Lehetett volna másmilyen is?

Tallózás a Palóc Múzeum és a Városháza tervei között

Balassagyarmat két meghatározó középületének képe az elmúlt hosszú évtizedekben teljesen összekapcsolódott a palóc fővárossal, úgy a homlokzatát, mint a belső tereit könnyen magunk elé tudjuk idézni.

De lehetett volna-e másmilyen a Palóc Múzeum és a Városháza, mint amilyennek ma látjuk?

Természetesen igen.

A Magyar Építőművészet c. folyóirat régi lapszámai segítségével erre keresünk választ.

**********

Egy település hangulatát, élhetőségét nagyban befolyásolja középületeinek látványa, mérete, elhelyezkedése. Természetesen a tervező az, aki egy-egy épületével hosszú évtizedekre meghatározza a város arculatát, összképét.

Balassagyarmat középületeinek tervezésében a XX. század elején meghatározó szerepe volt

Wälder Gyulának.

A tervező nem panaszkodhatott, a Palóc Múzeum, a pénzügyi palota, a városháza, a posta, a katolikus plébánia tervezésével meghatározó középületek kialakítására kapott lehetőséget a nógrádi megyeszékhelyen, de mint a későbbiekben láthatjuk, a megbízások sora bizony nem mindig jelentettek tökéletes automatizmust.

Wälder Gyula kora neves tervezője volt, az ország számos városában jelentős épületek munkáira kapott megbízást, így Gyöngyösön, Szombathelyen, Egerben, de Budapesten is, ahol a mai BKV székház, a Szent Imre gimnázium, a Szent Imre templom, a Madách téri épületek is az ő tervei alapján készültek többek között, de kapott munkát Szófiában és Rómában is.

Wälder a Nógrádvármegyei Múzeum tervezésével már a század első évtizedének végén fontos munkához jutott a városban, hiszen a múzeum ügye országosan is nagy jelentőségű volt, kiemelkedő előkészítéssel is járt a város és a vármegye részéről. Nagy Iván már 1891-ben megalapította a Múzeumi Társulatot, 1905-ben elhatározták a múzeum megépítését, 1907-ben a város 1000 négyszögöles területet adományozott az Erzsébet ligetben a múzeum céljára, azzal a kikötéssel, hogy az nem keríthető be. 1910-ben írtak ki pályázatot a tervezésére, de már ugyanazon év júniusában eredményt is hirdettek, az akkori jegyzőkönyv szerint:

Felvétetett a Nógrádvármegyei Múzeum-Társulat által Balassagyarmaton építendő múzeumépület terveinek beszerzése végett kiírt tervpályázat bíráló-bizottságának 1910. évi június hó 27-én du. 4 órakor Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósági tanácstermében tartott ülésén.

A bizottsághoz 16 jeligés pályaterv érkezett be (érdekességként megjegyezhető, hogy valamennyi pályaterv semmitmondó, és így beazonosíthatatlan jeligét használt, egyedül a W jeligéjű pályázat volt az, amely Wälder névre utalhatott, talán valamelyest orientálva a döntéshozókat)

A pályázatokat több kategóriába osztották, a végső körbe csak négy pályázat került.

Thomas Antal pályázata, díjazásra nem került, de a zárókörbe választották

Részlet a bírálatból:

...láthatólag félreértvén a helyszínrajzot, az azon kijelölt területet egészen be akarja építeni és ezért a helyiségeket nagy, zárt és parkírozott udvar körül tervezi meg. A különben is parkírozott terület (séta-tér) közepén emelendő épületbe egy zárt udvar tervezése nem nevezhető szerencsés gondolatnak és pedig annál kevésbé, mert a nagy udvar által elnyújtott épületben a helyiségek egymásutánja, illetve azok körüljárása meg van szakítva az igazgatói lakás által. A beépítés módja következtében az építési költség is lényegesen magasabb lenne az előirányzatnál.

A bíráló bizottság megvásárlásra ajánlotta

Fleischl Róbert műépítész (Budapest, VI., Teréz--körút 40.) művét.

Részlet a bírálatból:

...mű alaprajzi rendszerében kifogás alá esik a zárt udvar. A három-karú lépcső fölösleges pazarlás. A könyvtári helyiségek a földszintre volnának helyezendők, szintúgy az igazgatói lakás, mely szorosabb összefüggésbe volna hozandó a muzeális helyiségekkel. A terv architektúrája túlzásokba menő tetejével nem elég komoly. Egyébként is túlságosan túllépi az előirányzatot.

Magyar Vilmos pályázata II. díjat kapott.

