Horváth Endre-díj

2010

Kirják Miklós

A pára szertefoszlik és egy jellegzetes utcarészét díszletében találjuk magunkat. Két öreg áll részvéttel kétfelől, mintegy keretezvén az álombéli, felködlő színt. Szótlan, mozdulatlan, mint gyertyák a ravatalon: Kominka József és az ő becses felesége, Gaál Ilonka - Kirják Miklós nagypapája és nagymamája - idézte meg Jónás Csongor grafikusművész 2010. június 4-én, Kirják Miklós kiállításának megnyitóján a Szerbtemplomban a diákköri Balassagyarmat élményét az alkotó Kominka József epitáfiuma c. képe elemzésénél.

Kirják Miklós Budapesten született 1974. szeptember 13-án. Általános iskolai tanulmányait befejezve egy év gimnáziumi kitérő után 1990-ben felvételt nyert a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába. Életrajzírója, Gyulai Gergely már ebből az időből számon tartja Nagyapám c. olajportréját, mely kiváló rajzkészségét bizonyítja. Talán ekkor történt az a bizonyos, korlátlan szabadságot jelentő balassagyarmati kirándulás, amikor barátjával, Jónás Csongorral egy hetet töltöttek Miklós nagyszüleinél, s ezek a kamaszkori élmények, képek, hangulatok szinte beleégtek a leendő művészek érzelmi és intellektuális memóriájába.

Kirják Miklós a Magyar Képzőművészed Egyetem festő-restaurátor szakán végzett 2001-ben. Mesterei Bunda János István, Görbe Katalin, Kőnig Frigyes, Menráth Péter és Tulipán László. Szakdolgozatának címe: A tüchlein festészet technikája és a tüchlein képek restaurálásának nehézségei.

Alkotásait a mívesség, a technika bravúros kezelése s a gondolatgazdagság jellemzi. Szemléletét és stílusát leginkább Albrecht Dürer művészete határozza meg, néhány munkája parafrázis szerűen idézi a nagy előd egy-egy híres alkotását. A német reneszánsz mesterhez hasonlóan Kirják Miklós is szívesen mélyed el a természet apró részleteiben. Sajátos „csendéletein” rovarok alaposan megfigyelt anatómiai részleteiből hoz létre szinte megelevenedni látszó, akvarell-ceruza technikájú sorozatokat - írja Gyulai Gergely.

Reneszánsz tudásszomj és rendszerezési vágy, barokk aprólékosság és kidolgozottság jellemzi művészetét - s mindehhez a fényképész türelme, megfigyelő képessége, a természetkutatók alázata s minden apró részletre kiterjedő áhítata szolgáltat muníciót. – mondta 2008-ban Szentmártoni János munkáiról.

Szívesen fest portrékat, önarcképeket. Kiállításának egyik legmegragadóbb darabja 97 éves önarcképe – Jónás Csongor találó szavaival – amolyan vizuális non plusz ultra, a fokozhatatlanság mértékegysége.

Jelentősebb önálló kiállításai:

2001 11 év –Gaál Imre Galéria Budapest

2002 Olaszkapu – Fióka Art Galéria Budapest

2005 Apokalipszis kamarakiállítás - Gaál Imre Galéria

2008 Bestiárium - Kék Iskola, Budapest

2008 Volksbank Galéria, Székesfehérvár

2010 Haláltánc - Hricsovinyi Galéria, Budapest

2010 Ballada hétköznapi díszletekkel (versképek) - Magyar Írószövetség Galériája, Budapest,

2010. Szerbtemplom, Balassagyarmat

A Stádium Kiadónál megjelent önálló kötet-illusztrációi:

2007 Gérecz Attila: Szökés a nagy árvíz idején. Töredék.

2010 Szentmártoni János: Ballada hétköznapi díszletekkel

Eddigi fontosabb elismerései:

2002 Tavaszi Tárlat (Gaál Imre Galéria, Bp.) díja festészet kategóriában (Rácz plakett)

2004 Új Átlók Művészeti Társaság díja

2009 Pesterzsébeti Önkormányzat díja