Búcsúzzunk Mária nénitől!

Egy régi dicső nagy fáklya lángja kialudt itt a Földön, pontosítva Dr. Bródy Tiborné Buttler Mária a Máriamajor és környéke, Patvarcra hazatért bárónője 2014. március 26-án eltávozott közülünk. Ez így kicsit fennköltnek tűnhet, de, aki ismeri a bárónő életét, az talán nem tartja annak. Mindenkivel, akivel kapcsolatba került egyszerűen csak Máriának, vagy Mária néninek szólítatta magát. Először nézzük meg, hogy honnan indult ez a gazdag életút, milyen háttérrel.

fotó: ipoly.menti.hu

Az arisztokrata apai dédapja Sziléziából települt Magyarországra, a nagyapa már magyarnak született, német örökségből Nógrádkelecsényben jutott birtokhoz, egy Madách lányt vett el feleségül. Az anyai dédapja Majláth György országbíró. Nagyapja Majláth Géza Zichy Nándor lányával kötött házasságot. Nógrádgárdonyban vásárolt birtokot. Kastélyt, korszerű gazdasági épületeket, cselédjei számára iskolát, könyvtárat, kápolnát építetett. Egy időben ő volt a megye főispánja. Itt született Mária néni 1926-ban. Édesapja jogi doktorátussal rendelkező, művelt birtokos. Édesanyja a nevelőnők és a házi tanítók révén a korabeli ismereteket magas szinten elsajátította, kitűnően beszélt németül, angolul és franciául, amit a gyerekeitől is megkövetelt. Az öt gyerek közül Mária néni volt a harmadik, két bátyja és két húga volt. Ilona húga, a középső, Budapesten él, hála Istennek jó egészségben.

A család a Balassagyarmattól 6 km-re fekvő Máriamajorban lévő kúriában élt, ami a 3000 holdas gazdaság központja is volt. Édesapjuk és az apai ág evangélikus, még az anyai ág katolikus. Így a vallási tolerancia szellemében a katolikus előírások szerint kormányozták a gyerekek életét.

Mária néni korai életében meghatározó volt a három világnyelv ismerete, melyet idegen nyelvű nevelőnők segítségével szinte az anyatejjel együtt szívott magába. 1945-ben a Sacre Cour zárda nyelvmester szakán érettségizett. A háború egyszerűen lezárta az eddigi békés, idillikus világot, az édesanyja meghalt ’45-ben, a család folyamatosan szétszóródott. Mária néni Pestre kényszerült albérletbe. A Kúriát szétlőtték, majd az egész épületet, berendezést széthordták néhány kivétellel, melyet a hűséges cselédek rejtettek el. Csodás módon, egyedül a Kúria előtt álló kis kápolnában lévő Mária-szobor maradt épen. Ezt 2006-ban kis parányi parkban állították fel újra a 22-es út mellett, a falu határában, az őrhalmi önkormányzat, a helyi katolikus egyházközség és Mária néni támogatásával.

Mária néni először gyors,- és gépíróként dolgozott kisebb üzemekben és gyárakban, de mihelyt a származása kiderült azonnal mennie kellett tovább. 1953-ban ment férjhez. Jogi doktor férje hasonló kálváriát járt be, az ’50-es években ő is csak segédmunkás lehetett. 1956-ot, mint tiszta szép forradalmat élték át. A forradalom után a húga családja, Mária nénin és a férjén kívül az egész család külföldre távozott. Mária néni szilárdan kitartott, ő semmi áron nem volt hajlandó elhagyni szeretett hazáját, minden megpróbáltatás ellenére sem. 1958-tól külkereskedelmi cégeknél kapott munkát, így már egyre inkább kamatoztatja kivételes nyelvtehetségét. Négy nyelvből szerez felsőfokú nyelvvizsgát, bejárja szinte egész Európát hivatalos kiküldetésekkel. Munkáját izgalmas feladatnak, kihívásnak tekintette, de az otthonról hozott elveiből, hitéből egy fikarsznyit sem engedett.

Mindig is élt benne a vidék, a falu, az egyszerű emberek, és a természet közelsége iránti vonzalom. Így a rendszerváltozás után megragadta a kínálkozó lehetőséget, a kárpótlási jegyek felhasználásával sikerült Patvarcon a régi, XVIII. században épült Kúriát visszavásárolnia, ahol régen a gazdatiszt lakott. Mária néni korhűen, barokk stílusban állítatta helyre a romos épületet. 1995-re befejeződtek a munkálatok. Mária néni és a férje (aki nemzetközi fogathajtó bíró is volt) aktivitására jellemzően kihasználva a vidék és a hely adottságait a Lipicai ménesből vásároltak tenyészlovakat. A lovak körüli munkálatokba bevonták az érdeklődő patvarci fiatalokat, akik a lovas ismereteken túl életstílust és helyes mentalitást is elleshettek. Mária néni a nyelvtudását is próbálta átadni, németül és angolul is tanította azt a helyi fiatalt, aki ezt kérte tőle. Az természetes, hogy a helyi katolikus egyházközség aktív tagja lett, és maradt ameddig az ereje engedte. Részt vett a falu ünnepi eseményein, nem véletlenül lett a község díszpolgára 2010-ben. 2001-ben halt meg a szeretett férj, Tibor, majd rá körülbelül egy évre egy villámcsapás végzett a kancákkal, így az állomány maradék része eladásra került. Mária néni egyedül maradt, de nem lett magányos, a ház kapuja és szíve minden jó akaratú ember előtt nyitva állt.

2003-ban a család ezüstkészletét, mely közel egy évig a máriamajori kiserdőben rejtőzött a háború idején, a Palóc Múzeumnak ajánlotta fel, csupán anyagárban. Ez a 23 részből álló kincs, amely a bécsi ötvösművészet remeke, végre ismét méltó helyre került.

Mária néni a legutolsó időkig részt vállalt városunk közéletében, elsősorban vallási, kulturális és politikai vonalon. Aktív szereplője volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, a Honismereti Körnek, és a Fidesz kulturális tagozatának.

Egész élete fénylő példája volt a hitnek, hazaszeretetnek és az elkötelezettségnek. Mindannyian, kik ismertük, tiszteltük és szerettük, és emlékéből hacsak egy kis pislákoló fényt örökre megőrzünk, továbbadunk, akkor a költő szavaival élve a haza ismét fényre derül, amit Mária néni a hitem szerint a túlvilágon is elvár.

Írta: Ibrányi Ferenc