Beszédművelők Balassagyarmaton

A Beszédművelők arcképvázlata c. könyv a nyíregyházi Dr. Durucz Istvánné elgondolása alapján látott napvilágot 2010-ben. A szép kivitelű kiadvány zöld borítóján az anyanyelv szavunk előtagjával alkotott összetett szavak olvashatók, lapjain pedig ötven mai nyelvművelő mutatkozik be.

Dr. Deme László professzor úr Nagy idők öröksége címmel írt bevezetőjében tudósít egy örvendetes eseményről: a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében 2008. dec. 20-án a Magyar örökség-díjat vehette át a Beszélni nehéz! mozgalom vezetőjeként, Kerekes Barnabás tanár úrral, az Anyanyelvápolók Szövetségének társelnökével együtt. A kitüntetés szövegében olvasható:

A több évtizedes Beszélni nehéz! anyanyelvi mozgalom Magyar Örökség díjas.

A Beszélni nehéz! mozgalom nevét az aranykönyv őrzi.

E nemes tevékenységnek, ami 31 éven át a Kossuth rádióban kéthetente hangzott el, megalapítója Péchy Blanka, névadója az ő hasonló című könyve, Napjainkban szóról - szóval címmel a Magyar Katolikus Rádióban hallható, a hangzó beszéddel foglalkozó műsor.

Az 50 fős csoport, a bemutatkozók - Pécstől Hegyeshalomig, Soprontól Lészpedig - 27 helységből tettek eleget Duruczné Magdika felkérésének: írjanak nyelvápoló tevékenységükről. Az ötvenes létszám csak töredéke azoknak, akik szívügyüknek tekintik a magyar nyelv ügyét, s csoportjaikkal levélben fordulnak a rádió műsorához, kéthetente együtt dolgozzák fel a műsorban közölt mondatok hangsúlyjelölését, s beszélgetnek sokféle témáról. Akik most kimaradtak a könyvből, egy tervezett következő kötetben mutatkozhatnak be, bizonyítva, milyen népes tábora van Kazinczy és Péchy Blanka hagyományának.

Mi, gyarmatiak, öten mutatkoztunk be a Beszédművelők arcképvázlatában, de a felnőttkörösök mindegyike név szerint is szerepel a könyv lapjain. Büszkék lehetünk Balassagyarmatra, ezt a kisvárost a kultúra tette naggyá a múltban, és ma is híven ápoljuk örökségünket.

Elég csak arra gondolnunk, hogy három középiskolában tanári vezetéssel működik diákkör, és a kimaradók viszik tovább az örökséget, de helyettük mindig szerveződnek újabb csoportok, s Nyebehaj Csilla egyetemistaként tagja az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Tagozata vezetőségének is. Tudnak rólunk a város lakói, ha hallják nevünket a rádióban, megszólítanak és gratulálnak eredményeinkhez. Felnőttek verseket is írnak, s így vallanak nyelvszeretetükről.

A könyvben szereplőket most szeretném röviden bemutatni.

Bugyi Anna:

Tanulóként, az Aranyosok körének legaktívabb tagjaként mutatkozott be. A tanulás mellett irodalmi /vers- és prózamondó/, írói és helyesírási versenyek résztvevőjeként és sokszor győzteseként írt a könyvbe. Aranyok aranya kitüntetést kapott a Tömörkény István Alkotói Pályázat riport-interjú kategóriájában 5 éven keresztül végzett kiváló teljesítményéért. Legbüszkébb az ipolysági Sajó Sándor versmondó versenyen elért eredményére, itt nemzetközi mezőny élén állhatott a dobogó legfelső fokán. Bemutatkozása mottóját is Sajó Sándortól kölcsönözte:

"Köszönöm édes anyanyelvem,/Te gyönyörű, egyetlenegy,/ Hogy nekem adtad hangjaid zenéjét, /És megengedted, hogy szívem dobogását magyarul muzsikáljam..."

A Péchy Blanka emléknapon helyesírásban ért el 1. helyezést. Jogosultan írhatott ebbe a kiadványba a felnőttekkel együtt.

