Horváth
Endre-díj
2005
Karmann János
Galgagután született 1948. szeptember
20-án. A fővárosban járt szlovák általános iskolába, s azt követően a
nyomdaiparban könyvkötő tanuló lett. Tizenhét éves korától rajzol,
lelkesedéssel és szorgalommal, s mára létszükségletévé vált az önkifejezésnek
ez a lehetősége. Tehetsége révén a Képzőművészeti Főiskola kurzusára nyert
felvételt, ahol ekkor vezető tanárként működött a városunkból elszármazott Basilides Sándor festőművész.
Katonaidejét Balassagyarmaton töltötte a
határőrségnél. Ez alatt Farkas András festőművész szakkörébe járt, és a
Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Madách Imre Irodalmi Színpadában szerepelt,
Csikász István irányítása alatt. A közlegényként festett első olajképével a
Magyar Néphadsereg Központi Klubja által meghirdetett országos kiállításon
festészeti II. díjat kapott.
Leszerelés után szakmájával kereste
kenyerét, és a Balassi Bálint Gimnázium levelező tagozatán tanult. 1969-ben
csatlakozott a Nógrád Megyei Amatőr Képzőművészek Stúdiójához és a csoport
bemutatkozásain rendszeresen helyet kapott alkotásaival. Még ebben az évben,
július 22-én a Horváth Endre Galériában állította ki munkáit Bacsúr Sándorral, Csikász Istvánnal, Gonda Zoltánnal és
Márton Bálinttal együtt. A tárlatot Farkas András nyitotta meg.
A megyei és a szlovákiai képzőművészeti
táborok állandó meghívottja, lett, majd Mártély, Tokaj következett. A
művésztelepeken általában rajzolt, és tudatosan azon igyekezett, hogy ne csak
realisztikusan ábrázolja az őt körülvevő tájat, tanyasi, falusi, házakat,
udvarokat és azok környezetét, hanem fantáziájával gazdagítva, átlényegítve.
Szabadon bánt a témáival. Fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult az az időszak,
amikor a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban mint
dekoratőr dolgozott, és a Horváth Endre Galéria kiállításait rendezte az Óváros
téren.
Később hivatásos tűzoltóként a szervezet
országos tárlatain szerepelt, kiemelkedő eredménnyel. Például 1984-ben grafikai
I. díjat, 1993-ban Nagycenken a Tűzoltó Képzőművészek Országos Biennáléján
szobraival első díjat nyert. Győrből 1995-ben a szobrászati I. és a grafikai
II. díj boldog tulajdonosaként tért haza, 1997-ben Csornán rendezték meg az
országos biennálét, s innen is elhozta a szobrászati I. díjat.
A balassagyarmati nyári és a szécsényi
őszi tárlat rendszeres kiállítója. Utóbbin háromszor díjazták elismeréssel
műveit. Az ország különböző településein
összesen nyolcvankét bemutatkozási
alkalomra nyílott lehetősége, és huszonöt egyéni kiállításon tárhatta a
közönség elé tehetségének, szorgalmának produktumait. Emlékezetes maradt
számára a kaposvári két országos groteszk pályázaton és a nagyatádi országos faszobrászati
kiállításon való sikeres részvétel.
1989-ben Galgagután a szülői házat
szobrásztanyának rendezte be, ahol tárlatokat is rendez. A Karmann-ház
avató egyúttal a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság legszebb
ünnepeinek egyike. A közösséghez a kezdetektől, vagyis huszonhat éve tartozik.
Grafikai lapjait a finom irónia és a
groteszk látásmód hatja át.
Ez teszi különlegesen egyedivé, csak rá
jellemzővé, összetéveszthetetlenül „Karmannossá” munkáit.
Az elmúlt négy évtized alatt a képzőművészet mindhárom ága foglalkoztatta, s a
grafikában, a festészetben és a szobrászatban is maradandót alkotott. Autodidakta
módon képezte magát. Híres mesterek
munkáit tanulmányozta, albumokat vásárolt, kiállításokat látogatott, s
rengeteget rajzolt. Mindig harmóniára törekedett, s a megformált vonalak
szépsége, kompozícióba rendezése örömmel töltötte el.
2000-től tagja a Magyarországi Szlovák
írók és Művészek Egyesületének.