Szubjektív beszámoló egy szombati
balassagyarmati városlátogatásról

2024. április 13.

Honlapunk látogatói már megszokhatták, hogy ezeken az oldalakon rendszeresen igyekszünk beszámolni azokról a városi rendezvényekről, amelyeken sikerült személyesen reszt vennünk, vagy amelyekről megfelelő forrásokból értesülhettünk. Nos, olvasóinknak most csalódást kell okoznom. Egyrészt azért, mert a mostani írás szerzője nem szerkesztőtársam és állandó publicistánk, Nagy László barátom, hanem jómagam (lásd a cikk végén az aláírást!). Másrészt pedig a mostani beszámoló korántsem lesz tárgyilagos és csupán tényszerű, hanem bevallottan szubjektív, érzelmekben gazdag és személyes jellegű. Az okok majd menet közben ki fognak derülni, ez a bevezetés csupán figyelmeztetés akar lenni, mire számíthatnak olvasóim!

Nos, akkor kezdjük a dolgokat az elejüknél! Mi volt az apropója ennek a szombati városlátogatásnak? Ugye az talán közismert tény, hogy én is született balassagyarmati vagyok, és annak ellenére, hogy immár több, mint 50 éve nem élek ott, elég erősen kötődöm a városhoz. Így aztán ha van rá lehetőségem, igyekszem hazalátogatni, és ha már ott járok, egy-egy rendezvényen is részt venni. Így volt ez a mostani alkalommal is, amikor a Művelődési Házban Kövi Pál Emlékestre került sor – és Kövi Pál édesapám gyerekkori barátja volt, és őt én és a családom is jól ismerte, így mindenképpen szerettem volna részt venni ezen az eseményen.

A nap városi programja 12 óra után indult, amikor is az utazás végén megérkeztünk Balassagyarmatra a feleségemmel. Az Ő családjának egy része jelenleg is gyarmati lakos, de nem hozzájuk készültünk, ezért az ebédelés helyszínének egy éttermet választottunk. Ha ez a látogatás egy jó évvel korábban történt volna, akkor egyértelműen a Svejk vendéglő lett volna az első úticélunk. Sinágel Józsi és étterme hosszú éveken keresztül állandó színtere volt a családi, baráti és gimnáziumi vendégeskedéseknek. Az étterem hangulata, ételválasztéka, az udvarias és baráti kiszolgálás, és legfőképpen Józsi személye és barátsága volt az alapja ennek a döntésnek. Sok-sok remek hangulatú eseményen vettünk nála részt – de sajnos ez már csak a múlt. Mióta az étterem eladásra került, csak egyszer jártam az épületben, egy rendezvény meghívottjaként. Már a látvány is elkeserített, a megszokott fényképek és dekoráció helyett egy teljesen más stílusú belső tér fogadott. Az étlapon a régi kedvencekből semmit sem találtam, és ami volt, annak az árfekvése is meghaladta a korábban megszokottat. Részben megértettem, hogy az új tulajdonosnak mások az elképzelései az étterem működéséről – de akkor ne használja a Svejk nevet, aminek olyan hagyományai vannak, amiket ilyen módon nem lehet fenntartani. Szóval számomra a Svejk jelen formájában nem létező hellyé vált, így az ebédünk helyszínéül – mint korábban is már jó néhányszor – a Corleone pizzériát választottuk.

A Corleone Pizzéria a főutcán (Google Map utcakép)

A döntésünkben most se csalódtunk, kellemes környezetben finom ebédet kaptunk, és az ára is barátinak bizonyult. Bár az idő tavaszias volt, mi mégis a benti teret választottuk, ennek oka részben a terasz telitettsége, részben az ottani dohányosak érezhető cigaretta-füstje volt.

Az első kultúrprogramunk a Vármegyeháza Dísztermébe hívott minket. Az ott található időszaki kiállítást, az Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig című tárlatot látogattuk meg -meglehetősen magányosan, miután ebben az időpontban csak mi néztük végig a tárlókban elhelyezett, elsődlegesen antropológiai jellegű anyagot.

Kiállítás a magyarok őseiről a Vármegyeházán

A tárlat régészeti anyagokra támaszkodva azt mutatja be, hogy a Kárpát-medencében letelepedő magyarság és őseik mely területekről származhattak. Bár erről a kérdésről jól ismert történeti adatok is rendelkezésünkre állnak, a kiállítás készítői – a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai – antropológusok, történészek és régészek segítségével a régészeti feltárások során előkerült koponyák adatai alapján próbálták ezeket az ismereteket még jobban megalapozni. Az egykor itt élt avarok, hunok és magyarok fejformáit és DNS-eit vetették össze más lelőhelyek adataival, és ezekből érdekes összefüggéseket fedezhettek fel.

A kiállítás nyitvatartását kicsit meghosszabbították, ezért akit részletesebben is érdekelnek a fentiek, még lesz alkalma személyesen is megtekinteni a tárlókban elhelyezett anyagot és a kisérő információkat.

