125 éve nyílt meg a Balassagyarmat-Drégelypalánk-Ipolyság vasútvonal

Balassagyarmat és térsége gazdasági fejlődése szempontjából alapvető fontosságú volt az országos vasúthálózatba való bekapcsolódás. A szándék már az 1850-es évek közepén megfogalmazódott, a konkrét eredményre 1891. augusztus 15-ig kellett várni, ekkor érkezett meg az első utasokkal a megyeszékhely vasútállomására az Ipolyság-Hont-Palánk-Dejtár-Riba (Ipolyszög)-Balassagyarmat útvonalon közlekedő első szerelvény.

forrás: Vasutak az Ipoly vidéken. Ipoly Unió Környezetvédelmi és Kulturális Egyesület kiadványa 1999. január.

A 125 éves vasútvonal megnyitására Hegedűs Henrik cikkével emlékezünk, amely a Nógrád Megyei Hírlapban 2016. augusztus 15-én jelent meg.

A filatélia barátainak fontos információ, hogy 2016. aug. 22-ig Balassagyarmat 2. sz. postahivatalban (Szügyi út) levélküldeményeiket az évfordulóra kiadott emlékbélyegzővel érvényesíthetik.

****

Vasúti évforduló

A történelemkönyvekből sokan ismerhetik az 1846. július 15-i dátumot Ekkor adták át hazánk első gőzüzemű vasútvonalát Budapest és Vác között, ami 1950 óta a magyar vasutasnap is egyben. Innentől kezdve fokozatosan folytatódott a hálózat fejlesztése, és csakhamar az ország minden zegét-zugát elérte a sínpálya.

Természetesen Nógrád vármegye sem akart lemaradni az új vívmányok használatából és élvezetéből, ezért a vezetők kinyilvánították, csatlakozni szeretnének a rendszerhez, birtokolni a kor legkorszerűbb közlekedési eszközét. Ám az érdekérvényesítő képesség itt, a Felvidék kapujában akkor sem volt éppen túl erős, mivel több mint negyven esztendőt kellett várni ahhoz, hogy a területen felvonulhassanak a pályaépítő munkások.

A későbbi fejlemények is megkönnyíthették a szervezést, hiszen a legnagyobb hazai magánvasúti társaság, az Osztrák-Magyar Államvasútpálya Társaság (OMÁV) elhatározta, hogy az akkori Budapest-Bécs fővonalból kiindulva Párkány-Nána állomástól északi irányban az Ipolyságig már kiépült sínpárt saját üzleti kockázatára - Garam-lpolyvölgyi Helyiérdekű Vasút néven - Balassagyarmatig meghosszabbítja, így bekapcsolva a nógrádi vármegyeszékhelyet az országos forgalomba.

- Az építkezés 1890-ben elkezdődött, de történt az eseményekben egy csavar, időközben a magyar kormány úgy döntött, hogy a MÁV legnagyobb vetélytársát, az OMÁV-ot államosítja -emlékezett a régmúltra Gere József helytörténész.

Azt azonban kikötötték, hogy az épülő Ipolyság-Balassagyarmat vasútvonalat be kell fejezni. A társaság kezelését 1891. augusztus 1-jén átvette a magyar állam. Az egyik legnagyobb egyházi ünnepre, Nagyboldogasszony napjára időzítették a vasútvonal megnyitását, így 1891. augusztus 15-én Ipolyság felől befutott Balassagyarmatra az első, utasokat is szállító "nyitó vonat". Az öröm nagy volt, a megyeszékhely belépett az ország rohamosan bővülő kötöttpályás hálózatába. Igaz, a hőn áhított közvetlen fővárosi kapcsolat kialakítása terén nem jutottak előbbre, és a társaság sem helyezte előtérbe az ügyet, mert csupán szabványtervek szerinti HÉV-állomásépületet emeltek, ami már a kezdetekkor is kicsi volt A szakember hozzátette, hogy az ipolysági vonal öt év múlva értékelődött fel, amikor 1896-ban megnyílt az Aszód – Balassagyarmat - Losonc szakasz, így valóban létrejött a teljes Ipoly-völgyi Vasút, amely a térség fejlődésének mozgatórugója lett.

- Tudták ezt a Csehszlovákia megalakítását szorgalmazó politikusok is - folytatta Gere József, hiszen Balassagyarmat és környéke 1919. januári megszállásának fő oka e fontos vasútvonal birtoklása volt. Az országhatárt Trianonban mégsem a csehszlovák elgondolás szerint húzták meg. Az első bécsi döntés után ismét Losonctól Párkányig járhattak a vonatok A második világháború után azonban visszaállt a trianoni határ. Azóta többször szóba került, hogy felújítva a szakaszt a két ország közös használatba veszi, és újraindítja a közlekedést. Elvileg ennek semmi akadálya nem volt, de valami ok miatt mindig az utolsó pillanatban lekerült a napirendről. Miközben változó intenzitással folytak a tárgyalások, magyar részről az 1960-as évek elején Drégelypalánk és Ipolyság között minden különösebb indok nélkül felszedték a síneket.

A Drégelypalánk - Ipolyság közti 6,3 kilométer visszaépítését és az Ipoly-völgyi Vasút teljes hosszának rendbetételét a határ két oldalán a térség jövőjéért felelősen gondolkodó civilek fogalmazták meg még az 1980-as évek végén, amelyet azután felkarolt a politika is.

Négyévente, a választások alkalmával rendszeresen előkerül az "asztal alól" ez az ügy - zárta gondolatait a történész. Nálunk és Szlovákiában is kampánytéma, ígéretek tárgya ez a fejlesztés, de az utóbbi időben felettébb nagy a csend. Közben sorra zárultak le olyan uniós pályázatok, ahol jó eséllyel lehetett volna indulni. Örülnénk, ha az utókor nem úgy könyvelné el ezeket az éveket, mint az elszalasztott lehetőségek időszakát.

Manapság a "piroskák", azaz a csehszlovák gyártmányú több évtizedes korú BZ-motorvontok haladnak ütemes kattogással ezen a vonalon - gyérülő utasszámmal, mivel a közúti lobby erősebb. De lehet, eljön még a kor, amikor újra vasúton juthatunk el az Ipoly-völgy szép városába, Ipolyságra. Addig marad az emlékezés, mint most a megnyitás százhuszonötödik évfordulóján.

2016. augusztus