Nosztalgiázás a Calypso Plus Band zenekarral

Egy olyan eseményről szeretnék beszámolni, ami tulajdonképpen már aktualitását vesztette - de az élmény, amit okozott, máig nem múlt el, ezért szeretném azt a szélesebb nyilvánossággal is megosztani.. Több mint két hónappal ezelőtt ismét ellátogattam a Csilibe (aki nem tudná, ez a pesterzsébeti CSILI Művelődési Központot jelenti), ahol minden hónap második péntek estéjén immár 17 éve a Calypso Plus Band szolgáltatja a talpalávalót.

És akkor itt álljunk is rögtön meg. Ugye, olyan jól hangzó szlogennek tűnik ez a fél mondat: "szolgáltatja a talpalávalót"! Ezt szoktuk mondani, ha valahol szól a zene és esély van arra, hogy ott táncolni is lehet. Hát kérem szépen, ezen a pénteken ez nem szlogen volt, hanem maga a valóság! Ennek kifejtésére még visszatérnék, előbb azonban pár mondatot arról, miért is mentünk azon a napon a feleségemmel a Csilibe.

A fent említett zenekar vezetőjét úgy hívják, hogy Fábián Attila. Remélem, erre a névre sok olvasóm felkapja a fejét: az Attila? De rég hallottam róla! Aki így tett, az már nem a teeneger korosztály képviselője, mert bizony ezt a nevet jó néhány évvel ezelőtt lehetett igazán ismerni. Attila régi balassagyarmati, akinek a mamája egykor a város legismertebb drogériáját működtette, olyan kurrens árukkal, amelyek abban az időben (a 60-as, 70-es évekről beszélek) ritkaságszámba mentek. Attila itt nőtt fel, járt középiskolába és zenélt a város sok - akkoriban igen kedvelt - zenekarában. És mellesleg az én legjobb barátom, Csaba bátyja volt. Így aztán sokszor találkoztunk, bár a pár év korkülönbség miatt komolyabb barátság nem alakult ki közöttünk.

Aztán múltak az évek, Attila Pestre került, a találkozások ritkultak, de azért tudtunk egymásról. Azt is tudtam róla, hogy nem hagyott fel a zenéléssel, sőt egy igen népszerű zenekart alapított 24 évvel ezelőtt és működtet azóta is folyamatosan, a fent említett Calypso Plus Band-et, amely elsősorban a 60-as, 70-es, 80-as évek nagy slágereit játszotta. Több törzshelyük is volt az idők folyamán, még arról is tudnának mesélni, hogy Balassagyarmaton is felléptek az egykori Nosztalgia Bál-okon - de ez már régen volt. Manapság, kibővült összetételben, a korábbi repertoár megőrzése mellett, egyre többet játszanak a 90-es évek angol, amerikai, pop és rock and roll slágereiből is, de hallhatók műsorukban magyar klasszikus rock számok is. Ezeknek a számoknak a közös jellemzőjük, hogy remekül lehet rájuk táncolni - és akkor itt kanyarodjunk is vissza a kezdő mondatunkhoz: "szolgáltatja a talpalávalót".

Szóval péntek este, úgy 19 óra magasságában. Most érkeztünk, a helyszín olyannyira kong az ürességtől, hogy még pénztáros sincs, aki jegyet adjon. Így - külön engedéllyel - irány a büfé, ahol remek pogácsával csillapítjuk éhségünket. Közben azért kezdenek szállingózni a vendégek is - meglep, hogy az érkezők szívélyesen üdvözlik egymást, beszélgetnek, nem tűnnek idegennek. Aztán fél 8 után kinyílik a színházterem ajtaja, lehet helyet foglalni a nézőtéren. Na de nem a széksorokban, hanem a terem két oldalán elhelyezett asztaloknál. És csak akkor, ha előzetesen helyet foglaltattunk, mert itt bizony számozott asztalok és helyek vannak, amiket jó előre le kell foglalni annak, aki itt szeretné tölteni az estét.

