Horváth Endre-díj

2005

 

Karmann János

 

Galgagután született 1948. szeptember 20-án. A fővárosban járt szlovák általános iskolába, s azt követően a nyomdaiparban könyvkötő tanuló lett. Tizenhét éves korától rajzol, lelkesedéssel és szorgalommal, s mára létszükségletévé vált az önkifejezésnek ez a lehetősége. Tehetsége révén a Képzőművészeti Főiskola kurzusára nyert felvételt, ahol ekkor vezető tanárként működött a városunkból elszármazott Basilides Sándor festőművész.

Katonaidejét Balassagyarmaton töltötte a határőrségnél. Ez alatt Farkas András festőművész szakkörébe járt, és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Madách Imre Irodalmi Színpadában szerepelt, Csikász István irányítása alatt. A közlegényként festett első olajképével a Magyar Néphadsereg Központi Klubja által meghirdetett országos kiállításon festészeti II. díjat kapott.

 

Leszerelés után szakmájával kereste kenyerét, és a Balassi Bálint Gimnázium levelező tagozatán tanult. 1969-ben csatlakozott a Nógrád Megyei Amatőr Képzőművészek Stúdiójához és a csoport bemutatkozásain rendszeresen helyet kapott alkotásaival. Még ebben az évben, július 22-én a Horváth Endre Galériában állította ki munkáit Bacsúr Sándorral, Csikász Istvánnal, Gonda Zoltánnal és Márton Bálinttal együtt. A tárlatot Farkas András nyitotta meg.

A megyei és a szlovákiai képzőművészeti táborok állandó meghívottja, lett, majd Mártély, Tokaj következett. A művésztelepeken általában rajzolt, és tudatosan azon igyekezett, hogy ne csak realisztikusan ábrázolja az őt körülvevő tájat, tanyasi, falusi, házakat, udvarokat és azok környezetét, hanem fantáziájával gazdagítva, átlényegítve. Szabadon bánt a témáival. Fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult az az időszak, amikor a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban mint dekoratőr dolgozott, és a Horváth Endre Galéria kiállításait rendezte az Óváros téren.

 

Később hivatásos tűzoltóként a szervezet országos tárlatain szerepelt, kiemelkedő eredménnyel. Például 1984-ben grafikai I. díjat, 1993-ban Nagycenken a Tűzoltó Képzőművészek Országos Biennáléján szobraival első díjat nyert. Győrből 1995-ben a szobrászati I. és a grafikai II. díj boldog tulajdonosaként tért haza, 1997-ben Csornán rendezték meg az országos biennálét, s innen is elhozta a szobrászati I. díjat.

A balassagyarmati nyári és a szécsényi őszi tárlat rendszeres kiállítója. Utóbbin háromszor díjazták elismeréssel műveit. Az ország különböző településein

összesen nyolcvankét bemutatkozási alkalomra nyílott lehetősége, és huszonöt egyéni kiállításon tárhatta a közönség elé tehetségének, szorgalmának produktumait. Emlékezetes maradt számára a kaposvári két országos groteszk pályázaton és a nagyatádi országos faszobrászati kiállításon való sikeres részvétel.

1989-ben Galgagután a szülői házat szobrásztanyának rendezte be, ahol tárlatokat is rendez. A Karmann-ház avató egyúttal a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság legszebb ünnepeinek egyike. A közösséghez a kezdetektől, vagyis huszonhat éve tartozik.

Grafikai lapjait a finom irónia és a groteszk látásmód hatja át.

Ez teszi különlegesen egyedivé, csak rá jellemzővé, összetéveszthetetlenül „Karmannossá” munkáit. Az elmúlt négy évtized alatt a képzőművészet mindhárom ága foglalkoztatta, s a grafikában, a festészetben és a szobrászatban is maradandót alkotott. Autodidakta módon képezte magát. Híres mesterek munkáit tanulmányozta, albumokat vásárolt, kiállításokat látogatott, s rengeteget rajzolt. Mindig harmóniára törekedett, s a megformált vonalak szépsége, kompozícióba rendezése örömmel töltötte el.

2000-től tagja a Magyarországi Szlovák írók és Művészek Egyesületének.