(Magyar (Ungar) Vilmos egyébként balassagyarmati születésű építész volt. 1909-ben tervei szerint épült fel a polgári iskola.)

Részlet a bírálatból:

A pályamunka alaprajzi megoldása, bár szintén ismert és konvencionális alapon indul, mégis igen helyesen oldja meg a feladatot. Célszerűen osztja el az egyes helyiségeket: a könyvtárt a földszinten, külön ruhatárral és bejáróval, úgyszintén a Múzeum--Társulat helyiségeit is. Az igazgató lakása villa-szerű szárnyba kerül, ezt célszerű volna szorosabb összeköttetésbe hozni a múzeumi épülettel.

A nagyterem, amelynek alapformája túlságos hosszú, ugyancsak célszerű elhelyezésű, hiba azonban, hogy az épület külső beosztásának a nagy-terem nem felel meg és az épület külsején nincs kifejezve. A szolgalakás a souterrain túlsó oldalára volna áthelyezendő, esetleg különbejárattal a múzeumi igazgató lakása alá. A homlokzat igen takarékos eszközökkel finoman és az épület rendeltetéséhez méltóan van megkomponálva.

A bizottság végül Wälder Gyula múzeumi tervét fogadta el, amelyet a korabeli jegyzőkönyv így idéz:

... névszerinti szavazásra bocsáttatott a kiírt díjak elosztása.

A szavazás megejtetvén, egyhangúlag elhatározta a bizottság, hogy az első díjat a 9. számú W jeligéjű tervnek adja, örömének adván egyben kifejezést afölött, hogy a pályázat révén egy ily kiváló művészi tervet sikerült beszerezni. A jeligés levélből Wälder Gyula okl. építész, műegyetemi tanársegéd (Budapest, I., Fehérvári-út 21.) neve került ki.

Részlet a bírálatból:

A W jeligés terv készítője az épületet ferdeszögben, a talaj lejtési viszonyainak megfelelően helyezi el, minek következtében egész kompozíciója nem szimmetrikus. Főbejárata a sarok-építménybe kerül. Alaprajzi beosztása igen eredeti. Festői hatású a bejárat, úgyszintén a souterrain-ben elhelyezett oszlopos lapidárium. Igen jól van elhelyezve a szolgalakás, a könyvtár és a repozitórium. Kifogás alá egyedül az igazgatói lakás eshetnék, mely az emeletre van tervezve, azonban itt is teljesen el tudta különíteni a tervező a lakás bejáratát a múzeumi helyiségektől s emellett mégis összeköttetésbe tudta hozni a lakást a hivatalos helyiségekkel.
A nagyterem igen sikerült magas oldalvilágításával, és képtárnak igen alkalmasan használható. A második melléklépcső takarékosság szempontjából csupán mint karzatlépcső volna kiképezhető. A homlokzat kiváló művészi érzékről tesz tanúságot, egyúttal az alapító Nagy Iván szobrának is méltó elhelyezést biztosít.

Az eredményhirdetést követően azonban az állandó drágulás felborította a költségvetést, az épület áttervezésre került, az oldalszárny nem épült meg, a múzeum elé tervezett egész alakos Nagy Iván szobor sem. A kivitelezéssel Farkas Mihály helyi vállalkozót bízták meg 1912-ben, 1914 nyarára a félkész épületbe megkezdődött a tárgyak beszállítása, azonban közbejött a háború. A világháború elején katonákat is elhelyeztek benne, 1925-től kórháznak használták, a gyűjtemény nagy része elkallódott, a Nagy Iván által kezdeményezett múzeumot a közönség végül csak 1931-től vehette használatba.

Wälder Gyula további megbízásai:

Wälder Gyula múzeumi terveit folyamatosan, szinte párhuzamosan követték a többi megbízások, 1911-ben r.k. templom melletti, földszintes plébánia.

épületének emeletesre történő átalakítása, a posta épülete, a városháza tervezése. (utóbbi sorsa végül másképp alakult) Sőt terveket kértek tőle a rk. templom jelentős bővítésére is, de arra csak az építési költségek kisebb része állt rendelkezésre, így az nem valósulhatott meg.

Bizonyára kevesek előtt ismert, hogy a városháza mai képéhez képest milyen impozáns és nagyvárosokat is meghazudtoló méretű, hatalmas toronnyal ellátott épületet tervezett Wälder. A historizáló stílusú városháza dominálta volna a környező épületeket, így a megyeházát, de a katolikus templomot is.

