CSACH GÁBOR POLGÁMESTER ÜNNEPI BESZÉDE

2019. OKTÓBER 23.

TISZTELT BALASSAGYARMATI EMLÉKEZŐ KÖZÖSSÉG!

"Az ismeretlen 35-45 év körüli férfi halálát többszörös lövési sérülések okozták. A lövési sérülések a hasat, a mellkast és a fejet érték. A kimeneti-bemeneti nyílásokat, valamint a lőcsatornákat figyelembe véve, a lövések részben előlről, részben hátulról, illetve jobboldalról érték. A lövések egy része már a holttestet, hanyattfekvő helyzetben érte. A halált az agyállomány roncsolódása, a szívet ért lövés, a jobbvesét szétroncsoló lövés illetve a májat szétroncsoló lövés okozta. A lövések nem nagy távolságról érték a testeket, a lövedékek mindegyike áthaladt a testen. Ezenkívül a férfi verésre utaló súlyos sérüléseket és többszörös bélsérülést is szenvedett."

Dr. László Mária balassagyarmati kórboncnok bátorságának köszönhetően a rendszerváltásig titokban rejtegetett két boncolási jegyzőkönyv igazolta a kádárjánosi megtorlás talán legbrutálisabb 56-os mártírhalálát Nógrád megyében: Hadady Rudolf és Hargitay Lajos salgótarjáni mérnök forradalmárok Hugyag településen, karhatalmilag elrendelt bestiális meggyilkolását.

Ez a gyilkosság és a két tisztességben mai napig temetetlen holttest története szomorú jelképe az 56-os forradalom feldolgozatlanságának.

De ezeknek a gyilkosságoknak a Balassagyarmaton való napvilágra kerülése egyben a rendszerváltás szimbóluma is: semmilyen gazemberség nem maradhat titokban. Végül minden dolog a méltó helyére kerül.

Harminc évvel ezelőtt innen pár méterre a Madách Moziban kezdődött Balassagyarmaton az első szabad 1956-os megemlékezés. Mégpedig az azóta elhunyt Schiffer Pál rendező által készített "Engesztelő" című film országos premierjével, mely ezekről a kegyetlen gyilkosságokról szólt.

Talán nem véletlen, hogy Balassagyarmaton és nem Salgótarjánban mutatták be ezt a filmet először. Jól emlékszem közös megrendülésünkre.

Az sem véletlen, hogy a harminc évvel ezelőtt indult rendszerváltás reformpártjai is városunkban alakultak meg először a megyében, a már megszűnt SZDSZ-től az MDF-en és a FIDESZ-en át az MSZP-ig. Nem véletlen az sem, hogy 1956. október 27-én Balassagyarmaton, és nem Salgótarjánban, vagy a megye más településén alakult meg először a Városi és Járási Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács a forradalom vívmányainak megtartása és a helyi közigazgatás és közrend biztosítása érdekében a mögöttünk álló épületben.

Nem véletlen, hogy Balassagyarmaton egy pofon sem csattant el, és az ellátás folyamatos volt a dicsőséges forradalom 13 napja, és a kommunista diktatúra újbóli visszatéréséig a Forradalmi Bizottság működésének 17 napja alatt. Nem véletlen, hogy az akkor alig 11 ezer lakost számláló, a proletár öntudat által lenézett, történelmi megyeszékhelyi státuszától megfosztott Balassagyarmaton vettek részt legtöbben az új forradalmi szervezetekben. A Forradalmi Tanács szerveiben, a Nemzetőrségekben, a Munkástanácsokban és egyéb forradalmi szervezetekben több mint 300 gyarmati polgár vállalt közképviseleti és fegyveres feladatot.

