Balassagyarmat várospolitikája

Középpontban: az iparfejlesztés

Nógrád, 1968. május 26. p. 5.

A városi kórház, a gimnázium, a vágóhíd, a törvényszék, a városháza, a múzeum, a vasútvonalak és a villanyhálózat kiépülésével Balassagyarmat képe már a századforduló tájékán kialakult, s több mint fél évszázad alatt alig változott. A városukért aggódó emberek esetenként hősies küzdelme kellett ahhoz, hogy Balassagyarmat fejlődése az ötvenes évek elején lendületet vegyen. A korábban létrehozott, kis kapacitású tanácsi vállalatok bővültek, s ha kismértékben is, bekapcsolódtak az ország árutermelésébe. Új üzemek létesültek: 1957-ben a Műanyaggyár, 1960-ban a Kőbányai Porcelángyár és a Kézműipari Vállalat, 1964-ben pedig a Budapesti Finomkötöttáru-gyár létesített telepet a városban. A mezőgazdaság és a kereskedelem átalakulásának kezdete szintén ennek az első fellendülésnek az időszakára tehető.

A fejlődés második - jelenleg is tartó -, az elsőnél jóval erőteljesebb szakaszát az 1966. augusztus 26-i megyei párt vb. határozatai nyitották meg. A város adottságai bő lehetőséget nyújtanak az ipar telepítésére és fejlesztésére. A város fejlődését alapvetően meghatározó iparfejlesztés, azonban nem történhet "véletlenül", csak alkalomszerűen. A várospolitika kialakításában 1963. január 1-től kezdve a városi tanácsé a döntés joga. A tanács határozza meg, hogy a várost a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokból hogyan és milyen területen fejleszti. Az önállósággal együtt a felelősség is megnőtt, s ez a tervezésben nagy alaposságot, ugyanakkor a város társadalmában rejlő anyagi és szellemi erőforrások fokozott bevonását követeli meg.

A város jellegének megfelelő iparfejlesztés elősegítésére Balassagyarmat részesül az állam által kijelölt vissza nem térítendő iparfejlesztési alapból, s így a kedvezményes hitelhez juttatható városok között van. (Nyíregyháza, Szekszárd, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Baja.)

A vezető szervek első lépésként a korszerűtlen betongyártó üzemet szüntették meg, helyébe a Kőbányai Porcelángyár- kondenzátorgyártó egységét telepítették. (1960)

Az első eredmény után, az 1964-ben elkészült egyszerűsített általános rendezést terv a város déli és nyugati területein már több nagyvállalatnak is helyet biztosított. Az ipartelepítés tervezésénél a jó közlekedési és szállítási lehetőségeket, valamint a főváros közelségét is figyelembe vették. A kijelölt iparterületeken már megkezdődött az építkezés, illetve jó ütemben halad az előkészítés.

A Nógrád megyei Fémipari Vállalat előreláthatólag ez év harmadik negyedében jelenlegi korszerűtlen, szűk üzeméből kivonul az új telephelyre, ahol megfelelő körülmények között bővítik a termelést. A Magyar Kábelművek gyáregységének leendő helyén a földmunka már majdnem teljes egészében befejeződött. Az építkezés megkezdése 1969 elejére várható. A telephely kialakítására 150 millió forintot irányoztak elő.

A Finomkötöttáru-gyár új gyárának helyét a déli ipartelepen jelölik ki, a tervezett beruházási összeg 40 millió forint. Az építési munkálatok harmadik negyedévben történő megkezdését segíti a város által felajánlott 3 millió forint összegű állami kedvezmény.

Az Egyesült Gyógy- és Tápszergyár a város területén egy exportra is termelő gyárrészleg építését tervezi. A vállalat működéséhez napi 20 ezer liter tbc-mentes tejre lesz szükség, melynek biztosítása megfelelő szervezéssel megoldható.

A fejlődésre jellemző, hogy az ezer lakosra jutó ipari foglalkoztatottak aránya az 1960-as 112 főről 170-re emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a városban az iparban keresők száma jelenleg 2539 fő. Figyelemre érdemes az is, hogy Balassagyarmat munkaképes női lakosságának 78,6 százaléka dolgozik, s az iparban foglalkoztatottak száma az összipari foglalkoztatottság felét teszi ki. A tápszergyár és finomkötöttáru-gyár telepének létesítése ezt az igen jó arányt még magasabb szintre emeli. Bár az évek során a város lakossága, főként a bevándorlás következtében mintegy ezer fővel szaporodott, az 1975-ig létesülő 2000 új munkahely betöltése problémát okoz. Megoldást jelentene: a távolabbra történő elvándorlás irányának megváltoztatása s a környező falvak lakosságának bizonyos mértékű bevonása.

A város lakosságának egyre növekvő létszáma a kommunális ellátottság terén is fejlesztést igényel. Balassagyarmat településszerkezetére a városias központ és az azt körülvevő földszintes, falusias jellegű beépítettség jellemző. A város elmaradt lakáshelyzete közismert. 1948-tól 1960-ig a város területén kevés lakás épült, azok is főként magánerőből. A lakásépítkezéseknek a harmadik ötéves terv adott fokozott lendületet. A nyugati lakótelepen 1967-ig kétszáz földszintes lakást adtak át. A KISZ- lakásépítési akcióban ugyancsak kétszáz, OTP társasház építési akció keretében pedig huszonhat lakás készült el Annak ellenére, hogy 1960-tól 1970-ig 470 lakás épült fel - éppen négyszer annyi, mint a megelőző tíz év alatt - az igény még megközelítően sincs kielégítve.

A távlati fejlesztési tervek azt az általános elvet érvényesítik, hogy minden új lakásépítést a városközpontban kell végrehajtani, még esetleg szanálások árán is. A közművesítés ugyanis a belső területeken adott, s így külön terheket nem ró a tanácsra. Ugyanakkor az egyéb fejlesztések - különösen a kereskedelemé - a központban építendő többszintes házak földszintjén megfelelően megoldhatók.

A felsorolt ágak komplex fejlesztése Balassagyarmat korszerű iparral rendelkező, fejlett várossá való átalakulását eredményezi. Ugyanakkor azonban arra is ügyelni kell, hogy a város megőrizze és továbbfejlessze jellegzetes vonásait - iskolaváros, egészségügyi központ - amelyek nem válnak az iparosítás kerékkötőjévé, hanem még elő is segítik azt.

B L.