Tisztelt gyászoló gyülekezet!

Rokonok, barátok, kollégák, tanítványok, tisztelők!

De mindenekelőtt Kedves Tanár Úr!

Megrendülten állok ravatalodnál, és igyekszem megbirkózni azzal a nehéz feladattal, hogy méltóképpen vegyek búcsút Tőled, aki az egyik legkedvesebb tanárom, és az én igaz barátom voltál.

Kavarognak bennem az emlékek és a gondolatok, mit mondjak el ezekből, mi az, ami mások számára is ugyanazt jelentheti, mint nekem? Hogy tudnám érzékeltetni, milyen ember voltál, miért szeretett téged mindenki, aki megismert? Hogyan lehet szavakkal leírni egy ilyen színes egyéniséget, akit annyi minden érdekelt, és aki annyi mindennel foglalkozott? Próbálkozom csupán, remélem, nem vallok szégyent!

A mi ismeretségünk édesapám technikusi tanulmányai alatt kezdődött, amikor neki matematikát tanítottál. Aztán én is gimnáziumba kerültem, ahol te lettél a matematika tanárom, és segítségeddel juthattam el az ELTE matematikus szakára és lehettem 40 éven át a BME oktatója. Feleségemnek, aki a Balassi első matematika tagozatos osztályába járt, osztályfőnöke és matematika-fizika tanára voltál, őt is te indítottad el a programozó matematikusi pályán. A gimnáziumot követő évek során rendszeres vendége voltál mind két osztály érettségi találkozóinak. De ezeken az együttléteken kívül is gyakran találkoztunk, gyarmati látogatásaink során igyekeztünk alkalmat találni a személyes beszélgetésekre is, mindezek hozzásegítettek barátságunk elmélyüléséhez, aminek eredményeként te ajánlottad fel a tegező stílust.

De nem csak a magam nevében szeretnék búcsút venni tőled, hiszen rajtam kívül diákok ezreinek voltál felkészült, hatalmas munkabírású matematika és fizika tanára, osztályfőnöke! Olyan tanára, akire azok is szívesen emlékeznek vissza, akiknek nem ezek a tárgyak voltak életük legfontosabb tudományterületei, mégis sikerült őket megbarátkoztatnod velük. Az interneten rengetegen nyilvánítottak részvétet, emlékeztek meg személyedről, munkásságodról, kifejezve szeretetüket, tiszteletüket. Hogyan, mivel érted ezt el? Azzal a hozzáállással, hogy nem kívántál mindenkiből szakmádbélit faragni, hanem elfogadtad más irányú érdeklődését, de kihoztad belőle azokat a rejtett ismereteket, amelyeket ő maga se gondolt volna! Csak egy példát mondanék erre, saját osztályom emlékeiből idézve egy klasszikus esetet! Az egyik matek-dolgozat példasorába bekerült egy korábban megoldott feladat is, amit egyik társam észre is vett, és gondosan be is másolta a dolgozatba a füzetéből – a következő feladat számításaival együtt! Ez más tanárnál elégtelen eredményt hozott volna, a nyilvánvaló puskázás miatt, Te egy elnéző mosollyal elfogadtad, mondván, fiam, most már legalább tudni fogod, mire is kell figyelned a megoldásoknál!

Gimnáziumi éveid alatt a napi oktató munkán túl folyamatosan foglalkoztál azokkal a tanulókkal, akik vagy a nehezen elsajátítható anyaghoz igényeltek további magyarázatot, vagy a továbbtanulásukhoz szükséges plusz tudás megszerzése céljából kerestek meg és kérték a segítségedet. Én és a feleségem az utóbbi körbe tartoztunk, mindkettőnknek óriási lökést adott az egyetemi felvételihez az a sok óra, amit veled tölthettünk. És ide kívánkozik egy újabb adalék, amely kiváló pedagógiai érzékedet mutatja! Én érettségi előtt, már a felvételire készülve jártam hozzád, az óráinkon csak ezzel foglalkoztunk, és bizony ezek mellett a napi iskolai anyagokat kicsit elhanyagoltam. Ezt te is érzékelted, és az egyik órán váratlanul felelésre szólítottál. Ez óriási meglepetés volt nekem és osztálytársaimnak is – nem volt ez szokásban, hiszen mindenki tudta rólam, hogy ez nekem biztosan menni fog. Nos, ez volt az az alkalom, amikor sejtésem se volt a napi anyagról – meg is kaptam a jól megérdemelt elégtelenemet, az egyetlent 4 éves tanulmányaim alatt! Időben és jókor jött a pofon, ráébredtem, hogy nekem is folyamatos munkára van szükségem – talán ez is közrejátszott a későbbi sikeres felvételimben!

Nagy megtiszteltetés volt a számomra, hogy több alkalommal is megkértél családtagjaid korrepetálására matematikából. Így segíthettem egyik lányod diplomamunkájának az elkészítésében, és taníthattam mindhárom budapesti fiú unokádat, akikkel a távolság miatt te már nem tudtál napi szinten foglalkozni. Ez is tovább erősítette barátságunkat és családi kapcsolatunkat.

Szólnom kell arról is, hogy az érettségi találkozóinkra mindig felkészülten jöttél közénk, mindenkire név szerint pontosan emlékeztél, beszámolód életed alakulásáról sosem nélkülözte a tanulságokat, a megszívlelendő tanácsokat. Megint csak egy ilyen alkalmat szeretnék felidézni, amikor Zsuzsáék 40 éves találkozóján a folyamatos tanulás fontosságáról beszéltél. Elmondtad, hogy a szellemi frissesség megőrzése elképzelhetetlen az agysejtek megdolgoztatása nélkül, és erre minden életkorban nagy szükség van – te is ezt teszed, és ennek hatása jól látható és érzékelhető volt átgondolt hozzászólásodban is!

Sokáig tudnék még emlékeket felsorolni, de ezek se hoznak már vissza téged közénk! Így nem tehetek mást, fájó szívvel búcsúzom tőled a magam és egykori tanítványaid nevében. Nagyon köszönjük mindazt a tudást, amit tőled kaptunk együtt töltött éveink során! Megőrizzük és ápoljuk majd emlékedet, mely örökké bennünk él.

Isten veled, nyugodj békében!

(Deák Ottó megemlékező beszéde a tanítványok nevében Dr. Kovács Gábor búcsúztatásán 2021. május 15-én Balassagyarmaton a Szalézi templomban.)