Horváth Endre-díj

2008

 

Szilcz Marianna

 

 

Szilcz Marianna 1956. február 17-én született Balassagyarmaton. Képzőművészet iránti érdeklődése korán jelentkezett, általános iskolás korában tagja volt a Farkas András vezette képzőművészeti szakkörnek, ahol jó alapokat kapott. Így emlékezik vissza erre az időre:... ott, abban a szakkörben nagyon jó kezekben voltunk, most már tudom, ...szeretettel megemlékezem a mesterről, mert nem elég a hála, a köszönet, a főhajtás annak, akitől nagyon sokat tanultunk. Tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában folytatta, majd 1977-ben felvételt nyert a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tervező Tanszék üveg szakára. Tanárai Bohus Zoltán és Horváth Márton voltak. 1982-ben diplomázott.

A salgótarjáni Öblösüveggyárban helyezkedett el, ahol 1994-ig dolgozott tervezőként. Automata gépen gyártható termékeket tervezett: kehely- és pohársorozatokat. Munkatársaival a Terítési kultúra pályázaton 1987-ben 2. díjat nyert. 1989-90-ben Moholy-Nagy László-ösztöndíjban részesült. 1997-2000 között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola tanár szakát, jelenleg is tanít.

Rendkívül összetett személyiség, sokoldalú munkásságát filozofikus gondolatgazdagság jellemzi. A gyári tervezőmunka mellett kezdett el kisméretű, apró üvegdarabokból ragasztott plasztikákat, állatfigurákat, összeépített kelyheket készíteni csiszolással, homokfúvással, festéssel. Objektjei, bronz-üveg szobrai mellett festészettel és grafikával is foglalkozik. Művei érzékeny leképezései világunknak, a szépség és a harmónia mellett megtalálhatjuk bennük a disszonanciát, a jövőnkért érzett aggodalmat is.

 

Bronzüveg szobrairól mondta Merczel Péter legutóbbi balassagyarmati kiállításának megnyitóján:

Az itt kiállított tárgyak olyan minőségű gondolatokat közvetítő alkotások, amiket csak tehetséggel megáldott ember hozhatott létre. Ha a poharakat, vázákat nézzük, ott is először azt érzékeljük, hogy SZÉPEK. De tovább figyelve feltűnik, hogy ezek picit többek pusztán a hagyományos értelemben vett vázáknál, poharaknál. Ezek már valóban JELEK, a szó legtisztábban művészi értelmében. Ha a festményeken nézünk körbe, azok is mind külön-külön minőségi szellemi termékek... Az üvegtáblákra feltekintve érdekes érzések támadtak bennem. Nem voltam jelen, amikor ezek készültek, de biztos üvegcsörömpöléssel, kalapálással, zajjal jöttek létre. És mégis, most harmóniát, játékosságot, Marianna kísérletező jókedvét sugározzák. Végül, de nem utolsó sorban említeném meg a számomra legkedvesebb alkotásait, a bronz-üveg vagy üvegbronz szobrocskáit. Itt már nem is tudom elképzelni az alkotás közbeni zajokat, mert ezeknek a születését titkok övezik, mert ezek már LÉNYEK! Mondandóval, érzelmekkel, szinte emberi tulajdonságokkal rendelkező: jókedvű, durcás, önmaga kerítésén ülő, saját korlátaiba kapaszkodó, de szárnyalni tudó LÉNYEK.

 

A diploma megszerzésének évétől, 1982-től rendszeresen részt vesz csoportos és egyéni kiállításokon. Üvegtárgyai szerepeltek Magyarországon és külföldön, Hamburgtól Kanazawáig, Balatonfüredtől Ipolyságig. Balassagyarmaton 1987-ben a Horváth Endre Galériában, 1995-ben és 2006-ban a Szerbtemplomban láthattuk műveit. A kiállításokon túl is gyakran megfordul a városban, hiszen ideköti gyermekkora, családja, idekötik barátai. Számos díjban részesült. 1988: Formatervezési nívódíj (Szilikátipari Formatervezési Triennálé, Triennálé díj), 1990: I. Tihanyi Üvegtriennálé, (a Lektorátus díja), 1991: Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság különdíja. Művei megtalálhatók a corningi Glassmuseumban, az Iparművészeti Múzeum, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a kaposvári Rippl-Rónai József Múzeum gyűjteményében. Köztéri alkotása a pécsi Fejlesztési Bank Vancsura Ritával közös terv alapján készített négy ólmozott üvegablaka.

 

Szendi Mária írta egy 1988-ban készült interjúban Szilcz Mariannáról: ...ez a kicsi lány olyan ember: ha hátára kapja és viszi, sodorja őt a szél, akkor sem feledi, hol eredeznek a gyökerei.