BALASSAGYARMAT DÍSZPOLGÁRA
Kovács Ferenc
nyugalmazott középiskolai tanár
Kovács Ferenc 1941. április 19-én
született Patakon. Alapiskolai tanulmányait szülőfalujában végezte,
középiskolai végzettséget a balassagyarmati tanítóképzőben szerzett.
1964-ben avatták történelem -
földrajz szakos középiskolai tanárrá a debreceni Kossuth Lajos
Tudományegyetemen. Az egyetemi évek során népművelői ismeretekkel is
felvértezte magát. Az egyetemista évek egy életre kiható kapcsolattal tették
gazdagabbá; itt ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel azóta
boldog, kiegyensúlyozott házasságban élnek. A tanulmányok befejeztével egy éven
át - Nógrád megye első diplomás népművelőjeként - a salgótarjáni Megyei
Művelődési Házban dolgozott, majd újabb egy évig a Nógrád Megyei Tanács
Művelődési Osztályán népművelési előadó volt.
1966-ban került a
1985-től 1990-ig a középiskola
igazgatói feladatait látta el. E poszton is kiváló teljesítményt nyújtott,
magabiztosan irányította a gimnázium mindennapjait; bár önvallomása szerint nem
szerette ezt a munkát, mert csak heti két órát taníthatott, így e beosztás megfosztotta
őt a diákok közvetlen közelségétől, ami számára a mai napig a legfontosabb a
pedagógus pályán.
Hosszú szakmai pályafutása alatt
mindvégig követett nevelői ars poétikája, hogy mindig természetesnek,
hitelesnek, következetesnek kell lenni, és maradni minden körülmények között.
Szenvedéllyel végzett munkája során elért eredményei zálogának a diákok
szeretetét és tiszteletét tartotta. Személyisége a legtermészetesebb nevelő
eszközként hatott a diákok formálódó egyéniségére. Csendes szavai, nyílt tekintete,
kiegyensúlyozott lélekről, ugyanakkor a legmagasabb szakmaiságot hordozó,
határozott, magabiztos pedagógus jellemről árulkodnak.
Páratlanul széleskörű érdeklődése
nyomán számtalan egyéb, értékes tevékenység is életelemévé vált már egészen fiatalon.
Tanár úr azon kevesek közé tartozik, akik elmondhatják
magukról, hogy mindennapi tevékenysége egyben a hobbija, a szenvedélye is.
A természet megszállottjaként
kirándulások sokaságának szervezőjévé, sportkedvelő egyénisége révén ugyancsak
a természet-közeli sportok szerelmesévé vált, így a hazai tájfutás egyik
éllovasa lett. Magával ragadó egyéniség mentén számtalan tanítványa követte
tanár urat többsíkú, tartalmas életvitelében. A számára kiteljesedést, örömöt
jelentő szabadidős tevékenységekkel mindig jó példát állított a fiatalabb
generációk elé. Az irodalom iránti tisztelete, versszeretete legendássá vált a
városban és a megyében. Kiváló előadóként számtalan honismereti, önálló előadói
estjén kápráztatta el a hallgatóságot a szép magyarsággal elmondott
beszédeivel. A Honismereti Kör tagjaként, majd vezetőjeként elkötelezett
lokálpatriótaként ápolja a város értékeit, a múlt hagyatékát, időt, energiát
nem kímélve irányítja a Kör tevékenységét; ha kell
lelkesít, szárnyakat ad a fiatalabbaknak, ha arra van szükség mértéket szab az
idősebbek határtalanul száguldó gondolatainak.
KOFE, ahogyan a nevéből alkotott
mozaikszóval kedveskedve, az iránta megnyilvánuló szeretettől átitatva gyakran
említik egykori és jelenkori tanítványai, tiszteletreméltó életpályát futott be
nevelőként, közéleti személyiségként.
Emberi nagyságát tükrözi, hogy
miközben az elmúlt közel félszázad során bőven meríthetett lénye teljességéből
a város apraja nagyja, népes családjának sem kellett nélkülöznie az édesapát, a
szerető férjet és a nyolcszoros nagyapát. Zseniálisan terelte családja szinte
minden tagjának figyelmét az általa is szeretettel és odaadással művelt
tevékenységek irányába; így váltak gyermekei és unokái a tájfutás eredményes
művelőivé, unokái így állhatnak a város közössége előtt minden évben a
színpadra a legkiválóbb tanulmányi és sporteredmények birtokában.
Kovács Ferenc sokszínű
egyéniségében gyökerező, szerteágazó, eredményes tevékenységét több alkalommal
hivatalosan is elismerték. Közülük a legfontosabbak: kimagasló
sporttevékenységéért 1994-ben Nógrád Megye Bérczy
Károly-díját kapta. Az oktatásért felelős minisztertől - a gimnázium
igazgatónőjének javaslatára - 2008-ban a magyar pedagógiai egyik legrangosabb
elismerését, az Apáczai Csere János-díjat vehette át. 2008-ban Nógrád megye
Madách-díját is
Ahogyan Tanár Úr hálával gondol aktív, pedagógusként, nevelőként, polihisztorként eltöltött éveire, éppúgy minden egykori tanítványa, kollégája és a város mindenkori elöljárói tisztelettel és hálatelt szívvel mondanak köszönetet azért a pályaívért, amely nélkül érezhetően szegényesebb lenne a város elmúlt közel ötvenéves múltja.
Laudációt összeállította: Selmeczi Zoltán