A Megyeháza után a következő állomásunk a Balassa utcába vezetett minket. Itt egy régi adósságomat szerettem volna törleszteni. A Balassa utcában található az Artéria galéria és klub, amit Fricska Éva működtet már sok éve. Honlapunkon rendszeresen közreadjuk a programjaikat, de eddig még nem volt alkalmam személyesen is ellátogatni hozzá. Ez a mostani városlátogatás és az aznapi két programjuk azonban kiváló lehetőség volt ennek bepótlására.

Így aztán fél 5 tájban megérkeztünk a helyszínre, ahol már jelentős számú érdeklődő várt a belépésre. Az első meghirdetett program egy kiállítás megnyitó volt, Bátori István festőművész tárlatát tekinthettük meg.

A kiállítás megnyitó részletei

Fricska Éva rövid megnyitója után maga a művész vezette be a tárlatot. Elmesélte magáról, hogy Békés megyében született, és gyerekkorától szeretett festegetni, ebben jó társra talált egy barátjában, aki maga is képzőművésznek készült, és az ő segítségével ismerkedett meg a technikai alapokkal. Bár végzettsége szerint a mezőgazdaságban találta meg a hivatását, de emellett rendszeresen alkotott, és miután munkája Nógrád megyébe vezérelte, az itteni táj szerelmese lett, és festményei nagy részének a nógrádi táj lett az ihletője. Sok száz képet készített már eddig is – köztük persze más tájakon szerzett élményeit is megörökítve -, de az igazi örömet számára a dimbes-dombos nógrádi táj látványa és festése jelenti. Rengeteg vázlat várja a megvalósulást, és bízik benne, hogy lesz hozzájuk ereje és kitartása, hogy ezeket festménnyé formálja.

Nógrádi dombok

A látogatók lelkes tapsa után mindenki a képek megtekintésével foglalkozott, és többen beszélgetésbe elegyedtek a művésszel, aki igen közvetlen és barátságos partner volt ebben.

Spanyolország Prágai vízimalom

Az itt bemutatott pár képe alapján is megállapítható, hogy az élénk, természetes színek képezik az alapját festészetének. Remek technikai tudással felvértezve alkot, aki kíváncsi egyéb festményeire is, az ide kattintva továbbiakat tekinthet meg.

A délután első része egy kis fogadással zárult, de a helyszínt még nem hagytuk el, mert 18 órától egy érdekes és szokatlan koncert várt ránk. Ezen Kókai János mandolinba rejtett Bach műveket adott elő – ami egy különleges élményt nyújtott a résztvevőknek.

Bach-dallamok mandolinra átírva – Kókai János előadásában

Közismert, hogy Bach elsősorban orgonára írta zenéit, de sok alkotása csellóra volt hangszerelve. A mandolin – bár az ő korában is jól ismert hangszer volt – nem képezte művei alapját. Ez a két alkotása, ami a koncerten elhangzott, a d-moll és a g-dúr szvittek, is csellóra készültek. Az átiratot mandolinra – az előadó ismertetése szerint – nem biztos, hogy Bach készítette, de mindenképpen érdekes változata a műveknek. Kókai János előadásában értőn csendültek fel a dallamok, a 4 húros mandolin lehetőségeit virtuóz módon kihasználva adta elő a darabokat. Kár, hogy a vártnál kevesebb érdeklődő hallhatta ezt a változatot, de aki jelen volt, élvezhette az előadást.

Mindenképpen szólnom kell az Artéria galéria szerepéről Balassagyarmat kulturális életében. Aki figyelemmel kiséri honlapunkon az Eseménynaptár programjait, az láthatja, hogy Fricska Éva – aki Balassagyarmaton született és járt iskolába, de aztán 12 évig Amerikában élt - szinte heti rendszerességgel szervez kulturális eseményeket a galériában. Koncertek, kiállítások, irodalmi estek, zenetörténeti előadások, kétszemélyes monodrámák – igen változatos és izgalmas programok várják az érdeklődőket. Aki többet szeretne megtudni a vállalkozás hátteréről, annak ajánlom az itteni linket (Megnyitása: Jobb egér gomb + Megnyitás új ablakban), ahol részletesen megismerkedhetnek Fricska Éva hitvallásával. Én pedig a magam részéről nagyon örültem, hogy végre személyesen is jelen lehettem egy programján – igen élvezetes és érdekes délután volt!

A nap azonban még nem ért véget, sőt! Most kezdődött csak a számomra legérdekesebb esemény, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban Kövi Pál emlékére meghirdetett New York Est – A Four Seasons story címmel. Előzetesen úgy gondoltam, hogy az eseményre a színházteremben fog sor kerülni, de a belépéskor rögtön szembesültem azzal a látvánnyal, ami hűen tükrözte a program fenti címét! A földszinti aulát rendezték be igen korhűen, az egykori new-yorki Four Seasons étterem hangulatát idéző módon, terített asztalokkal, a falakra vetített képekkel, és egy hatalmas színpaddal, ahol a műsor kezdetekor az estet Rodák Rebeka énekesnő a New York, New York című slágerrel nyitotta meg Mender Gábor és Farkas Dániel táncelőadása kíséretében.

