Czine Mihály-díjat kapott Dr. Szabó András előadóművész

A Pro Literatúra Alapítvány a Czine Mihály-díjat 2005-ben alapította, azzal a szándékkal, hogy azoknak a munkáját ismerje el, akik az irodalomtörténész életművét közkinccsé teszik, ápolják, munkájukban az ő gondolatvilágát, szellemiségét is tovább éltetik.

Az idei díjakat a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében 2013. szeptember 30-án adták át, három díjazottnak.

Czine Mihály-díjat kapott:

Dr. Szabó András előadóművész

Czine-tanítványként került az irodalom és az irodalmi művek tolmácsolásának a bűvkörébe. Medvigy Endre méltatásában kiemelte a kitüntetett világszemléletének és művészeti hitvallásának tartópilléreit: nép, nemzet, egyetemes magyarság. Szerepét a régi magyar irodalom értékeinek a népszerűsítésében (Kecskés Együttes), a népi írók és a határon kívüli magyar költők és írók műveinek a tolmácsolásában. Szabó András gyakran szerepelt Czine Mihállyal Csemadok-rendezvényeken, nyári táborozásokon, de Czine Mihállyal és Béres Ferenccel közös fellépéseken: templomokban, iskolákban, kultúrházakban, és mindenekelőtt a budapesti Egyetemi Színpadon. Szabó András megidézte utolsó találkozását a nagybeteg Czine Mihállyal a Bethlen-díj átvételekor.

Szvorák Katalin népdalénekes és előadóművész,

aki a kisebbségi létből indult és lett Czine Mihály tanítványa, aki a rá jellemző affinitással egyengette pályáját, amely a népdaléneklés Nagyasszonyává emelte őt. Szvorák Katalin szívhez szólón beszélt tanáráról, majd elénekelte annak egyik kedves dalát: Lovamat kötöttem.

Hodász Nagyközség Önkormányzata

az idén először kapott Czine Mihály-dijat testület, Czine Mihály szülőfaluja.

A község polgármestere elmondta, hogy a Czine-család volt lakóházát emlékházzá-tájházzá építik át, hogy Hodászon zarándokhelyet teremtsenek Czine Mihály tisztelőinek és követőinek.

*

Czine Mihály irodalomtörténészt (1929-1999) a sajnálatosan korán távozott tanítvány, Görömbei András (1945-2013) akadémikus vándor prédikátor-nak nevezte, ami azt is jelentette, hogy a daliás Tanár Úr-nak nem csak az ELTE-n volt katedrája, hanem mindenütt a világban, ahol magyarok élnek. De nevezhette volna őt a magyar irodalom hiteles közvetítőjének, szószólójának - nagykövetének! - is, mert az általa megjelenített irodalmi alkotások és alkotók utat találtak a hallgatóság széles rétegeihez, és sok-sok hívet szereztek az igényes irodalmi alkotásoknak, különösképpen a magyar irodalomnak és az olvasásnak.

Elévülhetetlen érdeme, hogy a határon kívüli magyar alkotóközösségekről, alkotókról akkor beszélt, mutatta fel értékeiket, amikor ezt a hatalom mellőzte, elhallgatta, sőt: üldözte, büntette. Ő mindezekre fittyet hányva amolyan garabonciásként járta az országot és az országhatáron kívül rekedt magyar közösségeket, a magyar kultúra és irodalom értékeinek a bemutatásával adott támaszt az elbizonytalanodóknak; egységes magyar nemzetről és egységes magyar irodalomról beszélt már akkor, amikor erről sokan még álmodni sem mertek!

2013. szeptember

forrás: www.felvidek.ma

Fotó: BBK archív