Balassagyarmat Díszpolgára

MARKÓ IVÁN

táncművész

1947. március 29-én született Balassagyarmaton, Markó Pál és Fleischer Anna gyermekeként. Tanulmányait az Állami Balettintézetben végezte 1959-1967 között, Hidas Hedvig növendékeként. 1967-72 között az Operaház tagja, 1971-72 között magántáncosa, majd élt a nagy lehetőséggel, s Brüsszelbe költözött, ahol a XX. század élő legendájának, Maurice Béjart társulatának lett tagja 1972-79 között. Az ott töltött hét esztendő művészi kiteljesedését is jelentette, valamint elhozta számára azt a felismerést, hogy a balettet másképp is lehet művelni, mint ahogy azt addig látta, gyakorolta. Miután hazatért, az Állami Balettintézet végzős évfolyamából megalapította a Győri Balettet, melynek 1979-91-ig vezető szólistája, koreográfusa, balett-igazgatója volt. Létrehozta a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolát is, melynek 1981-91 között ő volt az alapító igazgatója. 1985-ben felkérték a Bayreuth-i Ünnepi Játékok koreografálására, melyet azóta is minden évben elvállal. 1991-ben megvált a Győri Balettől, s elfogadta a jeruzsálemi Rubin Akadémia meghívását, ott lett balettmester és koreográfus. 1992-től Bécsben, Párizsban és Sydneyben működött vendégkoreográfusként, majd visszatért hazájába, s 1996-tól a Magyar Fesztivál Balett vezetője. A nemzetközi és hazai versenyek díjai mellett megkapta a legrangosabb hazai szellemi munkáért járó elismerést, a Kossuth-díjat (1983) és az Érdemes Művész elismerést. Már 1984-ben monográfiát írt róla Mészáros Tamás Markó táncszínháza címmel. Főbb szerepeit a színpadon A hattyúk tavában, a Giselle-ben, A fából faragott királyfiban, a Sylviában, a Tűzmadárban, és a Seraphitában játszotta. Számos filmet készített - színpadon és szabadtéren egyaránt -, saját koreográfiájának főszerepeit alakította a Jézus, az ember fiában, Az álmok urában (1988 magyar-NSZK), A haza fiaiban (1989 francia), a Siratófalakban (1993 magyar-izraeli), és a Quetzalcoatlban (1995 mexikói). Kiemelkedő koreográfiái tették híressé, melyek közé tartozik A nap szerettei, a Szamuráj, A csodálatos mandarin, a Tabuk és fétisek, az Izzó planéták, a Bolero, a Székek, a Jézus, az ember fia, Az igazság pillanata, a Bulgakov és a többiek, Az élet peremén, a Fal, a Jeruzsálem fényei, A sivatag vándora, A kékszakállú két arca és a József és testvérei.

Interjúiban mesélte, hogy már gyerekként táncolt az ágyban mindenféle lemezre, a rádiót hallgatta egész nap, mozgott a konyhában, a fürdőszobában, az utcán, akárhol, szülei nagy csodálkozására. Családjában előtte senki sem foglalkozott tánccal. A balettintézetbe csak harmadszori jelentkezésre vették fel - elutasítását azzal indokolták, hogy "nem való táncosnak". A felvételikre Pallay Anna, az Operaház volt prímabalerinája készítette fel. Mivel otthon nem volt falitükrük, a hatalmas politúros ágytámlában nézte gyakorlását este nyolctól éjfélig. A kitartás díja nem is maradt el.

Városunk másik szülöttének, Szabó Lőrincnek igaza van, amikor arról ír, a szív mindig visszavágyik oda, ahonnan útjára indult lüktetése, ahonnan időlegesen eltávolodott ugyan, de a pálya magaslatairól mégiscsak folyton szemmel tartotta szülőföldjét. Művész úr az elmúlt évek során több alkalommal érezte úgy, hogy még van dolga szülővárosában, ezért egyre gyakrabban tűnik fel ismerősként a Civitas Fortissima főutcáján, ahol lassú léptekkel haladva bizonyára felidézi szívében gyermekkori, családi emlékeit. Balett-társulatával 2006 novemberében nagysikerű előadással kápráztatta el közönségét itt, az ódon falak között. Kérem, hogy e gazdag életút elismeréseként, szíveskedjen átvenni polgármester úrtól a Balassagyarmat Díszpolgára kitüntető címet, amelyhez valamennyi városlakó nevében szívből gratulálok!