Ezért döntöttek úgy 1996 óta az immár szabad Balassagyarmat vezetői, hogy a város 1956-os emlékhelyévé a dicsőséges forradalmi közigazgatás Bajcsy úti épületét, a béke, a rend és a nyugalom szimbólumát választják színhelyül. A dicsőséges forradalom hatvanadik évfordulóján emlékművé egészítve ki a helyet. És éppúgy, mint harminc évvel ezelőtt, helyi egyéni sorsokat ismertetve átélhetővé és személyessé téve a puszta emlékezést. Személyessé téve úgy, hogy a felnövekvő ifjúság is pontosan tudja, hogy az 1956-os forradalom nem valamiféle fővárosi elszigetelt balhé volt csupán, hanem az egész országon végigsöprő szabadságot hozó egyhangú lelkesedés. Olyan forradalom, melynek minden településen, így Balassagyarmaton is megvoltak a helyi hősei és sajnos mártírjai. Ezért viseli ma három utca (Daróczi Gusztáv, Bargár Ödön és Magyar Pál) a helyi forradalom vezetőinek a nevét. Ezért áll a mögöttünk lévő emléktáblán 31 gyarmati polgár neve, akiket börtönbüntetésre ítélt a kommunista diktatúra. Antal Imre, dr. Basa István, Chikán István, dr. Daróczi Gusztáv, Gál Lajos, Hodászi Sándor, Horváth László, Juhász Aladár, Kadlecsik Márton, Kusnyár Ferenc, László Aladár, dr. Magyar Pál, Makay Iván, Méhész Ferenc, Menczel József, Miklai László, Nagy Imre, Nemes László, Oláh Sándor, Páldi Sándor, dr. Pásztor Jenő, Paule László, Polonkai János, Sas Dezső, Szabó Sándor, Tibay Géza, Tósoki Győző, Vadasdi Sándor, Varga Lajos, Várkonyi Róbert és Vincze András. Már egyikük sincs az élők sorában, de nevük örökre megmarad, büszkék lehetnek rájuk gyermekeik, unokáik, a város közössége.

Hogy átélhető legyen az 56-os forradalom ereje és a kommunista diktatúra kegyetlensége, az épület előtti sztélére felkerült az egyetlen gyarmati halálos áldozata a forradalmi megtorlásnak: Ábel Lajos 1907-ben született, az ötvenes években a magyarnándori állami gazdaság építésvezetőjeként dolgozott, a forradalom alatt nemzetőrként tevékenykedett.

A forradalom után kirúgták munkahelyéről, majd 1957 áprilisában közbiztonsági őrizetbe vették. Tökölre szállították, és mint mindegyik őrizetest, többször agyba-főbe verték. Ám a tököli börtönben Ábel Lajosnak nem volt szerencséje, nem utolsónak szánt kihallgatásán egy halántékra mért ütéssel agyonverték a kommunista pribékek. Ábel Lajos felesége öt kiskorú gyermekükre hivatkozva éppen kegyelmi kérvényük válaszára várt, amikor megérkezett a szeretett férj haláláról szóló belügyminisztériumi levél. A család titokban temethette csak el, dupla, többszörösen lezárt koporsóban nem is láthatták a hozzátartozók. De a kommunistáknak ez nem volt elég: Ábel Lajos feleségét a temetés után elbocsátották munkahelyéről, majd gyerekeivel együtt kilakoltatták lakásából. Csak hosszú hónapok után a rokonok és a barátok segítségével sikerült állást találnia és nagy szegénységben felnevelnie öt gyermekét.

A történelem személyes átélése érdekében örültünk a Dobó család kezdeményezésének, hogy a mai 63. emléknapot is egy világra szóló gyarmati történettel gazdagíthattuk ifjú Dobó József emléktáblájának felavatásával. Ő volt az a fiatalember, akinek 1950-ben először sikerült megszöknie a Recski kényszermunkatáborból. 1956 egyik első előhírnöke volt ő, aki szökése után végül mégis a családja megóvását választotta a kellemes szabadság helyett. Miután az ÁVÓ szüleit és rokonait szökése okán őrizetbe vette és megkínozta, inkább föladta magát, vállalva az újabb kínzásokat és a meghosszabbított börtönt, mint a kényelmes nyugatra menekülést. Ha ehhez hozzátesszük, hogy édesapja Dobó József részt vett a Civitas Fortissima csehkiverés1919-es harci eseményeiben, újra egy olyan család történetével gazdagodott városunk, amely alternatívát nyújthat a mai korszellem puszta jólétre és kényelemre törekvő felszínes hedonizmusának.

Semmilyen gazemberség nem marad titokban. Végül minden dolog a méltó helyére kerül. Azt kívánom, Balassagyarmat legyen a jövőben is mindig a példát adó és példát mutató kezdeményezések polgári közössége. Azt kívánom, hogy 1956 hőseinek szelleme segítse városunkat olyan közösséggé formálódni, melyben az ávós és a csendőrtiszt unokája, az értelmiségi és a segédmunkás is felismeri az összetartozás tudatának átütő erejét.

Megköszönve figyelmüket, kívánok méltó emlékezést a nemzeti ünnep 63. évfordulóján!