2008
Szilcz Marianna
Szilcz Marianna 1956. február 17-én született
Balassagyarmaton. Képzőművészet iránti érdeklődése korán jelentkezett,
általános iskolás korában tagja
volt a Farkas András vezette képzőművészeti szakkörnek, ahol jó alapokat
kapott. Így emlékezik vissza erre az időre:... ott, abban
a szakkörben nagyon jó kezekben voltunk, most már tudom, ...szeretettel megemlékezem a mesterről, mert nem
elég a hála, a köszönet, a főhajtás annak, akitől nagyon sokat tanultunk. Tanulmányait a Képző- és Iparművészeti
Szakközépiskolában folytatta, majd 1977-ben felvételt nyert a Magyar
Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tervező Tanszék üveg szakára. Tanárai
Bohus Zoltán és Horváth
Márton voltak. 1982-ben diplomázott.
A salgótarjáni Öblösüveggyárban
helyezkedett el, ahol 1994-ig dolgozott tervezőként. Automata gépen gyártható
termékeket tervezett: kehely- és pohársorozatokat.
Munkatársaival a Terítési kultúra pályázaton 1987-ben 2. díjat nyert. 1989-90-ben Moholy-Nagy László-ösztöndíjban részesült. 1997-2000
között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola tanár szakát, jelenleg is
tanít.
Rendkívül összetett személyiség, sokoldalú
munkásságát filozofikus gondolatgazdagság jellemzi. A gyári tervezőmunka mellett kezdett el
kisméretű, apró üvegdarabokból ragasztott
plasztikákat, állatfigurákat, összeépített
kelyheket készíteni csiszolással, homokfúvással, festéssel. Objektjei, bronz-üveg szobrai mellett festészettel és grafikával is
foglalkozik. Művei érzékeny leképezései
világunknak, a szépség és a harmónia mellett megtalálhatjuk bennük a
disszonanciát, a jövőnkért érzett aggodalmat is.
Bronzüveg szobrairól mondta
Merczel Péter legutóbbi balassagyarmati kiállításának megnyitóján:
Az itt kiállított tárgyak olyan minőségű
gondolatokat közvetítő alkotások, amiket csak
tehetséggel megáldott ember hozhatott létre. Ha a poharakat, vázákat nézzük,
ott is először azt érzékeljük, hogy SZÉPEK. De tovább figyelve feltűnik, hogy
ezek picit többek pusztán a hagyományos értelemben vett vázáknál, poharaknál.
Ezek már valóban JELEK, a szó legtisztábban művészi értelmében. Ha a festményeken nézünk körbe, azok is mind
külön-külön minőségi szellemi termékek... Az üvegtáblákra feltekintve érdekes érzések támadtak bennem. Nem voltam jelen, amikor ezek készültek, de
biztos üvegcsörömpöléssel, kalapálással, zajjal jöttek létre. És mégis, most
harmóniát, játékosságot, Marianna kísérletező jókedvét sugározzák. Végül, de
nem utolsó sorban említeném meg a számomra legkedvesebb alkotásait, a
bronz-üveg vagy üvegbronz szobrocskáit. Itt már nem is tudom elképzelni az
alkotás közbeni zajokat, mert ezeknek a
születését titkok övezik, mert ezek már LÉNYEK! Mondandóval, érzelmekkel,
szinte emberi tulajdonságokkal rendelkező: jókedvű, durcás, önmaga kerítésén
ülő, saját korlátaiba kapaszkodó, de szárnyalni tudó LÉNYEK.
A diploma
megszerzésének évétől, 1982-től rendszeresen részt vesz csoportos és egyéni
kiállításokon. Üvegtárgyai szerepeltek Magyarországon és külföldön, Hamburgtól
Kanazawáig, Balatonfüredtől Ipolyságig. Balassagyarmaton 1987-ben a Horváth
Endre Galériában, 1995-ben és 2006-ban a Szerbtemplomban láthattuk műveit. A
kiállításokon túl is gyakran megfordul a városban, hiszen ideköti gyermekkora,
családja, idekötik barátai. Számos díjban részesült. 1988: Formatervezési
nívódíj (Szilikátipari Formatervezési Triennálé, Triennálé díj), 1990: I.
Tihanyi Üvegtriennálé, (a Lektorátus díja), 1991: Országos Műszaki Fejlesztési
Bizottság különdíja. Művei megtalálhatók a corningi Glassmuseumban, az
Iparművészeti Múzeum, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a kaposvári
Rippl-Rónai József Múzeum gyűjteményében. Köztéri alkotása a pécsi Fejlesztési
Bank Vancsura Ritával közös terv alapján készített négy ólmozott üvegablaka.
Szendi Mária
írta egy 1988-ban készült interjúban Szilcz Mariannáról: ...ez a kicsi lány olyan ember: ha hátára kapja és
viszi, sodorja őt a szél, akkor sem feledi, hol eredeznek a gyökerei.