Rodák Rebeka, Mender Gábor és Farkas Dániel a nyitó táncban

Az est elsődleges célja a 100 éve született Kövi Pál életének és munkásságának a bemutatása volt – ennek az elvárásnak sajnos nem tökéletesen tett eleget, de erről majd később írnék egy keveset. A program a fenti produkció után egy beszélgetéssel folytatódott, amelyet Olicsek Ádám balassagyarmati rádiós és televíziós szakember vezetett. A színpadi beszélgetésben Kenyeres László, Kövi Pál családi barátja és Cserháti Alexa balassagyarmati gasztronómiai szakember, az Arán pékség pékje vett részt. Laci személyesen és jól ismerte Kövi Pált – ennek okáról nagyon személyes vallomásban tett tanúbizonyságot, mivel édesanyja volt Kövi ifjúkori szerelme, és ez tette őket magyarországi látogatásai során igen közeli barátokká. Patyo – mert barátai csak így szólítottak Kövit – sok könyvet és egyéb anyagot adott át Lacinak, aki ezekből is bemutatott néhányat a beszélgetés alatt, valamint további érdekes epizódokat mesélt el az együtt töltött időkről. Patyo nagyon közvetlen és barátságos ember volt, kitűnően tudott percek alatt kapcsolatot építeni bárkivel, és ennek sok tanújelet adta a találkozásaik során.

Olicsek Ádám, Cserháti Alexa, Kenyeres László

És mindezt én is megerősíthetem, mert itt kell elmesélnem, hogy engem is szoros szálak kötöttek Patyohoz. Édesapám gyerekkori jó barátja volt, anno a szüleim esküvőjén is jelen volt, és hazalátogatásai során rendszeresen felkeresett minket vagy vendégül látott édesanyjánál, vagy a budapesti szállásán, a Hotel Intercontinental szállóban, ahol külön lakosztály volt a számára fenntartva.

A beszélgetés közben egy részlet hangzott el Kövi Pál Erdélyi lakoma című, ma már klasszikusnak számító könyvéből, az Anyám kovásza részt – a szerző saját vallomását a kenyérkészítés alapjairól - Majer-Illés Ivett olvasta fel.

Anyám kovásza – Majer-Illés Ivett előadásában

A beszélgetés után Olicsek Tamás a színpadra hívta Szombati Ádámot, akinek csapata készítette el (AztaPasta, Terasz) hazai alapanyagokból, de eredeti receptek alapján a feltálalt erdélyi ételeket, amelyekhez illő borpárosítással is készültek. A felszolgálást elegáns pincér-csapat végezte, a gyertyafényes asztalokhoz szervírozva a fogásokat.

Az előétel tálalása és a vendégek egy részlete az asztaloknál

A beszélgetések után az est zenei produkcióval folytatódott, a Jazzformers zenekar varázsolt fergeteges hangulatot, az emlékezetes este konfetti esővel zárult.

Jazzformers zenekar

Kicsit visszatérnék a korábbi megjegyzésemhez, miszerint az est - minden hangulatossága és izgalmassága ellenére – hagyott bennem egy kis hiányérzetet. Ennek pedig egyetlen oka, hogy Kövi Pál életéről és munkásságáról meglehetősen keveset tudhattak meg az est résztvevői. Akiknek a döntő többsége maximum az Erdélyi lakoma könyve alapján alkothatott róla valamilyen képet, de a teljes életpályát nyilvánvalóan nem ismerhették. Én – ahogy korábban már írtam erről – sokkal többet tudtam róla, és örültem volna, ha ebből az esten is több minden elhangzott volna. Hogy milyen formában lehetett volna ezt megtenni, nem tudom, talán szerkesztő társam honlapunkon is elérhető írása alapján (http://balassagyarmat.eu/Kovi_Pal_eletrajz.pdf) most utólag az érdeklődők ezt megtehetik.

Ezzel együtt mindenképpen dicséret illeti az est szervezőit, a Művelődési Ház munkatársait, a közreműködő művészeket és egyéb szereplőket, és személy szerint is Golyán Krisztina igazgatónőt, akik szívüket-lelküket beletették az estébe, és igen színvonalas programot szerveztek az általuk se ismert Kövi Pál emlékére.

Tudomásom szerint lesz még egy rendezvény a városban április 27-én 15:30-tól a Kövi Pál Sportcentrumban, majd 18 órától a Gansel udvarban, ami Kövi Pál életének más vonatkozásait helyezi a középpontba (ez a sport, azon belül a labdarúgás volt, Kövi gyarmati éveiben a városi focicsapatban játszott, és külföldre is elsősorban a foci miatt távozott, bár ebben nagy karriert nem futott be). Remélem, azon is részt tudok majd venni, és ott talán többet megtudhatnak a résztvevők Kövi Pálról.

A beszámoló végére már csak annyi dolgom maradt, hogy megerősítsem, sikeres és kellemes nap volt az a múlt heti szombat, és remélem, sok hasonlóban lehet még részem a jövőben is.

Összeállította: Deák Ottó

Forrás: Golyán Krisztina összeállítása

Jelöletlen képek: Deák Ottó felvételei