Már egy évtizede húzódott az új városháza ügye, ennek megoldását segítette elő az a döntés, amikor a város megvásárolta Schwarcz Mórtól a Magyar Király Szállót, a mellette lévő telekkel együtt.

Az új postaépület és a városháza ügye összekapcsolódott, hiszen utóbbi hivatalai a mai posta épületének helyén álló szerény épületben működtek, elhelyezésüket is meg kellett oldani, sőt az új postai funkcióra a terveket, kivitelezést is el kellett végezni. A postaépület tervezésére is Wälder kapott megbízást, a kivitelező Farkas Mihály lett, 1912-re mindezeket sikeresen megoldották, a posta beköltözhetett.

1911. szeptemberben keresett először megoldást a képviselőtestület az elöljáróság hivatalainak ideiglenes elhelyezésére - ameddig az új városháza megépül - azt követően eladták volna az átmeneti épületet, a városatyák reményei szerint veszteség nélkül. Több megoldást elvetettek, amikor tudomásukra jutott, hogy Dr. Somló József ügyvéd és neje Óváros téri épülete erre a célra igénybe vehető lenne.

Az elöljáróság több képviselőtestületi taggal a nevezett házában megjelent és az iránt érdeklődött mennyiért hajlandó az épületet két évre haszonbérbe adni. Dr. Somló József kijelentette, hogy házát haszonbérbe nem adja, különösen nem városháza céljára, viszont hajlandó azt örökáron eladni 30.000 koronáért.

A hat szobából, öt kisebb lakrészből, függőfolyosóból, mellékhelyiségekből álló épület adásvétele 29.000 korona áron végül megtörtént, az eladó 1000 koronát engedett az árból.

Az ügymenet gyorsaságát mutatja, hogy 1911. szeptember 20-án tárgyaltak az eladóval, aznap megegyeztek, az elöljáróság két nappal későbbre rendkívüli ülést hívott össze és a döntést követően még 22-én Balás Ferenc főbíró megbízatott az adásvételi szerződés aláírásával, a vételárat utalványozták, úgy, hogy aláírás után haladéktalanul az eladó kezébe kifizettessék.

1912. március 14-i képviselőtestületi ülés az új városháza terveinek elkészítése tárgyában úgy dönt, Wälder Gyula okl. építész által bemutatott vázlatrajz alapján megbízza nevezettet nyilvános pályázás mellőzésével a további tervek kidolgozásával, költségvetés elkészítésével.

Azonban ekkor az ülésen Somló Gábor képviselőtag azon nézetének ad hangot, hogy a nagyközségnek 320.000 koronába kerülő építésnél, amely 10-12 % pótadó kivetésével is jár, nem szabad a nyilvános tervpályázatot mellőzni. Elmondta, eddig mindig arról volt szó, hogy monumentális épületet építünk, olyan előrelátással és körültekintéssel, hogy a városházának 80-100 évre elegendő legyen. Nem szeretném - rögzíti a jegyzőkönyv - hogy bármikor is az utódok azzal a váddal illetnék a jelenlegi városatyákat.... hogy a kellő gondosságot nem teljesítettük.

Dr. Sztranyavszky Sándor képviselőtestületi tag arra hivatkozott, ha tervpályázatot írnának ki, akkor a vesztes tervpályázatoknak is lenne költsége, és erre egyébként sincs már idő, hiszen 1913 tavaszán az épületet át kellene adni.

Végül kompromisszumos megoldásként olyan döntés született, hogy Wälder terveit az Országos Mérnök és Építész Egylethez továbbítják megbírálás, véleményezés végett.

Kerek egy hónap múlva a városatyák már arról kaptak értesítést, hogy az Egylet a terveket úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta, ezért 1912. április 15-én határozatot hoznak, mivel Wälder a pénzügyi és postapalota nyilvános tervpályázatán az I. díjat nyerte, a testület teljes garanciát lát megbízására.

1912. november 2-i ülés rögzíti, hogy Wälder a Városháza tervrajzainak, tervezeteinek, költségvetésének elkészítéséért, 300.000 korona építési költséget véve alapul, az Építésügylet díjtáblázata szerint 5100 korona kiutalását kéri.

A testület ekkorra mintha óvatos lenne, és talán tudva a későbbi akadályokról, erre válaszul azt határozza, Wälder Gyula megbízásakor kifejezésre juttattuk, hogy községi kölcsönből fogunk fizetni, de a jelenlegi áldatlan pénzügyi viszonyok miatt, a kért összeget Wälder akkor érvényesítse mikor a Városháza építkezése foganatosítva lesz.

