1947. március 29-én született
Balassagyarmaton, Markó Pál és Fleischer
Anna gyermekeként. Tanulmányait az Állami Balettintézetben végezte 1959-1967
között, Hidas Hedvig növendékeként. 1967-72 között az Operaház tagja, 1971-72
között magántáncosa, majd élt a nagy lehetőséggel, s Brüsszelbe költözött, ahol
a XX. század élő legendájának, Maurice Béjart társulatának lett tagja 1972-79 között. Az ott
töltött hét esztendő művészi kiteljesedését is jelentette, valamint elhozta
számára azt a felismerést, hogy a balettet másképp is lehet művelni, mint ahogy
azt addig látta, gyakorolta. Miután hazatért, az Állami Balettintézet végzős
évfolyamából megalapította a Győri Balettet, melynek 1979-91-ig vezető
szólistája, koreográfusa, balett-igazgatója volt. Létrehozta a Győri Tánc- és
Képzőművészeti Szakközépiskolát is, melynek 1981-91 között ő volt az alapító
igazgatója. 1985-ben felkérték a Bayreuth-i Ünnepi
Játékok koreografálására, melyet azóta is minden évben
elvállal. 1991-ben megvált a Győri Balettől, s elfogadta a jeruzsálemi Rubin
Akadémia meghívását, ott lett balettmester és koreográfus. 1992-től Bécsben,
Párizsban és Sydneyben működött vendégkoreográfusként, majd visszatért
hazájába, s 1996-tól a Magyar Fesztivál Balett vezetője. A nemzetközi és hazai
versenyek díjai mellett megkapta a legrangosabb hazai szellemi munkáért járó
elismerést, a Kossuth-díjat (1983) és az Érdemes Művész elismerést. Már
1984-ben monográfiát írt róla Mészáros Tamás Markó táncszínháza címmel. Főbb szerepeit a színpadon A hattyúk tavában, a Giselle-ben, A fából
faragott királyfiban, a Sylviában, a Tűzmadárban,
és a Seraphitában
játszotta. Számos filmet készített - színpadon és szabadtéren egyaránt -, saját
koreográfiájának főszerepeit alakította a Jézus,
az ember fiában, Az álmok urában
(1988 magyar-NSZK), A haza fiaiban (1989 francia), a Siratófalakban (1993 magyar-izraeli), és
a Quetzalcoatlban
(1995 mexikói). Kiemelkedő koreográfiái tették híressé, melyek
közé tartozik A nap szerettei, a Szamuráj, A csodálatos mandarin, a Tabuk
és fétisek, az Izzó planéták, a Bolero, a Székek, a Jézus, az ember fia, Az
igazság pillanata, a Bulgakov és a
többiek, Az élet peremén, a Fal, a Jeruzsálem fényei, A sivatag
vándora, A kékszakállú két arca
és a József és testvérei.
Interjúiban mesélte, hogy már gyerekként
táncolt az ágyban mindenféle lemezre, a rádiót hallgatta egész nap, mozgott a
konyhában, a fürdőszobában, az utcán, akárhol, szülei nagy csodálkozására.
Családjában előtte senki sem foglalkozott tánccal. A balettintézetbe csak
harmadszori jelentkezésre vették fel - elutasítását azzal indokolták, hogy
"nem való táncosnak". A felvételikre Pallay
Anna, az Operaház volt prímabalerinája készítette fel. Mivel otthon nem volt
falitükrük, a hatalmas politúros ágytámlában nézte gyakorlását este nyolctól
éjfélig. A kitartás díja nem is maradt el.
Városunk másik szülöttének, Szabó
Lőrincnek igaza van, amikor arról ír, a szív mindig visszavágyik oda, ahonnan
útjára indult lüktetése, ahonnan időlegesen eltávolodott ugyan, de a pálya
magaslatairól mégiscsak folyton szemmel tartotta szülőföldjét. Művész úr az
elmúlt évek során több alkalommal érezte úgy, hogy még van dolga
szülővárosában, ezért egyre gyakrabban tűnik fel ismerősként a Civitas Fortissima főutcáján,
ahol lassú léptekkel haladva bizonyára felidézi szívében gyermekkori, családi
emlékeit. Balett-társulatával 2006 novemberében nagysikerű előadással
kápráztatta el közönségét itt, az ódon falak között. Kérem, hogy e gazdag
életút elismeréseként, szíveskedjen átvenni polgármester úrtól a Balassagyarmat
Díszpolgára kitüntető címet, amelyhez valamennyi városlakó nevében szívből
gratulálok!