Lefelé növünk címmel.

Az előző kötetről az Evangélikus Élet 1973. aug. 5-iki számában olvashatunk ismertetést. A cikkíró a két testvérnép közötti kapcsolatban az egyházi irodalmunknak egyik legjelentősebb tanújaként említi ezt a verseskötetet. Nagyra értékeli azt a munkát, amit a fordító, Anna-Maija Raittila a két nép irodalmának megismertetésében végzett. Váczi Mihálytól és a kortárs költőktől egy egész antológiára valót fordított finnre.

A kötet előszavában a fordító megemlíti, hogy Túrmezei Erzsébet Balassagyarmaton él, Balassi Bálint, Madách Imre és Mikszáth Kálmán városában.

A neves finn költőnő, aki a magyar-finn irodalmi kapcsolatoknak lelkes ápolója volt, jól ismerte Balassagyarmatot. Többször megfordult itt Túrmezei Erzsébet és Farkas András vendégeként. Ezek a kapcsolatok eredményezték, hogy Anna-Maija Raittila elkezdte Madách Imre Az Ember tragédiája c. drámájának második finn nyelvű lefordítását is.

Túrmezei Erzsébet több alkalommal kapott meghívást finnországi szolgálatra, de közvetlen kapcsolatokat épített ki németországi egyházi körökkel is. Ott is többször szerepelt egyházi konferenciákon, rendezvényeken a diakonissza testvérszervezetek meghívására.

Hosszú sorát lehet felsorolni a verseknek, amelyekben szerepel a város, az Ipoly, Madách. A 25 év alatt Túrmezei Erzsébet összeforrt a város lakóival, irodalmi hagyományaival. A nagy szeretetnek és elismerésnek, ami őt itt körülvette, szép megnyilvánulása volt, amikor 1990 novemberében a Honismereti Kör vendége volt Erzsébet testvér - ahogyan őt Balassagyarmaton mindenki hívta - s zsúfolásig megtelt a Csillagház a tisztelőivel.

Költészetének elismertsége, népszerűsége és egyetemessége megmutatkozik abban is, hogy gyakran idézik verseit katolikus egyházi rendezvényeken is. Ennek legutóbbi szép példája, hogy augusztus 4-én a Kossuth Rádió vasárnapi szentmise közvetítésében Vigyázó Miklós (volt szügyi kat. plébános) szentbeszédének alapgondolataként Túrmezei Erzsébetnek egyik versét olvasta fel, megemlítve azt is, hogy ő Balassagyarmaton mindenkinek "Erzsébet testvér" volt.

1975-ben távozott a városból. Tagja lett az új énekeskönyvet szerkesztő bizottságnak, amelyben több mint száz ének szövegét írta meg. Vezető egyénisége a magyar diakonissza egyesületnek, sokat küzdött a működési feltételek megszerzéséért, az egyesület újraszervezéséért, az újraalakuláskor főnöknőnek választották. A közelmúltban egyik gyarmati ismerősének írott leveléből olvashatjuk, hogy (bár betegeskedve) 84 évesen is rendszeresen dolgozik. Végzi egyházi szolgálatait, rendezi irodalmi munkásságát, újabb köteteket állít össze verseiből, színdarabjaiból és elkészült németre fordított verseinek újabb kiadása is.

Példaértékű emberi-, erkölcsi magatartásával, kiemelkedő írói-, költői-, műfordítói munkásságával, szociális érzékenységével, széleskörű helyi-, hazai-, és nemzetközi kapcsolatteremtő tevékenységével az itt töltött 25 éve alatt és azt követően is jelentősen hozzájárult Balassagyarmat erkölcsi és szellemi arculatának formálásához, valamint hazai és határainkon túli hírnevének megalapozásához.

 

forrás: Madách Imre Városi Könyvtár - Honismereti adattár