Az elkövetkező hosszú hónapokban nincs említés a városi iratokban a Városháza ügyéről, majd az 1913. augusztus 13-i ülés már részletesen azt taglalja, bár a tervek elkészültek, de áldatlan pénzügyi állapotok miatt nincs remény egy új épület felépítésére és a magas építési költségek vállalására, tekintettel az adózó polgárok teherbíró képességére, hiszen ekkor már elhatároztatott a laktanya megépítése is. (bár ahhoz állami költségvállalás is történt)

Ekkor döntöttek a Magyar Király épület átépítéséről ill. jelentős megerősítéséről, és arról bízassék meg Munk Dezső hogy a vázlatterveket, a tervezetet 1:50 léptékben előkészítse és ezen munkálataiért a leszámolás utáni végösszeg 3.5 %-ának megfelelő díjazásban részesüljön.

1913. szeptember 16-án már nincs szó százalékos díjazásról, hanem a Magyar Király épület Városháza céljára történő építési munkáit egyedüli ajánlattevőként Munk Dezső látja el 93.500 korona átalány összegért, úgy hogy a régi épület köveit az alapozásra felhasználhatja.

1913 november 25-én a képviselőtestület úgy dönt, hogy a Magyar Király épület földszinti boltozatát lebontja, a helyébe vasgerendákkal mennyezetet létesít úgy, hogy az a földszinti és emeleti szobák belső magassága 3.80 m, a tanácsteremé 4.80 m. Ezekre a munkákra Munk Dezső 10.000 korona átalányt kap.

1913. december 13-án a nagyközség 180.000 korona függőkölcsönt vett fel helyi bankoktól, (más célokra is), ebből 103.500 korona a városháza építésére szólt, 5200 korona volt az építész Wälder Gyula munkadíja, ill. végül is a város tartozása felé. (Wälder végül 5100 koronát kért)

1914. májusban a városháza bútorzatának elkészítésre Frey Miklós, Róth István, Schuchmann Rezső, Horváth Károly és Zana Lajos helyi asztalosiparosokat bízta meg a város 5000 korona összegben, amely azonban Munk vállalási díjának része volt, ahogy a 24 db salgótarjáni vaskályha beszerelésére érkezett ajánlat 4479 koronás tétele is, azonban ebben a főbíró megbízatott helyi kereskedőktől jobb ár elérésére.

Zana Lajos iparos névtáblája még ma is látható a Városháza főbejáratának ajtaján

1914 májusában Wälder Gyula már másodszor járt az elöljáróságon tervezési díjának kifizetése ügyében és kijelenti, hogy az azt elodázó határozatot nem fogadja el és kéri, hogy azt feltétlenül fizessék ki, amelyre már két éve vár. Kijelenti, hogy a kiutalványozás ügye semmiféle összefüggésbe nem hozható a Magyar Király épületének Városháza céljára történő átalakítási ügyével. A látogatás napján a pénztárt - az eddigi elodázáshoz képest meglepő gyorsasággal - utasítják, hogy a Magyar Bank és Keresk. Rt-nek Budapestre utalják át a tervezői munkadíjat.

1915. március 24-én az új Városháza épületének átalakítása és építése vonatkozásában a leszámolást elfogadták, amely 103.500 korona végösszegbe került. (93.500 + 10.000 korona utólagos megbízás)

Az épület sikeres átalakításáért, a gondos előkészítésért, szakszerű felügyeletért jegyzőkönyvileg köszönetét fejezi ki az elöljáróság Munk Dezső építőmester vállalkozónak és Schenk Béla főmérnök építési ellenőrnek.

Ezzel zárult le a Városháza építésének története.

Több fellelhető forrás Wälder Gyulát jelöli meg a Városháza tervezőjének, ami olyan értelemben igaz, hogy a városatyák elfogadták impozáns tervét, de végül a költségek harmadolása miatt a szálló áttervezése és a tényleges megvalósítás végül Munk Dezső munkájának eredménye volt, ahogy számos más épület tervezése, kivitelezése is a városban.

Úgy Wälder Gyula, mint Munk Dezső, Balassagyarmat építészetének történetébe beírták nevüket, az már a távolabbi jövő (tragikus) története, hogy mindketten 1944-ben haltak meg, Wälder váratlanul, de természetes halállal, Munk (aki 1920-ban katolizált és a nevét is Magosra magyarosította) azonban a zsidók bevagonírozása során Aszódon öngyilkosságot követett el.

2011. november

Összeállította: Nagy László

forrás:

Magyar Építőművészet

Balassagyarmati Levéltár