Horváth Endre díj

2014

Kusnyár Eveline

festőművész, grafikus

1982-ben született Balassagyarmaton. 1994-2000-ig a Rózsavölgyi Márt művészeti iskolában Pénzes Géza növendéke volt. 2004-ben elvégezte a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajzművelődésszervező szakát, majd 2008-ban Budapesten a Magyar Képzőművészeti Egyetem vizuális nevelőtanár szakán szerzett diplomát. 2009 óta a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület, 2011-től pedig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesület tagja. 2013-ban a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjában részesült. Rendszeres kiállító egyéni és csoportos bemutatókon.

Munkáinak belső kisugárzása egyedi és hangsúlyos, színhasználata és festésmódja másoktól jól elkülöníthető. Aki látta már alkotását, bármikor ráismer.

Képei varázslatos utazásra hívnak. Elmosódó érzések, benyomások, flashek, levegős, gyermekien ártatlan vásznak tárulnak elénk. Mint amikor az álombéli intenzív élményekre felébredéskor csak részleteiben, foszlányokra emlékszünk. Gyakran felmerül a kérdés, hogyan lehetne ezeket az álom és a realitás határain megjelenő érzéseket visszaadni. Az idő múlásával szemben meg lehet-e ragadni egyszerre az állandót és a változót? Meglepő, hogy a narratív alakok - emberek, állatok - észlelését a kép háttereként szolgáló nagy kékséggel azonos értéken fogjuk fel, egyszerre hatnak ránk. A kezdeti kedves, egy-egy jelenetből kiragadott, szeretni való gyerekek azonban elgondolkodtatnak, keressük a horizontot, aminek hiánya és a sajátos kék ég látványa nem segít eldönteni, hogy vajon álom vagy valóság az, amit látunk. Eveline így sikeresen lassít le minket a hétköznapi rohanás közepette addig, míg egyszer beléphetünk az időn túlra.

Látványvilágának alapja a családdal, barátokkal szerzett élmények emlékképei, azok felidézett hangulata és az első benyomások átalakult érzései. A gyerek és felnőtt lét határán lavírozó munkáin a jellemábrázolást elsősorban az állatidentitások adják, valamint a szereplők arctalansága, rejtőzködése. Önmaga alapmotívuma a nyúl, annak minden formájában. Konkrét és képzelt elemek, tárgyak, jelenetek áramlanak képről képre, így a képalkotás egyfajta könnyed játék érzetét kelti. Ugyanakkor naprakész, kortárs tartalmakat hoz elénk, amelyeknél a folytatás garantált, felpezsdítő és bensőséges egyszerre.