Engelberth Katalin:

Gyermek- és fiatalkorát Kazinczy hazájában, szülőföldjén töltötte. 1967-től 2003-ig Nógrád megyében tanított - a gyermekek szép és helyes beszéde mindig fontos volt számára. A nyugdíjasok Mikszáth-körének vezetőjeként kéthetente hétfő délutánonként a Mikszáth Kálmán Műv. Központban beszélik meg a Magyar Katolikus Rádió Szóról - szóval adásának feladványait. A csoport a Mikszáth Társaság erdélyi útján alakult (Mikszáth Illyefalván és Máramarosszigeten volt képviselő), s mi, akik a kiránduláson voltunk, megbeszéltük, hogy itthon gyakrabban fogunk találkozni, így a Mikszáth-kör tagja lett Bacskó József, Bacskó Józsefné, Deme Jánosné, Faragó Józsefné, Kunné Kubicza Erzsébet, Nagy Ilona és Engelberth Katalin. Utóbbi vállalta a körvezetést, folytatója a nyelvművelésnek, elismert rejtvényfejtő is.

Hevérné Tácsik Klára:

Jelenleg a Szondi György Szakközépiskolában tanít, ott vezet szakkört. Legszükségesebbnek tartja, hogy az élőbeszéd, az anyanyelv választékos használata közérdekké váljon, mert a legnagyobb érték magyarságtudatunk, nemzeti hovatartozásunk. Színházlátogatások szervezésével is foglalkozik, nemcsak gyerekek, hanem a felnőttek számára is.

Pásztor Sándorné Bosák Éva:

Magyar és ének-zene szakos tanár. A tanítás mellett énekkart, színjátszó szakkört vezet, népdaléneklési, szépkiejtési- és szavalóversenyeket szervez. Tagja a Mikszáth Társaságnak, az Irodalomtörténeti Társaságnak (a nógrádi csoport vezetője) és az Anyanyelvápolók Szövetségének. 1999-től vezet szakkört: a Szondiban a Lőrincze-, Balassiban a Kodály-kört. Fontos feladatának tekinti a kulturális értékőrzést. Beszédtechnikát tanít a Városi TV bemondóinak, hogy tisztán hangzó, értő és értető beszéd hangozzék a regionális televíziókban is. Balassi Bálint és a régi magyar nyelv értékeit, szépségét az általa vezetett Gold Singers énekegyüttes CD-jén is megörökítette.

Bacskó Józsefné:

A magyar nyelv szeretetét a családból és a cserhátsurányi ált. iskolából hoztam, a Balassi Gimnáziumban Versényi György és Nagy Rezső tanár úr segítette többek között Arany János és Ady Endre költészetének megkedveltetésével. Részt vettem tanítványaimmal a nagykőrösi, Arany János balladamondó versenyen, városi, megyei és országos vers- és prózamondó, helyesírási, fogalmazási, írói versenyeken és pályázatokon, alkalmanként szép sikerrel. A Beszélni nehéz! mozgalomhoz az 1980-as években még a Szondiban csatlakoztam. A magyar munkaközösség regionális irodalmi pályázatokra ösztönözte az Ipoly-menti középiskolásokat. A témákat Balassi, Madách, Mikszáth, Szabó Lőrinc, Komjáthy Jenő munkásságához kapcsoltuk, és a jutalmakat a legjobbak a Balassi-napon vehették át.

2001-ben megszerveztük a többi középiskola körvezetőivel a körvezetők 15. öntovábbképző táborát, majd az ifjúsági tagozat kihelyezett tanácskozását. A Pro Studio BBG alapítványba beolvadva máig működik az 1963-ban végzett Balassisok által alapított Anyanyelvi díj (osztályfőnökünk tiszteletére Versényi.díj).

Nyugdíjasként még három évig hűségesek voltak hozzám az Aranyosok, szívesen eljöttek a Mikszáth-kör hétfőire - így valósult meg nálunk a két nemzedék összetartozása.

Mi, gyarmati nyelvművelők elmondhatjuk: kétszeresen is részesei vagyunk a magyar örökségnek, a Civitas Fortissima és az anyanyelv szeretete révén.

Jánosy István szavaival:

Istennő, végzetem, mindenem, magyar nyelv

Néked szántam oda kérész életemet.

Közreadta: Bacskó Józsefné

2011. január