A terem 8 óra körül már kezd megtelni. A vendégek többsége lezser öltözetben, kényelmes ruhában, nem túlöltözötten foglalja el a helyét - ezt eleinte nem nagyon értjük, de biztosan jó okuk van rá! 8 óra után benépesül a színpad is, sorra érkeznek a zenekar tagjai, köztük Attila is. Röviden üdvözöljük egymást, de ekkor még nincs idő beszélgetni, mert hangolni kell, meg az erősítőket beállítani - rövidesen kezdődik a buli!

És nem sokkal ezután felcsendülnek az első dallamok, amelyeket továbbiak követnek. Mindegyik előtt kapunk egy rövid bevezetőt az aktuális zeneszám történetről, eredeti előadóiról, a korról, amelyben nagy slágerek voltak. De e nélkül is ismerősek a zenék, még az én meglehetősen gyenge rockzenei műveltségem mellett is többször konstatálom, hogy bizony ezek azok a számok, amelyeket középiskolás és egyetemi éveim alatt rendszeresen hallgattam, amelyekre a bulikon táncoltam, vagy amelyek tanulás közben (szüleim őszinte örömére!!) a magnómból szóltak. Már ezen élmény miatt is megérte eljönni a Csilibe - ilyen mennyiségben és főleg minőségben ezeket a slágereket sehol se kapnám meg! De a java még hátra van - a zeneszámok alatt kezd benépesülni a nézőtér eddig üresen álló középső része. Sorra állnak fel az asztaloknál ülők és foglalják el a helyüket a parketten. És kezdetét veszi az a forgatag, ami miatt ezt a beszámolót megírtam!

A parkettre vonulók ugyanis nem azért teszik ezt, hogy ott eltáncikáljanak egy-két számot, aztán pihegve visszaüljenek a helyükre. De nem ám! Ők folyamatosan ropják az első perctől a szünetig - ami jó 50 perc múlva köszönt csak be. És nem az egyet jobbra - kettőt balra ütemére, hanem a rock, a szving, a tangó és az egyéb dallamok meghatározta ritmusra, remek figurák és pörgések közepette. És nem egy, nem két és nem három pár, hanem a teljes vendégsereg, mintegy 100-150 ember. És a zenei kínálatból következően ez nem a fiatalok korosztálya - a parketten se ők vannak túlsúlyban. Itt bizony a 40-esek, az 50-esek, és nem ritkán a 60-asok ropják a talpalávalót - itt és most valósággá válnak a bevezető sorok! Fergeteges buli kerekedett a remek zeneszámok hallgatása közben - én magam inkább csak szemlélője voltam az eseményeknek, de lenyűgöző látvány volt a táncolókat még nézni is.

És a zenekar nem sokat pihent az este során, egy vendégegyüttes fellépésével színesítve a műsorukat, folyamatosan játszottak 3 órán át, a közönség nagy megelégedettségére. Bár néhány pár időnként tartott egy kis szünetet, de ők is inkább egy-egy ital vagy néhány falat elfogyasztásának idejére telepedtek le az asztaloknál, a többség pihenő nélkül táncolta végig az estét. És mindezt tette mosolyogva, beszélgetve, összeszokottan és láthatóan nagy élvezettel - mint az egyik szünetben Attilától megtudtuk, ezt teszik minden egyes pénteki bulin, évek óta.

Ezt az élményt szerettem volna a honlap olvasóival is megosztani - és egyúttal felhívni a figyelmüket erre a remek lehetőségre. Aki teheti, jöjjön el valamelyik következő bulijukra (minden hónap második péntekén a Csiliben lépnek fel), és hallgassa meg őket élőben, biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni! De azt ajánlom, hogy előtte hívja fel a 06-1-283-02-30 számot és foglaljon magának asztalt, mert különben lehet, hogy be se fog jutni a bulira!

És akik érdeklődését felkeltettem ezzel a pár sorral, azok bővebb információt találnak a zenekarról az együttes honlapján. És ide linkelek egy érdekes riportot is, amelyet Attilával készítettek egy másik zenekara, a Pannon Eagles sikereiről. Valamint egy újabbat, amiben a kezdetekről olvashatnak az érdeklődők Attila visszaemlékezése alapján.

Budapest, 2013. december

Lejegyezte: Deák Ottó

Fotók: Calypso Plus Band